67. Fejezet - Évek elteltével

Sziasztok! 
Itt is a fejezet. Remélem tetszeni fog, egy teljesen más szereplő szemszögéből szeretném megmutatni a dolgokat, remélem nem lett olyan borzalmas. Jó olvasást. :)
Puszi, Trixi

(Emmett szemszög)

Egy bokor mögül figyeltem áldozatomat, ami most kivételesen egy hópárduc volt. Az állat lelapult a sziklás vidéken és füleit hegyezte. A szél lengén fújt ezzel meglengetve a hosszú fűszálakat. A nap halványan sütött ezzel megvilágítva az állat mintázatát. Fekete-fehér bundáját farkán és törzsén gyűrű és patkó alakú minták díszítették, míg lábait, nyakát és fejét pettyek. Kétség kívül gyönyörű állat volt, és jól megfejlett példány. Tökéletes lesz a mai vadászatomra. Kezeimet összedörzsöltem és ugrásra készen álltam. Azonban a felém szaladó személy megakadályozta, hogy bármit is tegyek. Kellemes vanília illatát felém hozta a szél én pedig egy vigyort villantottam. Elmémet ellepték az emlékek. 

Mellettem Rose cica vette kezeibe Lily-t, aki kezeivel és lábaival hadonászva pislogott fel szerelmemre. Láttam Rose-on az elérzékenyülés minden jelét. Ezt is a kis húginak köszönhettem. Rosalie gyökeresen megváltozott mióta Ő velünk volt. Bele se gondoltam, hogy többé már…
Rose a kezét nyújtotta felém, én pedig örömmel léptem mellé és kulcsoltam össze ujjainkat. Kedvesem elhúzta a picur arcából a takarót én pedig még levegőt venni is elfelejtettem. Annyira gyönyörű volt és tökéletes. Kékes szemeivel kíváncsian nézett ránk, szőke haja csak úgy virított a feje búbján. Kerek kis arcocskája volt. Annyira apró volt. Szemeivel rám nézett én pedig megtörtem. Szemei tükrében szeretett kis húgomra emlékeztem. Míg Lily mosolygott én összetörve néztem rá. 

Egyhangúan ültem a kanapén várva, hogy Esme és Rose elkezdjék Lily fürdetését. Ő volt az egyetlen, aki egy kis mosolyt tudott varázsolni a családtagok arcára. A kis lila fürdőkádat Edward helyezte a megszokott helyre, így én is felálltam a kanapéról. A lépcső tetején megjelent Esme, kezeiben tartva a törölközőbe bugyolált Lily-t. Ő nagymamája vállára hajtotta a fejét. Kifejezetten nyugodt baba volt. Néhány perc múlva ez az elméletem megdőlt.
Rose cica megkért, hogy segédkezzem unokahúgunk megfürdetésében. Olyan átható pillantással nézett rám, hogy nem tudtam ellenállni. Mellé léptem és végignéztem a vízben lubickoló Lily-re. Ő látszólag nagyon jól szórakozott. Aztán talán hirtelen ötlettől vezérelve, vagy csak úgy spontán, de Lily habot kezdett dobálni az arcomba. Nagyon élvezhette, hogy én a habot lapátolom le az arcomból kezeimmel, míg ő teljesen összefröcskölte a padlót. Természetesen az elsőszámú célpontja én voltam. Így teljesen elázva és jó nagy adag habbal a képemen durcásan néztem az alig néhány napos unokahúgomra. Ő pedig egy fogatlan mosollyal ajándékozott meg. Kékes színű szemei csak úgy ragyogtak én pedig ellágyultam. Oh, mennyire hiányzol kis húgi! 

Sokkos állapotban törtem be a vizsgálószoba ajtaját, ahol állítólag Ashley végre életjelet adott magáról. Szinte óráknak tűntek a percek míg végre kis húgi megmozdította a kezét és felnézett Jasperre. Megkönnyebbülés és boldogság söpört végig rajtam. Legszívesebben azonnal felkaptam volna, de Rose a karomnál fogva rángatott ki a szobából, hogy magára hagyjuk őket. Legalább öt óra telt el, míg végre hajlandóak voltak lejönni az emeletről.

-           - Ideje volt! – kiáltottam fel, mikor Ashley végre kijelentette, hogy látni akarja a lányát. Csillogó tekintettel figyeltem, ahogy lesétál a lépcsőn. Haja meglibbent, tekintetét sziporkázva jártatta végig a szobán. Elsőként kaptam fel és pörgettem meg, mikor leértek. Szorosan magamhoz öleltem, Ashley pedig nevetve ölelt vissza.

