Sziasztok!
Nos a fejezetet most hozom, mert a hétvégén nem leszek itthon és sikeresen be tudtam fejezni. A fejezethez nem sokat fűzök hozzá, jó olvasást. :)
Puszi, Trixi
Nos a fejezetet most hozom, mert a hétvégén nem leszek itthon és sikeresen be tudtam fejezni. A fejezethez nem sokat fűzök hozzá, jó olvasást. :)
Puszi, Trixi
(Ashley szemszög)
Amint Edward és Lucy elhagyta a házat, mindenki a nappaliba ment, külön az én kérésemre. Emmettet úgy kellett a karjánál fogva lerángatni, mivel állítása szerint nem akart lemaradni semmi fontosról. Én csak magam elé meredve haladtam lefelé a lépcsőn. Egy részem boldog volt, már csak Alice látomása miatt is. Lucy végre megtalálta a boldogságot és csak hálás lehetek, hogy ez Edward mellett következett be. A másik dolog, amit Lucy emlékei között láttam az aggasztott. Nem is kicsit.
Jasper finoman megérintette a karom, majd éreztem, hogy átöleli a derekam. Mosolyogva simultam hozzá és vezettem fel az egyik kezem a mellkasára. A nappaliban mindenki elfoglalta a szokásos helyét. Jasper is húzott a kanapé felé én viszont inkább állva maradtam, így Jasper is kicsit idegesen állt meg mellettem. Tekintetemmel körbepásztáztam a szobát. Láttam, hogy mindenki érdeklődve néz rám, ezért egy sóhaj után belekezdtem.
- - Lucy gondolatai között egy elég érdekes emlékkép elgondolkoztatott. Lucy-t szerintem nem csak megtámadták. Szerintem ez előre eltervezett dolog volt. – adtam hangot a véleményemnek, amit nem kis döbbenet követett. Nem kellett gondolatolvasónak lennem, láttam a többiek arcán, hogy nem hisznek nekem. Általában ritkán szoktam tévedni, és bárcsak ez is olyan eset lenne, de tudom mikor kell a megérzéseimre hallgatnom.
- - Miből gondolod ezt? – kérdezett rá végül Carlisle és érdeklődve dőlt előre a kanapén.
- - A férfi, aki megtámadta Lucy-t nem volt elég elővigyázatos. Egy olyan mondat csúszott ki a száján, hogy: A feladat az feladat! – ismételtem meg azokat a szavakat, amiket a férfi is, akkor éjjel.
- - Ashley biztos vagy ebben? Lucy akkor valószínűleg sokkot kapott, és be is képzelhetett olyan dolgokat, amik valójában meg sem történtek. – Carlisle indokai helytállóak lettek volna, de nem ilyen helyzetben. Tudom, hogy ez tényleg megtörtént, és Lucy nem csak képzelte a dolgokat.
- - Teljesen biztos. Lucy magánál volt és szinte minden mozzanatra emlékszik. Legalábbis akkor még tiszta volt az elméje. Higgy nekem Carlisle. – érveltem és próbáltam meggyőzni őt, de láttam, hogy sem őt sem a többieket nem sikerült megingatnom.
- - Még ha hinnénk is… ki akarna ártani Lucy-nak? Ennek akárhogy is vesszük, de nincs értelme. – Emmett szavai ostorcsapásként értek. Valószínűleg félelmetesen nézhettem ki, mert Emmett hátrahőkölt tőlem.
- - Nem tudom. – préseltem a fogaim között – De ki fogom deríteni, mert az én lányom senki sem bánthatja büntetlenül. – Jasper megfogta a karom és nyugtatóan karolta át a derekam.
- - Nyugodj meg! – suttogta a fülembe én pedig kifújtam a levegőt.
- - Ne haragudj kis húgi, én nem akartalak megbántani. – Emmett olyan ártatlan és édes szemekkel nézett rám, hogy ha akartam volna se tudtam volna rá haragudni.
- - Semmi gond Emmett! Tényleg. – biztosítottam és ő is elmosolyodott, ami ritka volt tőle.
- - Mégis mire gyanakszol? – kérdezte Jasper, miközben szembe fordult velem.
