49. Fejezet - Mert ennek így kellett lennie...

Sziasztok! 
Tudom késtem, nem is kicsit, de zsúfoltabb évem lesz, mint gondoltam és semmi időm sincs. Most is eddig fenn maradtam, hogy megírjam nektek a fejlit. Remélem tetszeni fog. Kárpótlásul extra hosszú fejezetet hoztam és a jövő héten is megpróbálok frisselni. Jó olvasást!
Puszi, Trixi

Egy hatalmas üvegajtó előtt álltam és néztem az elém táruló látványt. A pálmafák leveinek heves mozgását, a tengeri szél erejétől, az óceán morajlását előttem, és a bársonyos homokot, amit elmosott a víz. Imádtam, ezt a tájat és környezetet. Ha képen láttam már attól is képes voltam megnyugodni, de élőben láttam az még mesésebb élmény volt. Ezt az érzést fokozta az a tudat, hogy miért is vagyok itt pontosan. Még most is kuncognom kell, ha eszembe jut Alice reagálása mikor megmondtuk, hogy nem megyünk haza, hanem egyenesen ide jövünk és jöjjenek ők is ide, mert azonnal esküvőt akarunk. Természetesen Alice teljesen kiakadt és megmondta, hogy ezt így nem lehet csinálni, de végül belenyugodott, azzal a feltétellel ha legalább egy napot kap. Amit meg is adtunk neki, így volt huszonnégy órája mindent beszerezni, ami hiányzott. 

A Volturi sem repesett az örömtől, hogy nekik is jönniük kell méghozzá most rögtön. Felix persze bulinak fogta fel az egészet. A véleményét én is osztottam. Ez a legjobb dolog. Őrültségből hirtelen házasságot kötni. Ezek biztos, hogy életünk végéig kitartanak, nos, a mi esetünkben az örökkévalóságig. Eleget vártam már, tudom, hogy senki iránt nem fogok így érezni, akkor minek várjak? Aro, Marcus, Caius, Jane, Alec, Dem, Felix, Heidi, Chelsea, Afton és Renata voltak itt a Volturiból, szóval a legfontosabbak. Nélkülük nem is lenne az igazi. 

Ma érkezett a Cullen család is, kislányommal kiegészülve. Szegény eléggé megijedt mikor a többiek mondták neki, hogy anya és apa is elutazott és utánuk kell menniük. Láttam a gondolatai között, hogy megrémült és félt, hogy elveszített minket. Amint megérkeztek és meglátott meg sem várta a többieket hozzám futott és a nyakamban landolt. Olyan erősen szorított, hogy az már lehetetlen volt, egy ilyen pici lánykától. Örültem, hogy mellettem van, és végre minden rendeződni látszott. Tudtam, hogy ezt a napot semmi és senki nem teheti tönkre. 

Hallottam, amint a zár kattan és Alice táncol be a szobába, majd, ahogy a ruhákat az ágyra helyezi és mögém sétál. Mosolyogva fordultam meg és néztem mosolygós arcára. Alice megragadta a kezem és a fürdőbe húzott. Utasított, hogy vetkőzzek és fürödjek meg. Úgy tettem, ahogy mondta. Alice kiment, én pedig egyedül maradtam, és beálltam a zuhany alá. Lehunyt szemmel és boldog mosollyal az arcomon mostam meg a hajam és fürödtem meg. Mivel tudtam, hogy rengeteg időm van ezért nem siettem. 

Mosolyogva szálltam ki a zuhanykabinból és tekertem egy törölközőt magam köré. Gyorsan megtörölköztem és a hajam is át töröltem. Felkaptam egy kikészített szabadidő ruhát, és visszamentem a szobába, ahol már Rose, Alice, Nessie és Heidi várt. Alice egy szék felé intett én pedig mosolyogva foglaltam helyet. Rögtön mindenki körülöttem kezdett sürögni-forogni. Rose a körmeimet csinálta, Heidi a lábkörmeimet, Alice a hajam, Nessie pedig segített ahol tudott. 