-           - Soha többet ilyen kis húgi. Rettenetesen megijesztettél. – engedtem el és komolyan néztem rá, Ashley azonban csak játékos tekintettel nézett rám, és egy puszit nyomott az arcomra. 

Egy sóhaj szakadt föl a mellkasomból mikor ismét meghallottam Jasper és Ashley vitáját. Hetek óta ez ment. Mióta Ashley felébredt és bejelentette, hogy ő bizony újabb babát akar mást sem lehetett hallani. Jasper kézzel-lábbal hadakozott ellene, mivel nem akarta, hogy kis húginak komolyabb baja legyen. Szerintem túlaggódta a dolgot. Persze mindenki aggódott, hogy újra hetekig nem ébred majd fel, de Ashley szerint végig tudja csinálni. 

-           - Hagyjátok már abba! – kiabáltam fel végül – Ha Ashley újabb gyereket szeretne akkor lesz is neki. Nem hogy örülnél és látnál neki a baba projectnek. – vigyorogtam és ekkor mindkét személy forgószélhez hasonlóan száguldottak le az emeletről. Én csak vigyorogva fordultam meg a kanapén és tettem kezem a háttámlára.

-           - Köszönöm! – mutatott rám Ashley és mindet tudóan nézett Jasperre.

-           - Kizárt! Nem kockáztatom az életed! – jelentette ki Jasper Ashley pedig könyörgően nézett rá. Mivel Jasper nem mutatott enyhülést durcásan foglalt helyet a kanapén.

-           - Hé! – szólítottam meg kis húgom gondolatban, aki a szeme sarkából pillantott rám – Ha így nem megy, hát tedd féltékennyé, mondd, hogy ha ő nem akkor más majd megteszi. Hidd el hetekig ki sem mozdultok a hálóból. – kacsintottam rá ő pedig cinkosan elmosolyodott.

-           - Akkor megyek telefonálni! – állt fel Ashley és Jasperre sem nézett – Talán Demetri majd teljesíti a kérésem. – mondta csevegő hangnemben Jasper pedig sötéten izzó szemekkel nézett rá.

-           - Nem! – morogta, majd felkapta Ashley-t és már csak a hálószobaajtó csukódását lehetett hallani. Én pedig vigyorogva fordultam a tv felé. Lily ebben a pillanatban szaladt ki a konyhából és szerintem a szüleit kereste. Mivel a lépcső felé sétált felkaptam és felemeltem, ő pedig kérdőn nézett rám.

-           - Anyáékat most nem szabad zavarni. Épp a kistestvéreden dolgoznak. – néztem rá, neki pedig felcsillantak a szemei és rögtön szaladt is Esme-hez, hogy elújságolja a hírt.
Ezek után Ashley és Jasper tényleg a baba projectnek szentelték magukat és mindet megtettek. 

Ashley néhány hónappal később hatalmas hasát simogatva ült a kanapén. Jasper teljesen megváltozott mióta kiderült, hogy kis húgi várandós. Egy pillanatra sem hagyta magára és minden kívánságát leste. Néha már a család többi tagja szólt rá, vagy épp Ashley ordította le a fejét. Eléggé érdekes hangulatváltozásokat produkált, amikhez próbáltunk alkalmazkodni. Bár mondjuk érdekes volt, mikor egy-egy alkalommal mindenkire rákiabált és senkit nem tűrt meg maga mellett. Jasper aznap tehetetlenül álldogált odakint a kertben én pedig jót röhögtem rajta. Egészen addig míg Ashley engem is ki nem küldött.

-           - Fiú lesz! – jelentette ki Ashley én pedig gondolataimból felébredve vigyorogva néztem rá. 

-           - Hát ajánlom is. Teljes nőuralom van, ideje, hogy egy belevaló fiú is szülessen a családba. – kacsintottam rá, ő pedig megsimogatta a hasát, majd felnyögött. Ezek után semmi jóra nem számítottam.
A kertben várakoztam néhány perccel később. Mivel nem bírtam a vért, még csak meg sem kíséreltem bent maradni. Ashley kiáltozásai hallatszódtak miszerint elküldi Jaspert melegebb éghajlatra. Én csak elvigyorodtam rajta. Hiányozni fognak a heves érzelmi kitörései. Néhány pillanattal később pedig egy erőteljes csecsemősírás hallatszott az emeletről. Mellettem Alice, John is érdeklődve kapták fel a fejüket. Majd meghallottam Carlisle hangját és örömömben felkiáltottam.

