Sziasztok!
Sajnálom, hogy csak most hozom a fejlit, de holnap megyek először iskolába 7 hét után és kicsit sok dolgom volt. Na, nem baj most itt van, remélem tetszeni fog. Jó olvasást.
A 10 komit pedig nagyon köszönöm, hihetetlen, hogy kérnem sem kell és ennyit kapok, nagyon jól esett.
Jó olvasást!
Puszi
Bent a nappaliban már sokkal kellemesebb és nyugodtabb légkör alakult ki. Mindenki ugyan úgy foglalt helyet, ahogy az előbb. Annyi különbséggel, hogy én most Jasper mellett ültem, aki összekulcsolta ujjainkat. Nessie boldogan simult Jacobhoz és mosolyogva vette tudomásul, hogy a családja kezd elfogadni. Emmett most már önfeledten vigyorgott, miközben Rosalie-t ölelte magához. Esme és Carlisle pedig jobban megismertek, engem és Jaspert is. Bella szótlanul ült Edward mellett, Edward néha-néha közbeszólt, de amúgy nem beszélt.
Ugyanis épp az emberi életünkről mesélünk nekik Jasperrel, amit ők nem győznek hallgatni. Úgy szívták magukba a kért információt, mint az éltető oxigént. Jó volt látni, hogy tényleg érdekli őket a múltunk és nem csak kényszerből hallgatják. Tudtam, hogy Jasper milyen szerencsés, amiért ilyen családja van, de ma már teljesen biztos voltam benne. És örültem, hogy nem mentünk el, mert egy ilyen családot nem szabad eldobnunk magunktól.
- - Jaj, ez annyira szép! – sóhajtott Nessie, mikor Jasper befejezte a rólam való áradozást. Mivel én már elmondtam a történetembe, hogy milyennek tartom Jaspert, ezért Nessie megkérte, hogy Jasper is meséljen rólam.
- - A fele sem igaz. – néztem Nessie-re mosolyogva. Jasper megütközve nézett rám, de aztán csak elmosolyodott.
- - Szóval… azt mondod, hogy én hazudok? – kérdezte Jasper felhúzott szemöldökkel, és olyan hangon, hogyha nem ülnék, akkor már elolvadtam volna, de most nem fogok megtörni.
- - Nem ezt mondtam. Hanem azt, hogy túlzásokba esel. – mondtam ki az igazságot.
Jasper közben annyira közel hajolt hozzám, hogy lehelete már súrolta az arcom. Ajkai alig pár milliméterre voltak tőlem. Elég nagy önuralmat igényelt, hogy ne csókoljam meg, de játszani akartam egy kicsit. Ezért mielőtt még megcsókolhatott volna, egy puszit hintettem ajkaira és a kanapé másik oldalára húzódtam. Tekintetem Rose-ra szegeztem és ártatlanul nézelődtem, mint, aki semmi rosszat nem csinált. Szemem sarkából láttam Jasper meglepődött és csalódott arcát, de hamar rendezte vonásait és déli úriemberekhez méltón elhelyezkedett a kanapén. Majd egyre közelebb csúszott hozzám. Én csak türelmesen vártam, amíg ideér.
Imádtam, mikor elő tudtam húzni belőle a játékos énjét. Azt a Jaspert ismertem meg és szerettem. Az, aki a családjával volt, az a búskomor, azt nem ismertem és soha nem is akartam megismerni. Nem akartam többé olyannak látni. Csak a boldog mosolyát, és a csillogó tekintetét, akartam a magaménak tudni. Mert ha ő boldog volt, akkor én is az voltam. Mert megígértem magamnak és Mrs. Whitlocknak is, hogy mindig Jasper boldogsága lesz az első dolog az életemben. Soha nem szerettem így senkit, és már soha nem is fogok.
