34. Fejezet - Karácsonyi meglepetések

Ide-oda szaladgáltam a szobában, miközben a ruháimat és a fontosabb dolgaimat pakoltam össze. Minél előbb el akartam indulni, hogy végre a családommal lehessek. Most nem pakoltam annyi ruhát, ha szükségem lesz rá, akkor majd Rose-zal elmegyünk vásárolni. Így a laptopom az irataim, a pénztárcám, és az ajándékom egy nagyobb válltáskába pakoltam. Miután ezzel megvoltam úgy döntöttem, hogy átöltözök. Elvégre ebben a ruhában nem lesz épp kellemes utazni. Kiválasztottam egy fehér farmert, egy hosszított rövid ujjú fekete-fehér csíkos pólóval, e fölé pedig egy fekete bolerót vettem. Felkaptam a táskám és már indultam is.

A többiek már a folyóson vártak rám. Még utoljára mindenkit megöleltem, utána intettem a többieknek és indultunk. Sietősléptekkel hagytam magam mögött a palotát. Minél előbb haza akartam érni. Haza. Milyen jó ezt a szót újra használni. Jó érzéssel tölt el, hogy van egy családom, akik otthon már türelmetlenül várnak haza. 

Hangtalanul suhantam végig a sötét folyósokon. A többiek némán követtek, a csendet csupán a köpenyük suhogása törte meg. Egész úton futni fogunk. Sokkal hamarabb odaérünk, és mivel hajnal van, nem kell félnünk attól, hogy meglátnak.  Először az én házamba megyünk, és a többiek ott is fognak maradni. Utána én átmegyek Jasperhez és a többiekhez, remélve, hogy életem egyik legjobb karácsonyát tudhatom majd magam mögött. 

Kiértünk a kastélyból és rohanni kezdtünk. Az erdőben a lábunk szinte alig érintette a talajt, szinte repültünk, én legalábbis biztos. Nem tudom, hogy a boldogság vagy a képességem repített a levegőbe. Jó volt végre megnyugodni, és remélni, hogy ez az eset nem fog megismétlődni. Eltölteni egy nyugodt és békés karácsonyt a családom körében. Élvezni a családi idillt és szeretetet, ami körbevesz minket. Szórakozni Emmettel, és hallgatni Nessie gyöngyöző kacagását. Látni Rose mosolyát, Esme szeretetteljes arcát. Jasper szerelmes pillantását, érezni ölelő karjait körülöttem. 

Erre a gondolatra automatikusan gyorsabban kezdtem futni. Végigfutottunk országokat, hegyeket, dombokat, réteket, mégis úgy érzetem, hogy ez semmiség, ahhoz képest, amit majd kapok cserébe. A nap szép lassan kezdett feljönni. Szerencsére már Franciaország területén belül jártunk. Innen már csak át kellett úsznunk azt a kis szorost, ami elválasztott attól a földrésztől, amin szerelmem is tartózkodik. Elhagyva Párizst, izgalom kezdett úrrá lenni rajta. Ha lenne szívverésem, akkor nyílván már hevesen dübörögne a mellkasomban. 

Elérve a tengert, céltudatosan vetettem magam a vízbe, és kezdtem el úszni Nagy-Brittania felé. Valahogy nem tudtam figyelni a külvilágra, ugyan éreztem a többiek jelenlétét, mégsem vettem róluk tudomást, ahogy arról sem, hogy a nap már felkelt. Nem tudom meddig úszhattunk, csaj arra figyeltem, hogy minden erőmmel elhajtsam magam mellől a vizet. Ami nem volt hiábavaló, mert nem sokkal később megláttam London éledő fényeit, és végre szilárd talajt éreztem a lábam alatt. Szerencsére London tele van nagyobb parkokkal, így nyugodtan futhattunk, nem félve attól, hogy valaki meglát minket. 

Bármilyen nagy is volt a kísértés először a saját házamhoz kellett mennünk. Elérve az ismerős erdős környezetet, végre úgy éreztem, hogy haza értem. Akármennyire is örültem, hogy láthatom a régi barátaimat, a hazatérés öröme most mégis nagyobb volt. Valahol mélyen éreztem, hogy ez hálátlanság velük szemben, mégsem tudtam parancsolni az érzelmeimnek. Alig vártam, hogy újra lássam Nessie-t, Emmettet és Rose-t. Valamint Jaspert. 