- - Nem tudom Jasper, és ez aggaszt. De ki fogom deríteni, és már most neki is látok. – daráltam el a mondatot és indultam is az emelet felé.
- - Hogyan? – kérdezte Alice én pedig a lépcsőről tekintettem vissza rájuk.
- - Segítséget kérek! – mondtam egyszerűen, mikor még egy fontos dolog az eszembe jutott – Nem szeretném, ha ezt emlegetnétek Lucy és Edward előtt. Nem kell a fölösleges pánik. És azt sem szeretném, hogy Lucy aggódjon. – mindenkitől egy apró bólintást kaptam, egy érdeklődő tekintet kíséretében.
Felszaladtam az emeletre és a táskámhoz rohantam, ahol a telefonomat sejtettem. Néhány pillanat keresgélés után meg is találtam. Gyorsan ütöttem be az ismerős számokat és már tárcsáztam is. Alig csengett kettőt már fel is vették. Az annyira ismerős és oly szeretett hang mélyen és kicsit bosszúsan szólt bele.
- - Már meg sem ismered a hangom? – kérdeztem mosolyogva és leültem az ágyamra.
- - Ashley? Kedvesem! – hallottam Aro hangján a döbbenetet, majd az örömöt. – Minek köszönhetem a hívásod?
- - Már fel sem hívhatlak titeket csak úgy? – kérdeztem és próbáltam még egy kicsit halogatni a beszélgetést.
- - Nagyon örülök neki, mert az utóbbi időben eléggé elhanyagoltál minket. – hangján egy kis okítást és megrovást hallottam ki, de persze tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
- - Nem véletlenül hívtalak fel. – sóhajtottam végül – Lucy átváltozott! – jelentettem ki, és a vonal túlsó felén is hirtelen csönd lett, így folytattam. – Három nappal ezelőtt megtámadták és mi kénytelenek voltunk átváltoztatni. Az átváltozás ma fejeződött be, és éppen az első vadászatán van. – osztottam meg vele a legfontosabb információkat.
- - Hogy viseli? – kérdezte és együttérzést hallottam ki a hangján.
- - Eddig egész jól. Megvan az újszülött vérmérséklete, de szerintem nem lesz olyan nehéz vele. – miközben a szavakat kiejtettem a számon, mélyen reméltem, hogy így is lesz.
- - Valamilyen képessége megmutatkozott már? – kérdezte nekem pedig egy apró mosoly jelent meg a szám sarkába.
- - Nem eddig semmi, de ha lesz valami, akkor értesítelek. – biztosítottam, és biztos voltam benne, hogy most bólintott.
- - Megtámadták! Gyanakszol? – kérdezett végül rá a lényegre én pedig átpörgöttem a fejemben még egyszer Lucy támadását.
- - Igen. Szinte biztos, hogy ez nem volt véletlen. – hangom megkeményedett és keményebbnek hatott.
- - Ki támadta meg? Mit láttál a fejében? – kérdezte és éreztem a hangján, hogy ő is kezd egyre nyugtalanabb lenni.
- - Ember volt, de volt egy mondata, ami szöget ütött a fejemben, miszerint a feladat az feladat. Hidd el Aro ez nem lehet véletlen. – tudtam, hogy őt nem kell győzködnöm és ennek hangot is adott.
- - Hiszek neked. Szerinted mi történhetett? – kérdezte én meg tehetetlenül fújtam ki a levegőt, és a kezemmel az ágyra vertem egyet, miközben felálltam.
- - Ez az, amit nem tudok, de ki fogom deríteni. Senki sem bánthatja a családom megtorlatlanul. – hangom elszánt volt. Kiléptem az erkélyre és mélyet szippantottam a levegőből.
- - Talán jobb lenne, ha idejönnél. Tudnánk segíteni. Bár most semmilyen támadásról vagy szövetkezésről nem tudunk, de utána járunk a dolgoknak. – tudtam, hogy ha ő mondja akkor így is lesz, ezért nem aggódtam.
- Nem Aro, most nem. Nem hagyhatom itt a családom védtelenül. Másrészt nincs szükségetek rám. Ha valami van, csak értesítsetek és ha komoly, akkor megyek. – hallottam beleegyező sóhaját, majd ahogy valószínűleg felállt a székéből.