-           - Még mindig nem értem, hogy lehetett ilyen döntést meghozni. – mormogta Alice miközben a tincseimet szárította.

-           - Spontán döntés volt, és a legjobb. – mosolyogtam csukott szemmel, s hallottam, hogy Alice csak felhorkant.

-           - Két hét, csupán annyit kellett volna kibírnod. Két hetet! – morogta, de intenzív mosolygásomra, csak sóhajtott.

-           - Lényegében az a baj, hogy ennyi idő alatt kellett minden átszerveznie – kacsintott rám Rose majd újra a körmeimet kezdte festeni. Én csak felnéztem Alice-re, aki összeszűkített szemekkel nézett Rose-ra.

-           - Kellett neked huszonnégy óra alatt megszervezned egy esküvőt? Új ruhát szerezned, mert ugyebár abban a ruhában nem jelenhet itt meg. Akkor a díszítést elintézni, és rendbe tenni ezt a házat, mindezt órák leforgása alatt. Még szerencse, hogy a koszorúslány ruhák megvoltak. Még ruhát is kellett pakolnom neked, hogy legyen mit felvenned. – Alice megszárította a hajam, majd tincsekre bontotta a hajamés elkezdte begöndöríteni őket.

-           - Szerintem mindegy, hogy mibe van itt a szigeten, mert tuti biztos, hogy nem sokáig lesz raja. – vigyorgott Heidi pimaszul, majd kiegyenesedett mikor végzett a lábkörmeim kifestésével, és rám mosolygott.

-           - Még a leánybúcsúztatód sem tarthattuk meg. Amiért nagyon dühös vagyok, mert fergetegesnek kellett volna lennie. – Alice alapos munkát végzett és tényleg minden tincsem külön göndörítette be, hogy aztán a fejem tetejére egy bonyolult kontyba felfogja, és onnan hulljanak le a hátamra.

-           - Majd bepótoljuk, elvégre nem kell leánybúcsúztató, hogy elmenjünk és bulizzunk egy jót. – kacsintott rám Nessie, én pedig elvigyorodtam.

-           - Nyugi Alice! A lényeg, hogy most már minden megvan. – nyugtatta meg testvérét Rose és felmosolygott Alice-re, aki kifújta az eddig benn tartott levegőt.

-           - És Ashley nagy álma teljesül, mert tengerparton esküdhet. – mosolygott rám Nessie, aki az ágyon foglalt helyet.

-           - Ez volt az álmod? – kérdezte Heidi, aki a smink kellékeket pakolta ki az előttünk lévő asztalra.

-           - Igen. A lehető legromantikusabb módon esküdni. És örök szerelmet fogadni a tengerparton a naplementébe. – mosolyogtam és a lelki szemeim előtt már felrémlett a kép, amire már nem is kell olyan sokat várnom.

-           - Milyen gyönyörű leszel. Ez olyan szép. – sóhajtott Nessie és láttam, hogy mélyen a gondolataiba süllyed.

-           - Na! – csapta össze a kezeit Heidi – Én azt hiszem megyek, és összekészülök a lányokkal. Odalent találkozunk néhány óra múlva. – kacsintott rám, majd eltűnt az ajtó mögött.

-           - Én is kész vagyok! – állt fel Rose – Most akkor pedig királynővé varázsollak. – mosolygott rám, én pedig lehunytam a szemeimet.  Rose kezei gyorsan cikáztak az arcomon, először a szemeimen, majd ajkaimon, én pedig mindezt csak élveztem. Közben gondolataim szerelmem körül forogtak. Ma este végre újra hozzá kötöm az életem. Most már soha semmi nem választhat el minket. Végre saját családunk lesz olyan, mint amit mindig is megálmodtunk magunknak. Egy elbűvölő kislánnyal és az örökkévalósággal. Szerelemben és békességben.