Meglátva az ismerős ősvényt, fákat, bokrokat lassítottam. Szép lassan a fák takarásából megláttam a házamat. A fehér falak csak úgy virítottak a zöld környezetben. Szívemet melegség öntötte el. Legszívesebben elkiáltottam volna magam, hogy itthon vagyok, de sikeresen visszafogtam magam. A többiek megálltak mögöttem, és várták a következő lépésem. Én lassú megfontolt léptekkel haladtam a házam felé, majd lenyomtam a kilincset, és benyitottam. Odabenn a szokásos környezet fogadott. Minden úgy volt, ahogy hagytam. 

Mindenki belépett mögöttem a nappaliba, és körbe néztek. Hagytam, hogy egy kicsit szokják a környezetet. Addig én felsuhantam a szobámba és benyitottam. A táskám ledobtam az ágyra, és körbe kémleltem az ismerős szobát. A kék ágynemű, és függöny megnyugtató érzést keltett bennem. Kinyitottam az erkélyajtót, és hagytam, hogy a friss levegő beáramoljon a szobába. Majd visszamentem a nappaliba, ahol a többiek, már a kanapén ültek. 

-           - Elmész igaz? – kérdezte meg Jane a nyilvánvalót.

-           - Igen! És mielőtt ellenkezni kezdenétek, szeretném leszögezni, hogy ti itt maradtok. – néztem rájuk mindentudó szemekkel.

-           - Netán parancsolód? – nézett rám Felix felhúzott szemöldökkel. – Mert csak úgy nem mondhatod meg, hogy mit csináljunk. – vigyorgott.

-           - Igen, ha ez kell akkor parancsolóm. – néztem rájuk immár esdekelve.

-           - Ne aggódj, majd én itt tartom őket. – nézett rám Alec, én pedig hálásan néztem rá.

-           - Majd te fogsz engem itt tartani? – kérdezte Felix felháborodva.

-           - Nehéz úgy elmenni valahova, hogy közbe nem látod, hogy merre kell menned. – vigyorgott Alec, Felix-re, aki ezek után csendbe maradt.

-           - Köszönöm Alec! – futottam oda hozzá, majd megpusziltam az arcát, és felrohantam a szobámba. 

Gyorsan kikészítettem magamnak egy másik ruhát, mivel a mostaniból csavarni lehetett a vizet. Elmentem a fürdőbe, és beálltam a fürdőbe. Engedtem, hogy a forró vízcseppek leperegjenek a bőrömről. Megmostam a hajam is. Majd kiszálltam, és egy törölközőt tekertem magam köré. Megtörölköztem, és felöltöztem, majd a hajam kezdtem szárítani. Hagytam, hogy lágy hullámokban omoljon a hátamra. Utoljára végig néztem magamon, majd visszamentem a szobámba, és kiugrottam az erkélyen. 

Mint egy radar, amit beprogramoztak, úgy futottam a fák között, és haladtam a Cullen villa felé. Már javában délután volt, tudtam, hogy nem számítanak rám. A hó ropogott a lábam alatt, ahogy szélsebesen haladtam a fák között. Furcsa volt visszatérni ide, több mint fél év után. És most karácsonykor csak úgy beállítok hozzájuk. Mondjuk Jasper szerint számára én lennék a legszebb ajándék. Örültem, hogy ezt most meg is adhatom neki. 

Gyorsabban oda értem, mint számítottam rá. a fák árnyékából, már látni lehetett a házat. Megálltam, és már csak sétáltam. Ha lehetett volna, akkor azt mondtam volna, hogy az adrenalin sebesen száguldott az ereimben, a szívem pedig őrült módon dobogott volna a mellkasomban. Lábaim hirtelen ólomsúlyúak lettek, és számomra az idő lelassult. Láttam magam előtt az ajtót, ami mögött ott a családom, és ahol vár a boldogságom. Lábaim maguktól lépdeltek az ajtó felé, és észre sem vettem, mikor felmentem a lépcsőn, és már az ajtó előtt álltam. Bent hirtelen minden hang elhalt, kezem a kilincsre tettem, és odabentről hallottam egy éles levegővételt. Ujjaim rákulcsolódtak a kilincsre, és lenyomtam. Az ajtó kitárult előttem én pedig beléptem. 