- - Azonnal szólunk, hogyha találunk valamit. És ezt tőled is elvárom. Hiszek a megérzéseidnek, mert mindnek van alapja. Tudod, hogy ránk mindig számíthatsz. Vigyázz magadra. – intett óvatosságra én pedig elmosolyodtam.
- - Mindig vigyázok. Üdvözlöm a többieket, és mondd meg nekik, hogy vigyázzanak magukra. – suttogtam és hallottam, hogy mögöttem nyílik a szobánk ajtaja.
- - Átadom. Vigyázz magadra Kedvesem. Viszlát. – búcsúzott így én is letettem.
A telefont a kezembe szorongattam és a mellkasomhoz emeltem. Megfordultam és egy ismerős szempárral találkozott a tekintetem. Jasper lassan sétált oda hozzám, majd szorosan az ölelésébe vont. Nem mondott semmit, csak szorosan ölelt magához. Ebből tudtam, hogy ő itt van és rá mindig számíthatok. Tökéletes volt, hogy szavak nélkül is képesek voltunk kommunikálni.
Mancsok dobbanására kaptam fel a fejem. Jasper eltolt magától és összeráncolt szemöldökkel nézett rám. Rossz érzésem támadt, remélem nem az történt, amire gondolok. Lefutottunk a lépcsőn és kimentünk a teraszra, ahol már kinn gyülekezett az egész család. És pontosan az történt, amire számítottam. Az erdőből Nessie futott ki, akit Jacob követett farkas alakban. Ennek nem lesz jó vége. Már az is rossz, hogy Nessie idejött.
Nessie elé futottam és a karjánál fogva állítottam meg, aki kétségbeesett tekintetét az enyémbe fúrta. Két kezem közé fogtam az arcát és szép lassan megnyugtattam. Nessie szívverése egyre lassabb lett, és légzése is normalizálódott. Immár elernyedt a kezem között, de tekintete még mindig rajtam cikázott.
- - Hol van Lucy és apa? – kérdezte zaklatottan és egy másodperc alatt újra erőt vett rajta az idegesség.
- - Vadászni. – lépett mellénk Jasper, aki Nessie-n tartotta a tekintetét.
- - Nem lenne szabad itt lenned, bármelyik percben itt lehetnek. Lucy még nem készült fel erre. – figyelmeztettem, de úgy tűnt nem igazán hallotta meg, amit mondtam.
- - Jacobbal az erődben sétáltunk a határnál mikor megéreztük Lucy és apa illatát. Aggódtam. A farkasok bánthatták őket. – összenéztem Jasperrel majd kényszerítettem Nessie-t, hogy egy kicsit figyeljen rám.
- - Nincs semmi baj. Edward vigyáz Lucy-ra, és azért voltak a határnál, mert Edward megmutatta neki. Nem történhetett semmi, mert Alice már előre látta a vadászat végkimenetelét, és biztos, hogy semmi nem történik. – nyugtattam meg, és úgy látszott szavaim végre célt értek, mert Nessie arca végre kisimult. Jacobra néztem, aki bólintott egyet hatalmas fejével. Tudta, hogy haza kell vinnie Nessie-t most.
Azonban reagálni sem volt időnk mikor a szél két ismerős illatot hozott felénk. Az egész család azonnal mögénk futott, és Nessie-t többen is körbe állták. Nessie riadtan kapta az erdő felé a fejét, ahonnan a következő percben és aranyosan mosolygós Lucy és egy riadt Edward lépett ki. Lucy felénk kapta a fejét és megmerevedett. Edward Lucy-ra nézett, akinek pillanatról pillanatra lett sötétebb a tekintete. Tudtam, hogy ha most azonnal nem lépünk, akkor a dolgoknak akár végzetes kimenetele is lehet.
Határozottan léptem Lucy felé, akinek a következő percben egy morgás tört fel mellkasából. Gondolatai között más sem szerepelt, csak Nessie nyaki ütőerének a képe, szíve heves dobogása és vére áramlása az ereiben. Edward a következő pillanatban Lucy mögé suhant és karjaival lefogta őt. Lucy agyát ebben a percben lepte el a vörös köd és erőteljes morgás kíséretében lerázta magáról Edwardot és Nessie felé lendült. Edward erősen csapódott a legközelebbi fának, Lucy pedig megállíthatatlannak tűnt.