-           - Igen! Fiú lett! Az én unokaöcsém! – kiabáltam miközben a kezeimmel csapkodtam a levegőbe. Alig vártam, hogy lássam. 

Felsóhajtottam, ahogy minden asztal és szék alá benéztem. Még a kanapé mögé is, de nem találtam meg, akit kerestem. Csak nekem lehet ennyi eszem, hogy emberként játszók bújócskát az unokahúgommal. Halkan morgolódva kerestem tovább az én édes, agyafúrt kis unokahúgom.

-           - Lily! Lily! Merre vagy? Gyere elő, Emmett bácsi már kezdi unni… - sóhajtottam fel és néztem az emeletre. Jasper és Ashley jót mosolyogtak rajtam. Kis húgi a kanapén ült a csöppnyi Josh-t tartva a kezei között. Szerencsére az anyjára ütött. Sötét haja volt ám szemei világosak. De ezek alapján reménykedhettem, hogy Ashley-re jobban fog hasonlítani.
Ebben a pillanatban két apró kézfejet éreztem a lábaimon, amik aprót meglöknek.

-           - Megvagy! – kacagta Lily magas hangján. Megfordultam és összeszűkített szemekkel néztem rá. Lily megilletődött és kérdőn pislogott rám.

-           - Emmett… - kezdtem Jasper azonban én Lily után eredtem, aki sikítozva futott el előlem. Kezeit a magasba tartotta és néha hátra pillantva menekült előlem. Végül apja óvó karjai között kötött ki, én pedig morcosan néztem rá.

-           - Ez így nem fair. – néztem Lily Jasper párosra ám ők csak somolyogva néztek rám. Ilyenkor hasonlított a legjobban az apjára. Végül csak sóhajtottam és kikapva Jasper karjai közül a kis testet néhányszor a magasba dobtam. Lily élvezettel teli sikongatások közepette nézett rám. 

Öles léptekkel haladtam a konyha felé. A család nagy része már ott volt, és mikor beléptem a sok kavargó aranybarna szempár szegődött rám. Josh egy etetőszékben ült és nyakában az etetőkével várta az ebédjét. Kis kezeivel az etetőszéket csapkodta és kissé morcosan nézett anyjára. Ő csak mosolyogva adta át nekem a kis tálat amiben Josh ebédje volt. kérdőn néztem a felém nyújtott tálra, de ő csak biztatóan mosolygott. Odaléptem és kivettem a kezéből a számomra undorító illatú ételt. Fintorogva vettem a kezeimbe, majd a kiskanalat az ételbe mártottam és Josh szájához emeltem. Ő mohon kapott a kiskanál után. Elvigyorodtam majd újra megcsináltam ezt a mozdulatsort. Egészen addig míg Josh el nem kezdte kiköpdösni. Mikor felé nyújtottam a kanalat ő csak elhúzta a fejét. Homlokráncolva nyújtottam felé a kanalat ám ő nem ette meg, inkább kivette a kezemből a kanalat és előszeretettel kente vele össze az etetőszéket, majd mosolyogva a fejemhez vágta. Felháborodva néztem magamra, mivel a bébiétel engem is teljesen beterített. A zöldes színű valami ott díszelgett az arcomon Josh pedig felnevetett. Rajtam.

-           - Hihetetlen gyerekeitek vannak! – néztem kis húgira, aki ajkaiba harapva próbálta visszafojtani nevetését, ezzel szemben Jasper vígan kacagva nézett rám, ahogy a család többi tagja. Ashley csak bocsánatkérően nézett rám. – Nem baj legalább kiderült, hogy a gyereknek legalább van ízlése. – néztem a csöppnyi babára, aki még mindig vigyorgott, így én is így tettem. 

Dühösen szusszantottam mikor Lily a fürdőkádból nevetve nézett vissza rám. A mostanra már hat évesnek kinéző Lily előszeretettel játszott velem, ám ha mindketten belelendültünk egyikünket se lehetett lelőni. Kezemmel a vízbe nyúltam majd azzal a mozdulattal az egészet Lily arcába fröcsköltem. Ő néhány percig a szemét dörzsölte majd morcosan nézett rám. Én csak karba fontam a karom és vigyorogva néztem rá. Könyörgő szemekkel nézett rám, és ajkait lefelé biggyesztette, kezeivel pedig felém nyújtózkodott. Szinte automatikusan vettem a karjaim közé habos kis testét. Lily a fejemre csapott majd felmászott rá. Lábait az orromra helyezte, kezeivel pedig a fülembe kapaszkodott. Karjaimat köré fontam nehogy lepottyanjon, azonban ő tapasztaltabb volt. Diadalittasan ült a fejemen, miközben kezeivel a fejem tetejét csapkodta.