A nappali csodásan fel volt díszítve, a nappali közepén pedig egy óriási fenyőfa állt, alatta egy csomó ajándékkal. Majd a tekintetem megakadt a többieken. Nessie arca először döbbent volt, majd szép lassan kezdte felfogni, hogy itt vagyok és arcára egy hatalmas mosoly szaladt miközben szeme boldogságtól csillogott. Mellette Emmett úgy vigyorgott az arcán olyan izgalom volt, mint egy ötéves gyereknek karácsonykor. Rose is boldogan elmosolyodott. Esme és Carlisle arca egyszerre volt sokkolt, majd boldog és szeretetteljes. És Jasper. Annyira vártam már, hogy újra lássam. Ezerfélképpen elképzeltem, hogy vetem magam a karjaiba, mikor újra meglátom, most mégsem tettem semmit. A lábaim földbe gyökereztek és csak néztem a kavargó boldogan mosolygó szempárt. 

Jasper a következő pillanatban felpattant és szorosan húzott magához. Nem csinált semmit csak ölelt, szorosan, úgy mintha ezek után soha ne akarna elengedni. Élveztem a közelségét, éreztem, hogy itt van, és ennél több nem is kellett. Szorosan kapaszkodtam belé, szinte már görcsösen, annyira hiányzott. Éreztem a felőle áradó szeretetet, boldogságot, szerelmet. Nem tudom mióta álltunk ott ölelkezve a nappali közepén, egyszer csak eltolt magától és a szemembe nézett. Két keze közé fogta az arcom, és lágyan érintette ajkával az enyémet. Nem haboztam. Azonnal visszacsókoltam, és a kezeimet nyaka köré fontam. Élveztem, hogy ajkai lágyan becézgetik az enyémet. És tudtam. Szeretem, őrülten szeretem őt, és soha nem lennék képes elengedni. 

Mikor Jasper elvált tőlem, csillogó szemekkel nézett rám. 

-           - Itt vagy! – szólalt meg bársonyos hangján, ami engem a mennyekbe repített.

-           - Igen itt. – suttogtam és végigsimítottam az arcán, amibe ő beleremegett.

-           - Ashley!  - sikította Nessie és a következő percben már a nyakban landolt. Nevetve öleltem vissza, és húztam szorosan magamhoz. Annyira jó volt újra velük lenni.

-           - Kis húgi! – kiáltott fel Emmett, majd felkapott és megpörgetett a levegőben. Kézből kézbe jártam. Ezek után jött Rose, majd Esme és Carlisle. Mindenkit megöleltem, majd leültem közéjük. Jasper fél méternél tovább nem mozdult mellőlem. Így az ölébe fészkeltem magam, miközben a mellkasának dőltem, ő pedig átölelt. Erős karjai körülöleltek, akár csak régen. És ez mindent megért.

-           - Hogy-hogy nem mondtad, hogy haza jössz? – kérdezte Nessie kicsit durcásan, de szemei elárulták, hogy igazából felhőtlenül boldog.

-           - Mikor beszéltünk, akkor még én sem tudtam. Meglepetés volt, amolyan karácsonyi ajándék. – mosolyogtam vissza rá.

-           - Ajándék? Szóval akkor vissza kell menned? – kérdezte Emmett csalódottan, és a mosolya lehervadt. Éreztem, hogy Jasper szorítása erősödik.

-           - Nem. – kacagtam fel. – Itt maradok. Nem kell visszamennem. Igaz most is néhányan elkísértek, de ha nem lesz semmi, akkor vissza is mennek. – mondtam őszintén, mire mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel.

-           - Annyira örülünk, hogy itt vagy kicsim. – Esme hangján hallottam a meghatottságot, ami melegséggel töltött el.

-           - Én is. Nagyon hiányoztatok. – simultam bele még jobban Jasper ölelésébe.

-           - És… akkor tulajdonképpen fölöslegesen mentél el? – tette fel egy kicsit félve a kérdést Carlisle. Igen, én se szívesen rontottam el ezt az estét, de jobb most túlesni a dolgokon.