Teste erősen csapódott az enyémnek miközben karjaimmal próbáltam lefogni rázkódó testét. Jasper suhant mellénk és fejtette le rólam lányunkat és erősen karjaiba zárta. Lucy-ra néztem, aki hevesen dobálta a fejét előre és hátra, ahogy szabadulni próbált, de tekintetét nem vette le Nessie-ről. Nessie ajkait egy apróbb sikítás hagyta el, a család férfi tagja pedig egy gyűrűt alkottak körülötte. Minden oldalról védte valaki, és legalább ez megnyugtatott egy kicsit.
Láttam, hogy Jasper nem bír Lucy-val, ezért mellé léptem és immár ketten próbáltuk meg őrjöngő lányunkat visszafogni. Ez kicsit sem volt könnyű feladat, mivel Lucy újszülött volt, épp ezért jóval nagyobb erővel rendelkezett, mint bárki közülünk. Idő közben Edward is mellénk lépett és próbált Lucy józan eszére hatni. Ezt a helyzetet csak fokozta, hogy Jacob is elindult lányunk felé. Nessie sikítva kérte Jacobot, hogy álljon meg ő viszont elszánt volt. Tudtam, hogy nem fog megállni. Egyrészt Lucy újszülött volt és most elveszítette a kontrollt, másrészt épp Nessie-t szemelte ki, aki Jacob bevésődése.
Emmett Jacob felé indult, de így rés keletkezett az eddig egységes gyűrűn, ami Nessie-t védte. Lucy minden erejét összeszedte és sikerült engem és Jaspert is megingatnia. Más esetben már a képességeimet használtam volna, de Lucy a lányom volt, és őt semmilyen körülmény között nem akartam bántani. Emmett irányt váltott és Lucy felé indult. Mint két kőszikla úgy csapódtak egymásba. Emmett hatalmas kezei körbeölelték lányom testét, én pedig rögtön melléjük suhantam. Karjaimmal Lucy derekát öleltem át, és még épp időben, mert Lucy Emmettet is eltaszította magától. Tudtam, hogy addig nem tisztul ki az elméje amíg Nessie itt van.
- - Vidd innen! – kiáltottam Edwardnak, aki ismét Lucy felé indult. Jasper mellém suhant és Lucy-t a mellkasánál fogva tartotta vissza. Edward egy percig még hezitált majd lánya mellé lépett és a hátára dobva elfutott vele. John és Alice is mellénk léptek is immár négyen vettük körbe Lucy-t.
- - Jobb ha te is mész. Különben még el találjuk engedni Lucy-t. – Emmett fenyegetően lépett Jacob felé, aki rámorgott. Még szerencse, hogy Carlisle a kezébe vette a dolgokat és így Jacob Edwardék után ment.
Lehunytam a szemem és egy kicsit összezavartam az időjárást. Néhány pillanaton belül orkán erejű szél fújt, ami szaggatta a fák ágait. Hajam lobogott a szélben, a ruhám pedig a testemhez tapadt. Ahogy a széllel tovaszállt Nessie illata úgy tisztult ki szép lassan Lucy elméje is. Kezeim szorítása fokozatosan gyengült, és láttam lányom gondolatai között, hogy szép lassan kezdi felfogni, hogy hol van és mit is tett. Intettem a többieknek, hogy engedjék el így mindenki hátrál egy lépést még Jasper egy lépéssel közelebb lépett hozzá.
Lucy zavartan járatta körbe a tekintetét rajtunk, majd tekintete megakadt az apján. Érzései hirtelen csaptak át egyikből a másikba és végül semmi más nem maradt csak a bűntudat és az önutálat. Arcán semmilyen érzelem nem tükröződött. Csak nézett a semmibe miközben gondolatai ide-oda cikáztak. Jasper közelebb lépett hozzá, és egyik kezét az álla alá tette ezzel kényszerítve, hogy lányunk rá nézzen. Jasper vigasztalóan ölelte magához, Lucy pedig úgy bújt hozzá, mintha tényleg az apát látta volna benne. A biztonságot kereste, amit Jasper most meg is tudott neki adni.