-           - Ashley a lányod megint megvadult! – kiabáltam le kis húgomnak, akinek csak a nevetését lehetett hallani. 

Tehetetlenséggel, vegyes dühvel figyeltem, ahogy Lily-nek valami újgazdag fiú csapta a szelet. Bár Edward állította, hogy az nem igaz, és a fiú szándékai őszinték, engem nem győzött meg. A mai fiatalok mind egyformák. Lily felnevetett valamin, majd a fiú agyba-főbe dicsérte őt, Ő pedig lehajtotta a fejét. Ahogy kezdett felnőni egyre inkább hasonlított az apjára. Csendes lett, visszafogott és kívülről szemlélő típus. Nem barátkozott inkább velünk töltötte az idejét. Épp ezért nem tetszett, hogy valami ismeretlen próbálja becserkészni. A testtartása olyan volt, mint egy nagymacskának, készen rá, hogy lecsapjon szegény gyanútlan áldozatra.

-           - Jaj, Emmett! – nyögött fel Edward és inkább befelé indult.

-           - Ne engem hibáztass, ha Jasperből és Ashley-ből túlságosan hamar nagyszülők lesznek. – szóltam utána, az említett személyek pedig… nos kis híján felnyársaltak a tekintetükkel. Jasper is szigorú szemekkel szemlélte a lányát. Nem csodálom, egyik apa sem lehet elragadtatva, ha a kicsi lánya felnő és randizni kezd. Ha nekem lányom lenne, soha nem adnám férjhez. Soha. 

Lily épp randira készülődött a szobájában, szerelmes párunk pedig a hálójukban mulatta az időt, alias Lily szülei. Nem értem Jasper miért nem beszélgetett még el Lily-vel, hiszen már elérte a végleges korát és már így is tizenkét éves volt. Egy vigyor kúszott az arcomra és feltápászkodva a kanapéról vártam, hogy unokahúgom elkészüljön. Josh a konyhából sétált ki és kérdőn nézett rám.

-           - Vársz valakit? – kérdezte – Tudod, hogy Rose és Alice néni vásárolni vannak. Vagy netán utánuk akarsz menni? – kérdezte egy mosollyal az arcán én pedig büszkén néztem rá. Pont olyan férfi vált belőle, amilyet szerettem volna. Az anyjára ütött, ehhez kétség sem fért. Mindenben Ashley-re hasonlított. Bátor volt, vicces, néha bohókás, de mindenkit meg tudott nevettetni, ugyanakkor bármikor bármit megtett volna a családjáért.

-           - Nem. Éppenséggel a nővéredet várom. – vigyorogtam rá, ő pedig összehúzta a szemöldökét.

-           - Minek? – kérdezett rá és közelebb sétált. Igazi szívtipró vált belőle az utóbbi időben. Sötét haja az ég felé meredezett, világos szemei minden csajt elbűvöltek, és csak úgy sütött belőle a tökéletesség. Azonban ő ezt nem használta ki, ebben az egyben hasonlított az apjára. Még várt az igazira. Bár randik híján őt sem kellett félteni.

-           - Nem gondolod, hogy épp itt az ideje, hogy a húgodat valaki beavassa a szerelmi élet rejtelmibe. Elvégre… ki tudja mi történik egy ilyen randin. Fel kell készíteni. – mondtam eltökéltem és komolyan néztem rá, ő azonban ledöbbent.

-           - Na, jó. Én ide nem kellek, de azért óvatosan tudod, milyen érzékeny. – mutatott rám én pedig vigyorogva bólintottam. Josh kisétált a házból és ha ismerem valamennyire az unokaöcsém akkor vadászni megy.

-           - Josh elment? – kérdezett rá Lily, aki a lépcsőről sétált lefelé. Vigyorogva néztem rá, azonban ez a mosoly az arcomra fagyott mikor megláttam. Szőke haja meglebbent, szemei csillogtak, magas sarkú cipője koppant a padlón minden lépésénél. Nem viselt kirívó ruhát, de idomait most is kihangsúlyozta.

-           - Igen. Beszélni akarok veled. Gyere! – hívtam és a konyha irányába indultam. Még elkaptam Lily kissé döbbent arckifejezését, de csendben követett. Ott leült az egyik székre és megtámaszkodott a pulton.