- - Nagyon elgondolkozott kisasszony! – jegyezte meg Jasper immár mellettem ülve. Ránéztem és csodás mosolyát pillantottam meg. Úgy döntöttem belemegyek a játékba.
- - Csak a régi életemre és a szerető férjemre gondoltam, uram! – mondtam a szemébe nézve. Jasper mosolya még nagyobb lett.
- - Igen szerencsés ember lehet a férje! – Jasper átölelte a derekam és közelebb húzott magához.
- - Na, de kérem uram, mégis milyen viselkedés ez? – kérdeztem tettetett felháborodással, és odébb húzódtam, hogy kibújjak Jasper karjaiból.
- - Elnézést hölgyem, kérem, bocsásson meg nekem. – Jasper próbált komolyan a szemembe nézni, de ajkain mosoly bujkált, és szeme boldogságtól csillogott.
- - Nem is tudom, ilyen viselkedés nem méltó egy igazi úriemberhez. – néztem komolyan a szemébe, mire Jasper bevetette az utolsó mindent eldöntő érvét.
- - Még akkor sem, ha a férje teszi ezt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Szinte igézően nézett a szemembe. Azok a szemem. Azokba szerettem bele.
- - Talán elfogadható indok. – suttogtam végül. Féltem, hogy ha hangosabban beszélek, elcsuklik a hangom.
Jasper olyan közel hajolt hozzám, hogy orrunk hegye már súrolta egymást. Majd lassan ajkaimra hajolt, és megcsókolt végre. Nagyon nehéz volt, ez a kis színjáték. Legszívesebben már legelőször az ölébe ugrottam volna és csókoltam volna egész nap. De talán most jobb is volt így. Ajakai puhák voltak, és finoman kóstolgatták az enyémet. Mikor elváltunk egymástól, Jasper kezét el nem vette a derekamról. Sőt. Inkább fogta és az ölébe ültetett.
Emmett vigyorogva figyelt minket, Rose pedig Nessie-vel együtt csak mosolygott. Esme-n és Carlisle-on látszott, hogy nekik még szokatlan ez a helyzet, de egy rossz szavuk sem volt. Esme inkább kedvesen és meghatódva nézett minket. Tudtam, hogy Esme nagyon jószívű és mindenkit nagyon hamar befogad. Ő tipikus olyan vámpír, akit ez a lét nem változtatott meg, olyan kedves és szeretetteljes maradt, mint emberként.
- - Olyan aranyosak vagytok! – Rose Emmett öléből mosolygott ránk.
- - Mi meg a legszerencsésebb férfiak az egész világon. – kacsintott Emmett Jasperre.
- - Az biztos. – helyeselt Jasper is. Fejét a vállamra helyezte és onnan mosolygott a többiekre.
- - És a családod? – kérdezte Esme kedvesen Jaspertől. Jasper csak sóhajtott, mire én rá néztem.
- - Nem emlékszem a szüleimre. Csak nagyon halvány emlékem van róluk. – Jasper mosolygott, én viszont meglepődtem. Én szinte majdnem minden pillanatra emlékszem az emberi életemből. Jasperrel együtt töltött időmre, a szüleimre, és az ő szüleire.
- - Nem emlékszel rájuk? – kérdeztem meglepődve Jaspertől – Én mindenre emlékszem. Még rájuk is. Mikor először találkoztunk, majd mikor hozzátok költöztem. Szeretnéd, ha megmutatnám? – kérdeztem egy hirtelen ötlettől vezérelve. Jasper felhúzott szemöldökkel nézett rám.
A kezem Jasper arcára raktam és Nessie képességével emlékeket vetítettem le neki. Először azt mikor az estélyen megismerkedtünk. Az esküvőnket, a nászéjszakát, és mikor hozzájuk költöztem. Most mindent az én szemszögömből látott. Mikor katonának állt, és nem volt otthon. Aztán mikor hazajött, az együtt töltött napot. A kedvetlenségem, és a depresszióm, majd az orvos, aki megmondja, hogy mi bajom. A terhességem hónapait, ahogy szépen gömbölyödik a pocakom. A szüleit, hogy mennyire örültek a hírnek, és, hogy türelmetlenül várták, hogy megszülessen.