-           - Elgondolkoztál! – jelentette ki Rose, én pedig halványan elmosolyodtam.

-           - Mesélj! Mit érzel Jasper iránt. –kérlelt Nessie, én pedig mosolyogva teljesítettem kérését.

-           - Jasper számomra a boldogság. Mikor ember koromban megláttam megdobbant a szívem és elmosolyodtam. Ha rossz napom volt elég volt, ha láttam és máris minden szebb lett. Ha hallom a hangját az még most is mosolygásra késztet. Izgalom lesz úrrá rajtam, ha a közelemben van. Egy pillantása melegséggel öntött el. Ha megláttam és tekintünk összekapcsolódott a szívem hevesebb vert, és melegem lett. Ha hozzám szólt forróság öntött el, és ez még most is így van. Évek elteltével sem változott semmi. Szeretek benne mindent, és számomra nincs benne hiba, minden ballépését képes vagyok elnézni. Egyetlen kis gesztusával és mozdulatával felderít, és a mennyekbe repít. Imádom a szőke tincsei játékát a szélben, a gyönyörű szemeit, amik első perctől kezdve elvarázsoltak. Szeretek benne mindent, és minden vágyam, hogy boldoggá tegyem az örökkévalóság végéig. – mosolyogtam és csukott szemeim előtt felrémlett szerelmem arca. Egy ideig mindenki csendbe burkolózott, majd meghallottam az ismerős lépteket a szoba felé. Megállt az ajtó előtt és meghallottam kellemesen csengő hangját, amin elmosolyodtam.

-           - Én is szeretlek Kicsim! Jobban, mint bárki mást ezen a világon. – Jasper szavai után éreztem, hogy mérhetetlen mennyiségű szerelem csap meg. Felsóhajtottam és viszonoztam őket.

-           - Jól van, bocsánat, hogy megszakítom az idillt, de készülődnünk kell még nekünk is és Ashley sem lesz kész időben. Úgyhogy ha lennél olyan szíves és megtennéd, hogy te is visszamész, a szobádba a fiúkhoz akkor azt megköszönném. – hallottam Alice hangját majd Jasper sóhaját, és hogy egy utolsó nekem intézett mondat után elsétál a szoba elől.

-           - Kinyithatod! – hallottam meg Rose hangját, én pedig végre kinyitottam a szemeimet és pislogtam párat.

-           - Jaj, olyan gyönyörű leszel! – hallottam meg Alice hangját, amint tapsikol. Rá siklott a tekintetem és láttam, hogy izgatottam pattog a szoba közepén, amin elmosolyodtam.

-           - Akkor a ruhád. – mutatott Nessie az ágyra, és tekintetemmel követtem a kézmozdulatát. Meg kell mondanom még én sem láttam a ruhám ezért izgatottság lett úrrá rajtam.

-           - Előbb valami sokkal fontosabb, ami Ashley külön kikötése volt. – vigyorgott Alice és a fürdőbe irányított, én pedig meglepetten követtem. Alice becsukta mögöttünk az ajtót, és a háta mögül előhúzott egy kisebb táska szerűséget. Majd elő halászott belőle egy gyönyörű hófehér fehérnemű szettet, ami egy fűzőből és egy tangából állt, az elmaradhatatlan harisnyakötővel és combfix-szel. Arcomra egy vigyor kúszott. Direkt kértem meg Alice-t, hogy szerezzen be nekem egy ilyet, mert meg akarom lepni vele Jaspert.

-           - Imádlak Alice! – mosolyogtam rá, miközben végigsimítottam a finom anyagon.