-           - Hát, végül is igen. Semmit nem találtunk. Akár ki is tette, most lapul, és nem hiszem, hogy egy ideig hallani fogunk róla. – mondtam, majd megvontam a vállam, jelezve, hogy nem fontos.

-           - Értem. – mondtam maga elé nézve Carlisle, nyílván ő is aggódott a családért. Na, majd erről beszélek vele.

-           - De most ne beszéljünk ilyesmiről. Inkább örüljünk, hiszen ma reggel még mindenki csak a szobájában akart kuksolni. Pedig én megmondtam, hogy szép karácsonyunk lesz. – vigyorgott Nessie.

-           - De még milyen szép. A legeslegszebb az egész létezésemen belül. – suttogta Jasper a fülembe, majd egy puszit nyomott, az arcomra.

-           - Akkor gyerünk ki. Meg akarom nézni, hogy milyen a kis húgi kinn a havon. – vigyorgott Emmett, majd fel is pattant, és az ajtó felé indult. Nekem sem kellett kétszer mondani. Felálltam Jasper öléből, majd őt is magammal húztam. Mindenki Emmett után indult. Jó volt hallgatni, hogy a vidám nevetésük betöltötte az egész környéket. 

Jasper összekulcsolta az ujjainkat, és mi is kimentünk, Esme és Carlisle csak mosolyogva néztek utánunk. Kinn Emmett már javában gyártotta a hógolyókat, és ha nem figyelek, egy egyenesen a nyakamban landol, de szerencsére még időben elhajoltam. Mikor újra kiegyenesedtem Emmett vigyorával találtam szemben magam. Elengedtem Jasper kezét és vigyorogva indultam meg Emmett felé, abban a reményben, hogy jól megfürdethetem a hóban. Emmett vigyorogva tűnt el a sűrű erdőben, nekem azonban eszem ágában sem volt utána menni. Főleg azért, mert egy kőkemény hógolyó landolt a hátamban, amint elfordultam. 

Megpördültem a tengelyem körül és Jasper huncut pillantásával találtam szemben magam. Mosolyogva indultam meg felé, és kergettem meg. Egymás dobáltuk, és menekültünk, a másik hógolyója elől. Én bebújtam egy fa mögé és onnan figyeltem kedvesem ügyködését. Azonban a következő pillanatban két kéz kulcsolódott a derekamra és szorosan húzott magához. Beszívtam szerelmem kellemes, megnyugtató illatát, és szorosan bújtam hozzá. Aztán nem tudom, hogyan, de a következő percben Emmett tűnt fel valahonnan, Jasper, hogy megvédjen a hógolyó esőtől, elfordított, de mindketten eldőltünk a hóban. Nevetve csúsztam feljebb Jasper mellkasán, kezem ott tartottam, míg ajkaimmal az övére hajoltam. Jasper kezei a derekamon pihentek, miközben ajkunk szenvedélyesen tapadt a másikra. 

A pillanatot Emmett törte meg, aki szó szerint felkapott Jasperről, és a hóba döngölt. Nevetve kértem, hogy hagyja abba. Ezek után egymással játszottunk. Kergettük a másikat, és hógolyóval dobálóztunk. Felhőtlen szórakozás volt. Rose meg is jegyezte, hogy Emmettnek hála tönkre ment a haja, ám mindenki tudta, hogy nem gondolja komolyan. Majd Jasperrel, Rose-zal, Nessie-vel közösen Emmett ellen fordultunk, és őt is jól megdagonyáztattuk a hóban. 

Boldog voltam, mert végre úgy tűnt, hogy minden a helyére került. Végre mindenki boldog volt, és újra itthon voltam. És a mostani dolgok állása szerint, már soha nem is kell elmennem. Legalábbis olyan helyre nem, ahol távol vagyok tőlük. 

Végül úgy döntöttünk körülbelül két óra játszás után, hogy elég volt, úgyhogy bementünk. Esme és Carlisle fejcsóválva néztek ránk, de mégis mosolyogtak. Emmett vigyorogva foglalt helyet, így mi is követtük. Emmett az ölébe húzta Rose-t, így tett Jasper is velem, és Jacob is Nessie-vel. Körül néztem, de valami nem stimmelt. Valakik hiányoztak. És már tudtam is, hogy kik. Erre a gondolatomra, elmémet nem kívánt képek kezdték ellepni. 