Lassan elvettem a kezem és láttam, hogy Jasper döbbenten néz a szemembe. Biztos sok neki ez így egyszerre. Csupa boldog emléket mutattam neki. Életünk meghatározó emlékeit. Én boldogan és örömmel emlékeztem vissza ezekre. Hiszen ezek az emlékek voltak azok, amik hosszú éveken keresztül életben tartottak. Jasper döbbenetét lassan felváltotta a boldogság és a szeretet. Majd magához ölelt és csak egy szót suttogott a fülembe.
- - Köszönöm! – hangja meghatott volt. Szorosan öleltem magamhoz.
- - Pontosan milyen képességed is van? – kérdezte tőlem Carlisle miután elváltunk Jasperrel.
- - Nos… alapjában véve van három képességem.
- - Három? – kerekedtek ki Emmett szemei.
- - Igen – kuncogtam – Az első, az, hogy az érzéseim szerint változik az időjárás. Ezt már teljesen meg tanultam uralni. És, ha épp jobb időt, akarok, akkor azt is tudok csinálni. – mondtam mosolyogva.
- - Ez, de király – vigyorgott Nessie.
- - Akkor már értjük miért volt olyan esős időjárás az előző héten – mosolygott Rose, én pedig csak lesütöttem a szemem.
- - A második, hogy irányítani tudom a négy elemet. Föld, víz, tűz és levegő. És a ráadás harmadik, hogy képességmásoló vagyok. Ha egy tehetséges vámpírt megérintek, automatikusan átveszem a képességét. – mondtam a többiek szemébe nézve. Mindenki szemébe a csodálkozást láttam.
- - Elképesztő – hallottam Carlisle hangjában a csodálatot.
- - És mind kezelni is tudod? – kérdezte Rose kíváncsian.
- - Igen, szerencsére mindet nagyon hamar meg tanultam irányítani. – őszintén nem nagyon akartam elmondani, hogy miért és hogy hol. Nem akartam megtörni a boldog hangulatot.
- - Mit csináljunk? Unatkozom. – mondta Nessie Jacob mellkasába mormolva.
- - Mit szeretnél? – kérdeztem tőle kedvesen, de gondolatban már azon törtem a fejem, hogy mit is csinálhatnánk.
- - Nem tudom. Nincs valami ötleted? – kérdezte, de a szemében már ott ült az izgatottság. Én pedig gondolkoztam, hogy mit is csinálhatnánk. Körbe néztem a szobában, hátha akad valami ötletem. A nappali már első ránézésre elnyerte a tetszésem. Esme-nek remek ízlése van. Látszik, hogy szereti a természetet és a növényeket. Bár furcsa, hogy vázák vannak, de virágok nincsenek benne. És akkor beugrott. Váza. Virág. Víz. Ez az. Gondolatban már azon gondolkoztam, hogy mire is van szükségem a terv megvalósítása érdekében. Felvontam a pajzsom, hogy Edward ne lásson semmit.
- - Ajjaj. Már van valami ötlete. – Emmett hangja baljós volt, én pedig csak vigyorogtam.
- - Ne aggódj Emmett most nem enni fogunk. – nyugtattam meg, kedvenc bátyám.
- - Rose gyere! – pattantam fel és nyújtottam felé a kezem. Rose is rögtön felállt, és indultunk is volna az emeletre, ha Nessie hangja meg nem állit minket.
- - Naa. – kiáltott fel Nessie felháborodottan – Engem ki hagynátok? – állt fel csípőre tett kézzel. – én csak mosolyogtam rajta. Odasétáltam elé és leültettem. Oda ahova megyünk nem épp a legjobb dolog gipszel jönni. Így kisebb erőfeszítések nélkül törtem el a gipszet és tettem Nessie mellé.