-           - Miről szeretnél beszélgetni? – kérdezte és kissé oldalra döntötte a fejét. – Csak mert sietek.

-           - Mondd csak el Emmett bácsinak mennyire kerültél közel a fiúkhoz, akikkel eddig randiztál? – kérdeztem és én is megtámaszkodtam a pulton. Államat a kezeimmel támaszkodtam meg. Vele szembe voltam így láttam, hogy kerekednek el a szemei és nyílnak el egy kicsit ajkai. Ha sietnie kell, akkor jobb köntörfalazás nélkül nekiesni a dolognak.

-           - Ugye nem gondolod komolyan, hogy ezt el is mondom? – kérdezte és kezeit inkább maga mellé ejtette. Én csak elvigyorodtam.

-           - Miért ne? Miért, csak nem történt valami komoly, amit nem akarsz az egész család előtt megtárgyalni? – hajoltam előrébb és csillogó szemekkel néztem rá.

-           - Persze, hogy nem. – jelentette ki felháborodottan én pedig hümmögtem.

-           - Akkor, mint nagybácsikád hivatalosan is felvilágosíthatlak. – jelentettem ki, ő pedig úgy tűnt, hogy lesápadt, majd fejét kicsit lehajtotta. Áh, tehát mégis történt valami.

-           - Anya már megelőzött Emmett bácsi. – nézett fel rám, én pedig felhúztam a szemöldököm.

-           - Nem hiszem. Amúgy is, ő nő neki teljesen más ez, mint nekünk, férfiaknak. Bár más egy vámpírnak és más egy embernek. Az emberek gyengébbek, de a mai fiatalokból minden kitelik, főleg, ha olyan szórakozóhelyre mész, ahol totál részegre ihatják magukat. De a legfontosabb, hogy mindig tarts magadnál óvszert, hogyha sor kerülne az alkalomra, mert ugyebár te sem szeretnéd a szüleidet nagyszülőkké tenni. – néztem rá cinkosan vigyorogva ő pedig csak tátogott. Jasper ebben a pillanatban száguldott le az emeletről és szikrákat szóró szemekkel nézett rám. 

-           - Megőrültél? – kiabált rám és lánya mellé lépett.

-           - Most miért? Már felnőtt és biztos, hogy ő is tisztában volt a dolgokkal. Én csak figyelmeztettem. – vontam vállat és a következő pillanatban már a földön landoltam. Drága kis húgom ugyanis a földre küldött egy jókora fejbe veréssel. Én csak elvigyorodtam készen, hogy feltegyem a cseresznyét, arra a bizonyos habos tortára.

-           - De ne aggódj, ha valami baj lenne, csak telefonálj, és mi megyünk és széttépjük a gyereket, bár apád azt hiszem, ezt telefon nélkül is megcsinálja, csak derüljön ki. És tudod… - álltam fel és mellé léptem majd suttogva hozzátettem. - … az óvatosság. – Ashley ebben a percben kiabálva futott utánam én pedig néhány napig a család nő tagjai elől menekültem. 

Lily fürdőruhában állt a folyópart szélén, arcát az ég felé fordítva. Kezeimet összedörzsöltem és mögé lopakodtam. Ilyenkor a folyó nem éppen meleg, de Lily előszeretettel áztatja benne a lábát, és csak üldögél a folyóparton. Unokahúgom a karjaimba kaptam, aki sikkantott egy aprót, majd sokkoltan nézett rám.

-           - Emmett ne merészeld… - de nem fejezhette be a mondatot, mert egy sikítás közepette hangosan csobbant a vízben. Én csak felnevettem és néztem unokahúgom, aki a felszínre úszik. Dühösen nézett rám, én pedig még jobban elvigyorodtam.