-           - Bella és Edward hol van? – kérdeztem rá, és tekintetemmel ismét körbe jártam a szobát.

-           - Ők most egy kicsit külön ünnepelnek. Távol a családtól. – vigyorgott Emmett – Vágytak a magányra.

-           - Értem. – sóhajtottam.

-           - Ajándékozás! – kiáltott fel Nessie, és a karácsonyfához suhant. Mindenki közelebb lépett, és kezdetét vette az ajándékozás. Mindenki mosolygott, az ajándékok láttán. Bár mondanom sem kell Emmett ajándékai taroltak. Egyedül Esme-nél és Carlisle-nál fogta vissza magát. Nagy kacagások közepette bontogatták az ajándékokat, és mikor vége volt, mindenki rám nézett.

-           - Hát… én nem hoztam semmit, csak magamat. – mosolyodtam el szerényen.

-           - Te vagy a legjobb ajándék számomra. – suttogta Jasper és közel húzott magához. És megcsörrent a telefon. Carlisle elment felvenni. Néhány perc múlva boldog mosollyal az arcán jött vissza, és hangosította ki a telefont, majd helyezte az asztalra.

-           - Boldog Karácsony! – csilingelte egy mosolygós hang. Egy pillanatra megdermedtem Jasper ölelésében, de ez a következő mondat után el is tűnt.

-           - Örülök neked Ashley, ideje volt, hogy haza menj végre. – hallottam a hangján, hogy kuncog.

-           - Szóval te tudtad? – kérdeztem tőle meghökkenve.

-           - Mikor a családom jövője eltűnt, akkor már tudtam, hogy haza mész. – jól esett, hogy még mindig a családjának tartja, ezt a családot. – Viszont Jaspernek fontos közlendője van. – csicseregte, én pedig Jasperre néztem, aki elmosolyodott. Megfogta a kezem, és felállt, majd megcsókolt, mikor elvált tőlem, egy ideig még a szemembe nézett, majd kivett a zsebéből egy bársonydobozt, és fel térdre ereszkedett előttem, nekem pedig elakadt a lélegzetem.

-           - Szeretlek! Már akkor szerettelek, mikor megláttalak az estélyen a házunkban, ahogy ott ültél magányosan az asztalnál, rögtön megakadt rajtad a szemem. És mikor először rám néztél, elvesztem abban a gyönyörű sötét pillantásban. Szeretlek, azért aki vagy. Imádtam, mikor megláttam a szemed csillogását, akármikor rám néztél. Ahogy a kis törékeny tested a karjaim között tartottam, ahogy éreztem egyenletes szívdobbanásaidat. Akár mikor együtt nevettünk a kertben, beszélgettünk vagy néztük a naplementét tudtam, hogy nem elég belőled. Mert többet akartam, mindennél többet. Együtt álmodtunk és reméltünk. Rengeteg dolgot ígértem neked, de ebből csak egyet tartottam be, mégpedig azt, hogy még találkozunk egyszer. De most, hogy újra itt vagy, hogy annyi mindent átéltünk. Kibírtuk egymás nélkül közel százötven évig. Elvesztettünk rengeteg mindent, de itt vagyunk, együtt. A szerelmünk talán erősebb, mint máskor. Mert ez a szerelem nem szűnt meg létezni, a tűz még mindig tombol, és hiszem, hogy ez örökké így lesz. Életem egyik legboldogabb napja volt mikor a feleségemnek tudhattalak. Remélem, hogy megtisztelsz azzal, hogy mellém kötöd magad az örökkévalóság minden percében. Soha nem engedlek el. Szeretni foglak, míg világ a világ, úgy ahogy évekkel ezelőtt megígértem. Épp ezért megtisztelnél azzal, hogy megerősíted a házasságunk és ismét hozzám jössz feleségül? – kérdezte tőlem csillogó szemekkel. Nekem pedig szúrni kezdték a szemem a nem létező könnyek. Ennél gyönyörűbb dolgot, még életemben nem hallottam. Letérdeltem elé, és két keze közé fogtam az arcát, miközben egy puszit hintettem rá.