- - Mit művelsz? – kiáltott rám Bella, de most nem foglalkoztam vele. Letérdeltem Nessie elé és behunytam a szemem, majd a kezem Nessie karjára helyeztem. Hagytam, hogy a képességem elkezdjen működni, és mikor kinyitottam a szemem, elmosolyodtam. Nessie kezénél ezüstös fény csapott fel, és mikor úgy éreztem, hogy a csont helyesen forrt össze, elvettem a kezem. Felnéztem Nessie arcára, aki csak döbbenten nézett rám.
- - Mozgasd! – kértem tőle miközben felálltam. Mindenki lélegzet visszafolyva nézte Nessie-t, aki lassan megmozdította a karját minden fájdalom nélkül.
- - De hogy? – kérdezte Nessie mosolyogva.
- - Gyógyítás – mondta ki helyettem Jasper.
- - Igen. Az egyik képességem. De most dolgunk van úgyhogy… - hagytam félbe a mondatot, majd Rose-t és Nessie-t az emelet felé húztam, és bementünk Rose szobájába.
Megmutattam nekik a tervem és mindketten kitörő örömmel fogadták. Elmondtam, hogy mire van szükségem Rose és Nessie pedig elment beszerezni. Néhány perc múlva pedig mindketten a kért dologgal jöttek vissza. Utána Rose a gardróbjába vezetett. Azon belül is a leghátuljára. Rose szerint Emmett odáig sosem menne el. Nessie elővett egy nagyobb bőröndöt és bele dobálta a szükséges dolgokat. Majd mentünk, hogy mi is ruhát nézzünk magunknak. Ugyanis eldöntöttem, hogy veszünk egy éjszakai fürdőt. Mellettünk egy folyó folyt végig, ami az erdő közepén egy kis tóban ért véget. Gyönyörű a hely, van egy kis sziklás része, ahonnan a vízbe lehet ugrani, mint egy kis vízesés. Megkértem a lányokat, hogy hozzanak törölközőt és a fiúknak fürdőnadrágot. Most pedig mi keresünk fürdőruhát.
Nessie egy barna alapon kékmintás fürdőruhát választott, a fölé pedig egy lenge kék mintás ruhát. Rose egy halványrózsaszín bikinit választott a fölé pedig egy szexi barna ruhát, ami valljuk be elég rövid volt. Én nem tudtam dönteni. Végül egy fehér bikini mellett döntöttem. Rose azt mondta tökéletesen lesz, mert a fehér kiemeli majd az alakom. Én pedig hallgattam rá. E fölé pedig egy fehér lenge ruhát választottam, ami alul cikcakkban volt kivágva. Nessie elment, hogy felvegye a ruhát, már mentem volna utána, de Rose visszarántott. Majd tovább húzott a gardróbban és én megpillanthattam elképesztő fehérneműit. Mind egytől-egyig csodálatos volt. Rose leakasztott egyet majd beletettem egy kistáskába és a kezembe nyomta. Már épp ellenkeztem volna, de ő csak leintett és pajkosan elvigyorodott. Én pedig köszönetképpen megöleltem.
Majd mi is átvettük a ruhákat és megállapítottuk, hogy tökéletesek vagyunk. Rose ruhája tényleg nagyon rövid volt. Éppen ezért eszembe jutott egy nagyon kis gonosz ötlet. Elmondtam a lányoknak, hogy tegyünk úgy, mintha csak vásárolni mennénk, közben pedig próbáljunk minél jobban megbolondítani a fiúkat. Hát ezekkel a ruhákkal biztos menni fog. Mindketten bólintottak, majd megfogtuk a táskát, amibe a ruhák voltak, és a nappali felé indultunk. A lépcső előtt szépen libasorba álltunk és úgy mentünk le. Csak azért, hogy mindenki jól megnézhessen minket. Első volt Rose utána ment Nessie és végül én zártam a sort.