- - Nincs semmi baj! – tolta el magától kicsit Jasper és végigsimított arcán. Lucy megrázta a fejét. Szőke tincsei szállingóztak, miközben arcára kiült a szomorúság és a keserűség.
- - A baj már megtörtént! – jelentette ki Lucy és próbálta lehámozni magáról Jasper kezeit, ő viszont nem engedte el. Tudtam, hogy ez az emlék élete végéig kísérteni fogja, és hiába fog Nessie és Edward is megbocsátani neki, ő örökké dühös lesz magára. És ebben tényleg Jasper érti meg a legjobban, és ő tud tanácsot adni neki.
- - Nem Lucy tévedsz! A baj akkor történt volna meg, ha tényleg megteszed, amit akartál. De te nem tetted. Így csak egy lehetőség áll fenn, hogy mi lett volna ha… de ezt soha nem fogjuk megtudni, mert nem történt meg. És nem is fog. Nessie jól van! És te is jól leszel! – Jasper magabiztosan beszélt hozzá, még Lucy arca eltorzult, és gondolatai között felrémlett Nessie rémült arckifejezése. Közelebb léptem hozzá és a mellkasomra húztam ő pedig átkarolta a derekam és úgy bújt hozzám, mint régen.
- - Nincs semmi baj Lucy! – suttogtam a füleibe, és nyugtatóan simogattam a hátát. Tudtam, hogy szüksége van ránk jobban, mint bármikor. Az erdőből egyenletes és összetéveszthetetlen lépések szűrődtek ki, és nem sokkal később megpillantottam azt a személyt, akinek a leginkább szüksége van Lucy-nak. Edward lassan haladt felénk én pedig elengedtem Lucy-t, aki bátortanul állt előttem. Edward megállt előtte és gyengéden nézett rá. Tiszteltem ezért. Hiszen most a lányáról és a szerelméről volt szó, bár tudtam, hogy Nessie sem haragszik Lucy-ra. Ez egy szerencsétlen helyzet volt, és talán elkerülhetetlen. Lucy szőke tincsei mögül nézett fel Edwardra, aki ölelésébe vonta majd eltolva magától a szemeibe nézett és gyengéden szólt hozzá.
- - Nem haragszom rád, és jobb lenne, ha nem gondolnál ilyen butaságokra, mert semmi értelmük nincs. – Edward hangja határozott volt és megrendíthetetlen. A család mögöttünk érdeklődve tekintett a párosra, én pedig Jasper mellé lépve vártam a végkifejletet.
- - Majdnem megöltem a lányod. Veszélyeztettem Nessie életét. – érvelt Lucy Edward pedig végigsimított arcán.
- - Újszülött vagy, ez természetes. Nessie sem haragszik rád. Szeretne látni és ő maga elmondani mindezt, de tudja, hogy most nem lehet. Ne aggódj Lucy, nincs semmi baj! – Edward hangja nyugtató volt és biztató. Lucy szomorúan elmosolyodott és sóhajtott. Edward Jasperre nézett, majd miután ő bólintott egy aprót, egy hosszú csókot nyomott Lucy ajkaira, majd karjaiba zárta.
- - Szeretlek! – suttogták szinte egyszerre én pedig Jasperhez bújtam és fejem a mellkasába fúrtam.
Ez a nap nem is lehetett volna eseményekkel telibb. Lucy átváltozott és az is kiderült, hogy eléggé erősen élnek benne az újszülött ösztönök. Valamint itt volt ez az ügy, ami nyugtalanított. Tényleg hittem, hogy ez nem a véletlen műve volt. Van valami, ami fölött elsiklottunk az évek során, ami most kiütközik. Csak reméltem, hogy a családnak nem lesz ebből baja. Tényleg szerettem volna ezentúl nyugalomban élni. És minden erőmmel azon leszek, hogy megvédjem a családom és a szeretteimet. Kezdve Jasperrel és a lányommal. Hisz ha Lucy-t megtámadták ki tudja nem-e Jasper lesz a következő. Még a gondolatra is megborzongtam. Utána fogok járni a dolgoknak.