Azonban a következő percben már csak a szél süvítését hallottam és a következő percben a vizet körülöttem. Döbbenten úsztam a felszínre, ahol Josh-t pillantottam meg. Vigyorogva nézett rám, majd a kezét nyújtotta a nővérének. Egy szempillantás alatt kipattantam a vízből és Josh mögé suhantam. Lily próbálta figyelmeztetni bátyját, ám késő volt. A nővére mellett landolt a hideg vízben. Nevetve néztem a testvérpárra, akik haragosan pillantottak rám vissza, majd arcuk kisimult és elmosolyodtam. Már épp kérdezni akartam, hogy miért mikor ismét a vízben landoltam. Kis húgi a parton mosolygott és csóválta a fejét, miközben az ujjával mutogatott jelezve, hogy nem fair a gyerekeit így a vízbe dobálnom. Azonban Jasper úgy döntött ő is csatlakozik kis családjához és szerelmét a karjaiba kapva a vízbe ugrott vele. Együtt úsztak fel a felszínre és csak mosolyogtak. Josh lehunyta a szemét, és a következő pillanatban egy hatalmas hullám árasztotta el az előttünk lévő kis mezőt. Na, igen, Josh elég érdekes képességet örökölt anyjától. Míg Lily képes volt megmondani, hogy ki hazudik neki, és az adott mondatban azt is tudta, hogy mi a hiba. Ha például egy kék virágot mutattunk meg neki, és én azt mondtam piros, akkor tudta, hogy miben hazudtam. Hasznos képességekkel áldották meg őket.

-           - És persze engem minden mókából kihagytok. – hallottam Nessie hangját, aki tőlünk nem messze állt karba tett kezekkel. Majd inkább a ház felé vette az irányt. Bár nem futhatott már úgy, mint néhány hónappal ezelőtt.

-           - Csak a hormonok. – mosolygott Ashley és gyerekei mellé úszott.

Több éves emlékeimből a távolabbi léptek zaja zökkentett ki. Az egész család felém futott. És sikerült olyan zajjal csinálniuk, hogy a hópárduc felpattant és felfutott. Sóhajtottam. Még a vadászatban sem vagyok biztonságban a gyerekektől. Akik már nem is annyira gyerekek. Már elérték végleges életkorukat, és bár testileg örökké tizennyolc évesnek fognak kinézni az igazság az, hogy már huszonhárom évesek. A vanília illat keveredett a friss eső utáni erdő fenyőillatával. Ebből következtettem, hogy Lily és Josh futnak elől. Mint általában mindig. 

Nemsokára fel is tűntek. Ahogy sejtettem elől Lily és Josh, utánuk Jasper és kis húgi, és utánuk a többiek. Ahogy együtt futottak mosolyogva olyan távolinak tűnt a múlt. Huszonhárom év telt el, és semmi sem változott. Nyugodtan éltünk, bajtól mentesen. Ennek talán Ashley örült a legjobban. Szerette volna a gyerekeinek a nyugodt biztonságos életet nyújtani. És ezért mindent meg is tett. Kezdve azzal, hogy mióta felébredt nem volt Volterrában. Aro is csak hallott a gyerekekről és nem látta őket, és bár ők mindent tudtak az anyjukról és kíváncsiak is voltak az olaszokra, Ashley megtiltotta nekik, hogy odamenjenek. 

Lily lépett mellém és szemrehányóan nézett rám. Én csak nagyokat pislogtam. Mit tettem már megint? 

-           - Emmett! Te sosem figyelsz arra, hogy mit vadászol le? – kérdezte és mikor így beszélt még inkább apjára emlékeztetett.

-           - Miért? Egy párduccal több vagy kevesebb. – értetlenkedtem. Nem értettem mi ebbe olyan nagy bűn.

-           - Először is ez egy hópárduc, és védett faj. Másodszor pedig nőstény. – nézett rám hatalmas szemeivel én azonban még mindig nem értettem.

-           - És? – kérdeztem rá. A család csak mosolygott rajtunk. Lily sóhajtott.

-           - Jaj, Emmett! Nézz már oda! Kölykei vannak. – mutatott Lily a sziklás vidék egyik bemélyedésére én pedig közelebb léptem. Valóban ott volt a nőstény és a két kölyke. Be kellett vallani szépek voltak a kölykök. Az egyik morogva nézett rám és mancsival felém kapott.

-           - Nagyon vérszomjasak. – néztem gúnyolódva unokahúgomra, aki fejbe kólintott.

-           - Nem ez a lényeg. – mondta és közelebb lépett, majd az egyiket a kezeibe vette. – Hanem, hogy ők az új generáció. Ők a jövő. Így is kihaló félben vannak. És nézd milyen édesek! – emelte az arcához, a párduc pedig valami furcsa hangot produkált. Lily letette a földre, a kölyök pedig az anyjához futott. Lily tulajdonképpen nem is tudja, mennyi igazság van a szavai mögött. Josh nővére mellé lépett. Lily a vállára hajtotta a fejét, Josh pedig átölelte a derekát. Számunkra, a család számára ők voltak a jövő. És bármi is történjen, mindig őket fogjuk védeni. Örökké.