Cipőink hangos kopogással adták a többiek tudtára, hogy elkészültünk. Amint Rose elérte a lépcső tetejét mindenki rá kapta a tekintetét. Rose büszkén a felszegett állal sétált lefelé, és látszott rajta, hogy élvezi, hogy mindenki őt nézi. Emmett amint meglátta szó szerint leesett állal bámulta feleségét. Szemeit kocsonyásan lógatta végig Rose testét elidőzve egyes részeken. Rose csak megállt a lépcső mellett és mosolyogva várt minket. Nessie már indult is lefelé. Jacob színtiszta szerelemmel nézett szerelmére, bár tekintetéből én most a vágyat is tisztán láttam. Edward pedig csak fintorokat vágott, gondolom Jacob gondolatai miatt. Nessie is leért és megállt nénikéje mellett. Így én is elindultam.
Amint leléptem az első lépcsőfokon, egy perzselő pillantást éreztem magamon. Tekintetemmel rögtön az aranybarna szempárt kezdtem keresni. De nem egy arany barnával, hanem egy éjfeketével találtam szemben magam. Jasper tekintete szinte falta a látványom. Majd elszakadt a szememtől és jó alaposan végigmért. Ezt egymás után többször is megtette. Végül tekintete ismét az arcomon állapodott meg. Láttam rajta a csodálatot, a szerelmet, a vágyat és a hitetlenséget. Én is leértem a lépcsőn és megálltam Nessie mellett. Mindhárman egy hófehér mosolyt villantottunk, a fiúk pedig idegesen kezdtek toporogni egymás mellett.
Végül Jasper köszörülte meg a torkát, és lépett elém, majd meghajolt és kezet csókolt, miközben fekete szemeivel rám nézett.
- - Hová mennek a szép hölgyek? – kérdezte udvariasan.
- - Vásárolni. – válaszoltam készségesen. A fiúk arcát egyszerre váltotta fel a döbbent és kicsit sokkoló arckifejezés.
- - Így? – kérdezte Emmett kicsit sem kedvesen. Szemeiben tűz égett. A féltékenység tüze.
- - Miért talán baj? – kérdezte Rose csípőre tett kézzel.
- - Talán… nem így kéne mennetek – dadogott Jasper. Őt is leforrázták a hallottak.
- - Szerintem tökéletesek vagyunk. – mondta Rose, majd a kanapéhoz sétált és lehajolt, mintha keresne valamit. Rózsaszín bikinije szinte már kilátszott. Emmett nagyot nyelt. Majd mikor vigyorogva megfordult, kinyomta a dekoltázsát, így a ruhája feljebb csúszott. Jól játszott. Nagyon jól. Magamban nagyon jól szórakoztam és biztos voltam benne, hogy Nessie és Rose is.
- - Igen, szerintem is. Vagy talán nem? Jasper mit gondolsz? – kihúztam magam, már ha ez még jobban lehetséges volt, és szép lassan körbe forogtam Jasper előtt. Mikor ismét felé fordultam láttam, hogy a tekintete egyáltalán nem az arcomon van.
- - Na? – kérdeztem rá. Végre rám kapta a tekintetét, izmai megfeszültek, és vett egy nagy levegőt.
- - Csodálatos vagy. Mind azok vagytok. – tette még hozzá. Csak erre vártam. Rose-ra néztem, aki értette a célzást.
- - Emmi te mit gondolsz? – kérdezte Rose csábos hangon és ő is egy forgás kíséretében Emmett elé állt.
- - Fantasztikus vagy cica. – Emmett meg akarta volna csókolni Rose-t, de ő elhajolt.
- - Mindenki más agyon dicséri a párját, te mégsem mondasz semmit? – kérdezte Nessie Jacobtól, miközben beharapta az alsó ajkát.