-           - Igen! – suttogtam, még mindig a nem létező könnyeimmel küszködve. Sírni akartam, hogy lássa milyen boldog vagyok. Jasper elmosolyodott, és megcsókolt, lágyan és finoman. Majd kinyitotta a kis doboz tetejét, amiben egy gyönyörű fehérarany gyűrű volt. A közepén egy nagy kővel, mellette pedig kisebbekkel. Kivette a gyűrűt és felhúzta a bal gyűrűs ujjamra. Így most már ott volt az eljegyzési gyűrűm, a másik kezemen pedig még az anyukája gyűrű, ami az örök szerelmet szimbolizálta.

-           - Gratulálunk! – jött oda Esme és láttam rajta, hogy ő is nagyon meghatódott. Ezek után következett Carlisle, Rose, Emmett és Nessie.

-           - Gratulálok! Mikor akarjátok tartani? – kérdezte Alice izgatottan.

-           - Szerintem augusztus környékén. – mondta Jasper és rám nézett. Tudtam mire gondol, az emberi esküvőnk is akkor volt. Én csak mosolyogva bólintottam.

-           - Haza jössz? Olyan jó lenne. Annyira hiányzol. Segíthetnél szervezni és… - Nessie eléggé beleélte magát a dolgokba.

-           - Nessie. – szóltam rá, és figyelmeztetően néztem rá. Ő pedig lehajtotta a fejét.

-           - Ne aggódj Nessie! Egy hónappal az esküvő előtt ott leszek. – Alice hangja egyáltalán nem lankadt le. – Persze ha meghívtok. – tette hozzá nevetve.

-           - Még szép, hogy meghívunk. Nélküled nem lenne az igazi. – mondtam neki őszintén.

-           - Köszönöm! – suttogta.

-           - Én köszönöm. – mondtam neki és hallottam, ahogy egy kicsit felsóhajt. Ezek után már vidámabb témák kerültek fel. Alice-szel még beszéltünk egy kicsit, majd letette. 

A nappaliban ha eddig jó hangulat volt, akkor most még jobb. Mindenki arcán ott volt egy mosoly, amit nem lehetett letörölni. Jasper is mosolyogva tartott az ölében, miközben szorosan ölelt magához. Egy ideje elszigetelődtünk a többiektől. Csak néztük egymást, miközben Jasper a gyűrűmet babrálta. Néztem a kavargó szempárt, ami most is magába szippantott. A szempárt, amibe beleszerettem, és még most is hiányzott egy kicsit, és ami most boldogan csillogott. Néha apró csókokat hintettünk egymás ajkaira, és csak öleltük egymást. Minél jobban érezni akartuk a másik közelségét. Tudni, hogy itt van, hogy ez nem egy álom, hanem a valóság. 

Még belegondolni is hátborzongató volt, hogy újra férjhez megyek. Természetesen csak jó értelemben. Ha kell, akkor ezerszer is igent fogok neki mondani. Mert tudom, hogy ő az a személy, aki boldoggá tehet, csak ő és senki más. Ő az, aki mellett minden reggel ébredni akarok, majd csókokkal ébreszteni. Ő legyen az, aki ott van életem fontos pillanataiban. Ha hazajövők a munkából, akkor ő várjon rám egy forró csókkal. Ha bármi problémám van, neki mondjam el, és tőle kérjek tanácsot. 

Néztem Őt, és még mindig nem akartam elhinni. Egy évvel ezelőtt még csak álmodni sem mertem volna erről, és most itt van. Teljes valójában, és úgy szeret, ahogy rég. Ha azt, hittem, hogy ez a legszebb karácsonyom, akkor ez még ezt is felülmúlta. Mert ez mindennél jobb volt. Egy álmom vált most valóra, azzal, hogy itt van és ölelem, minden szebb lett. Tudtam, hogy egy boldog jövő áll előttünk. Egy örökkévalóság, ami felhőtlen és gyönyörű lesz. Mert számomra minden nap áldás, amit Jasperrel tölthetek. 

Ashley gyűrűje