- - Meseszép vagy Nessie. – mondta Jacob nehezen forgó nyelvvel.
- - Jaj, ennyi bókot. Milyen kedvesek is a mi párjaink. Talán meg kéne kegyelmeznünk nekik. Nem? – fordultam a lányok felé, és melléjük sétáltam.
- - Szerintem még kínozzuk őket egy kicsit. – Nessie szemei gonoszan csillogtak.
- - Szerintem már eleget szenvedtek. Rose? – fordultam felé, aki egy percig még méregette a fiúkat, majd megszólalt.
- - Igazad van. Épp ezért megérdemelnek egy kis meglepetést. – kacsintott rájuk Rose, majd intett nekik, hogy kövessenek. A fiúk csak felhúzott szemöldökkel méregette minket, miközben pillantásukat ide-oda kapkodták. Nem értettek semmit.
Néhány perc múlva már az erdőben futottunk. Rose és Nessie mellettem, míg a fiúk mögöttünk. Éreztem, hogy kíváncsiak és értetlenek. Emmettet nem feltétlenül zavarta a dolog, tudta, ha velem van, akkor a hangulat király lesz. És mivel most nem fogok emberi kaját etetni vele, ezért még jobban örül. Olyan, mint egy kis ötéves, aki várja a karácsonyt. Lefékeztem, mert megérkeztünk. A hely még most is gyönyörű volt. A fiúk, amint meglátták, hogy hova hoztam őket, mind elvigyorodtak, majd odaadtuk nekik a fürdőgatyájukat, és elmentek átöltözni. Mi pedig addig elkezdtünk beszélgetni és levettük a ruhánkat.
Ezt azonban egy sikítás szakította félbe, majd egy csobbanás. A fiúk voltak. Jasper először Rosalie-t dobta a vízbe. Utána Emmett engem majd Nessie-t Jacob. Mind feljöttünk a víz felszínére és láttuk a fiúkat, ahogy röhögnek a parton. Rose persze nem győzte szidni Jaspert, amiért bedobta őt a vízbe, Nessie pedig a fiúkkal együtt nevetett. Egészen addig, amíg ők is be nem ugrottak mellénk. Utána pedig megkezdődött az önfeledt szórakozás.
Mindenki fröcskölt mindenkit, és a víz alá húzogattak minket. Vízi játékok is voltak nálunk, ezért mindent, amit csak lehetett kipróbáltunk. Labdáztunk, vagy csak szívattuk a másikat. Majd a fiúk a lányok ellen fordultak és minket szívattak. Na, Rosalie-t sem kellett félteni, bevetette a női bájait és Emmettnek semmi esélye nem volt ellene.
A következő pillanatban már a víz alatt voltam, mert valaki a lábamnál fogva lehúzott. Megnéztem ki volt az, és elmosolyodtam. Jasper. Majd a felszínre úsztunk, és Jasper átölelt. A lábam Jasper dereka köré fontam és így keringtünk a víz felszínén. Majd Jasper arrébb húzott minket. A sziklaperem alá, ahonnan víz a tóba csobogott. Jasper szemeibe néztem és élveztem a jelenlétét. Szerelmes pillantásokat, csókokat és öleléseket váltva voltunk ott. Majd a többieket néztük, akik önfeledten nevettek. Nessie-t Emmett emelte a feje fölé, majd dobta a vízbe, amiért Nessie jól megkergette. Jasper mellkasának dőlve élveztem a csendet, a békét, a szeretet, a biztonságot, és a családi légkört, ami körbe vett minket. Nem tudom mennyi idő múlva, de Emmett szólt oda nekünk.
- - Drága, gerlepár, lennétek olyan szívesek és megtisztelnétek minket a jelenlétetekkel? – kiáltott oda nekik, miközben kaján vigyor kúszott az arcára.
- - Hagyd már őket. – bökte Rose oldalba és elhúzta férjét másfelé.
Nekem viszont ördögi terv fogalmazódott meg a fejemben. Leúsztam a víz alá, és egyenesen Emmett alá kerültem. Majd egy hirtelen pillanatban feljöttem és Emmettet a fejénél fogva nyomtam le a víz alá. Emmett viszont elkapta a derekam így én is a víz alatt kötöttem ki. Majd együtt jöttünk fel a felszínre, ahol majd meg szakadtunk a nevetéstől.
Sokáig úszkáltunk még, majd kimentünk, mert nem akartuk, hogy Nessie megfázzon, bár ő hevesen tiltakozott, meggyőztük. Kiültünk a partra és mivel senki sem akart haza menni ezért beszélgettünk. Mindenről, általános és felesleges dolgokról. A lényeg, mint mindig most is a szórakozás volt. Nevetések, felháborodott kiáltások, és beszélgetésünk töltötte be az erdőt. Nagyon jól szórakoztunk együtt. Azt hiszem, mi mindig is sokkal jobban meg fogjuk érteni egymást. Jacob jó fej volt, lehetett vele hülyéskedni. Emmett persze megjegyezte, hogy az ő kis húgánál senki sem jobb. Erre a mondatára csak elmosolyodtam.
Egészen sötétedésig ott voltunk. Együtt néztük, ahogy a narancssárga égbolt szép lassan eltűnik, majd helyét a csillagos ég veszi át. Mivel már késő volt, ezért szedelőzködtünk és haza mentünk. Jasper és én elköszöntünk, majd a saját házunk felé vettük az irányt. A házunk. Milyen jó ezt kimondani. Sebesen hagytuk a fákat magunk mögött, miközben kezünket összekulcsolva haladtunk hazafelé. Megpillantva a házat, nem fáradtunk az ajtó használatával beugrottunk az erkélyemen egyenesen a szobámba.
Jasper maga felé fordított és megcsókolt, én viszont mást terveztem. Kibújtam az öleléséből és a fürdőbe mentem a kistáskával a kezemben, amit Rose adott. Levettem magamról a ruháimat és felvettem a fehérneműt. Eléggé vadító darab volt, fekete és vörös színekben pompázott, és a szélén csipke volt. A hozzá való harisnyatartóval volt tökéletes. A hajam még nedves volt így azt egy kicsit felborzoltam. Majd kiléptem a fürdőből. Jasper az ágyon ült, de amint meglátott eltátotta a száját, majd nyelt egyet. Felállt és elém sétált. Megbabonázva nézett a szemembe. De én most mást akartam.
Kezeim a nyaka köré fontam és megcsókoltam. Jasper szinte azonnal viszonozta heves csókom. Kezeit a derekamra helyezte, és megszorította, majd közelebb húzott magához. Majd ajkai lejjebb vándoroltak. A nyakamra, ahol megharapta a bőrömet, ezzel egy erőteljes nyögést kiváltva belőlem. Majd a vállamra, ahol a fogai segítségével húzta le a melltartópántom, majd ugyanezt megtette a másik oldalammal is. Végül karjaiba kapott és gyengéden az ágyra helyezett. Én az ujjammal játékosan hívogattam magamhoz miközben egyre hátrébb kúsztam az ágyon. Jasper fölém tornyosult és megcsókolt, majd egy kicsit megemelt és kicsatolta a fehér neműm és eldobta valahova. Dekoltázsomat ezer meg ezer édes csókkal halmoztam el, én pedig a lepedőbe markoltam. Majd lejjebb haladt és a fogaival szintén kicsatolta a harisnya kötöm, majd a fogaival idegőrlően lassan levarázsolta a lábamról, amikor azt hittem végre megkegyelmez nekem, akkor jött a másik lábam. Majd Jasper fölém hajolt és megcsókolt, én pedig élveztem csókjait, ölelő karjait, amik birtoklóan zárnak körbe, a gyengédségét, és az érzelmek sokaságát, ami belőle árad. Néhány perccel később pedig elvesztem a tekintetében, és tudtam, hogy ezt az éjszakát sokáig fogjuk még emlegetni.
5 megjegyzés:
aztaa *_*
nagyon jó lett:)
nagyon romantikus és szerelmes annyira jó *_*
annyira örülök,hogy már Jazz is boldog :)
Sziaaa.
Nagyon jó lett.:)
Olyan aranyosak voltak a fiúk.:D
Siess a kövivel.
Puszi: Zsófi.
Szia Kicsikéééém :D
(új elnevezést találtam ki ;)
Nagyon jó lett a fejezet, és NEM csaptad össze. Hozod a formáád :D Sőőt, ez a fejezet felülmúlta az átlagod... nem mintha az valami alacsony lenne...sőőt :D
De most kezdjünk bele az igazi regélésbe... elég hosszú lesz, előre is félj.
Asht imádom *-* :D Akárcsak Jaz-t, Emmett-et, Nessie-t... és még folytathatnám, de úgyis tudod, hogy a történetedbe melyek a kedvenc szereplőim :D De ha nem, akkor lediktálom neked őket.
Örülök, hogy végre egy felhőtlenül boldog és felszabadult társaságról olvashattam. Itt volt az ideje a boldogságnak. ;)
De persze lenne egy-két ötletem...persze mind badarságok, és annyira hülyeség mindegyik mint én, de ha kíváncsi vagy ráá akkor szívesen elmondom őket, hogy mégtöbb boldog napot élhessen át ez az extrém, de szeretnivalóó csoport :D
Oké... tehát, folytatom a fejezet elemzését.
Esme-t és Carlislet tök birom,hogy elfogadták Ash-t.
Ja, és ez a csajsziii *-* :D Megmutatta Jaz-nek az emberi korát :D Annyira rendes :Y És gondolom Jaz külön élvezte, hogy a Szerelme szemszögéből láthatta a dolgokat... ;) :D
*álmodozós,sóhajtós fejecske*
És a csajok terve... valami fergetegesre sikeredett :D Nagyon ügyesek ezek a csajok ;)
Meg ahogy a fiúk nem tudtak egy értelmes mondatot sem kibökni...xD :D Hát... ;) :D
Oké... azt hiszem abba hagyom a rizsázást...
És tényleg hagyot helyet a többieknek...
Hupsz... ezzel is helyet veszek el...
Na nembaj, sorry azoktól, akiknek nem maradt hely ;) :D
Imádlak Nővérkééém :D
Puszii
Ui.: Mikor jön már AZ a rész? *bociszemek*
Nagyon jo feji lett, imadtam minden sorat!!!! A csalad jo, hogy vegre elfogadta Ashley-t, orulok hogy erdekelte oket a multjuk, es milyen rendes volt Ash-tol hogy megmutatta Jazz-nek az emberi korat, az o szemszogebol :D
A lanyok terve meg... Szegeny fiuk, jol megkinoztak oket. Nagyon jo otlet volt a vizzel, milyen jol szorakoztak, Ashley meg Jasper annyira cuuuuuuuuuuuukik!!!!!!!!! Emmett meg hozza a formajat, de milyen jol tudnak ezek egyutt szorakoznak, hihetetlen :D
Varom a kovit!
Jajj de örülök!!!A fejezet csodás lett!!!!Nagyon boldog vagyok hogy a család elfogadta Ashley-t,és hogy ilyen boldogok Jasper-rel...Most csak én vagyok ilyen paranoiás...vagy ez tényleg csak egy vihar előtti csend????A gerlepár nagyon cukik!!!!!!!!!Várom a kövit...és remélem ehhez a fejezethez nem csak 10 komit kapsz majd,hanem kétszer annyit...mégegyszer fantasztikus lett és várom a kövit!!!!!!!
Megjegyzés küldése