-           - Tudom. – kacagott fel, majd letette a táskát – Segítek felvenni. – intézte hozzám a szavait én pedig vetkőzni kezdtem. Először a tangát vettem fel, majd a fűzőt, amiben Alice segített. Ezek után pedig felhúztam a combfix-et, és a harisnyakötővel koronáztuk meg mindezt. Alice vigyorogva vezetett vissza a szobába, ahol leesett a lányok álla, majd Rose egy kacsintással nekem nyújtotta a ruhám. Rose és Alice segített felvenni. Gyönyörű menyasszonyi ruha volt. Annak ellenére, hogy egyszerű volt, nekem mégis maga volt a tökély. Nyakba akasztós volt, és hátul kivágott, Alice nem tudom, hogy oldotta meg, hogy a fűzőm ne látszódjon ki, de úgy látszik ő erre is gondolt. Mélyen dekoltált volt, és a mell alatt apró gyémántnak ható kis ékszerek futottak, amik a hátamnál értek egybe. Mesés volt. Alice egy ezüst magas sarkút nyújtott felém, amibe szó nélkül belebújtam. Alice pedig mindezt a fátylammal koronázta meg. Igaz a végeredményt még nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy a lányok remek munkát végeztek.

-           - Akkor mi is elmegyünk készülődni, de te ki ne mozdulj innen! – figyelmeztetett Alice, én pedig csak mosolyogva bólintottam. 

Az erkélyajtóhoz sétáltam és kitártam. A sós tengeri levegő beáramlott a szobába, ami kellemes érzéssel töltött el. A szél meglengette a tincseimet, amik már egy erős kontyból lógtak le a hátamra. A ruhám nekem préselte, én pedig csak mosolyogtam. Már javában délután volt. A nap már nem sütött olyan magasan, de kétség kívül még most is nagyon melegen. 

El se hittem, hogy tényleg itt vagyok és újból férjhez menni készülök Jasperhez. Annyira hihetetlen volt, ha valaki évekkel ezelőtt ezt mondja, az elmegyógyintézetbe utaltatom. Most pedig mégis itt vagyok. Visszakaptam Jaspert, ami már magában egy csoda, de még egy törékeny és angyali kislányt is kaptam az élettől. Hirtelen anya és feleség is lettem hirtelen. Lucy megváltoztatta mindkettőnk életét, sőt az egész családét, de azt hiszem senki sem bánja. Rose még örül is, mert szerinte kell valaki, akit újból babusgathat. Állítása szerint Renesmee túl hamar felnőtt. 

Hallottam, hogy valakik elhaladnak a folyosón, majd megállnak a szobám előtt. Nem fordultam meg, így is tudtam kik azok. Halkan kattant a zár az ajtóban és nyitódott az ajtó, amin öt személy lépett be. Mosolyogva fordultam meg és néztem rájuk. Mindenki szemében a csodálatot és a büszkeséget tudtam felfedezni. 

-           - Gyönyörű vagy! – lépett elém Aro, és az ölelésébe vont. Szorosan hozzá bújtam és megöleltem. Olyan volt ő számomra, mint egy pótapa. Valaki, akire felnézhettem, és ha baj volt ott állt mellettem.

-           - Köszönöm! – engedtem el, és néztem a szemébe. Mögötte megpillantottam Marcus-t és Caius-t. Mögöttük pedig Alec-et és Jane-t.

-           - El se hiszem, hogy férjhez mész. – jött mellém Caius és ő is megölelt.

-           - Lényegében már férjnél volt. – Marcus is megölelt, majd a fülembe suttogott – Meseszép vagy!

-           - Tudnod kell, hogy akármi is történt, mi büszkék vagyunk rád, és arra is, aki vagy. Azt, hogy felvállalsz minket, akiket a második családodként emlegetsz. Azt hiszem Volterrának méltó negyedik uralkodója vagy. És örökre az is maradsz. Téged és a családodat mindig szívesen látjuk. – mosolygott rám Aro és még egyszer megölelt. Örültem, hogy vámpír vagyok, mert Aro szavaitól, már rég elsírtam volna magam.

-           - Szeretnénk adni neked valamit. Ez egy különleges ékszer, ami már évek óta a tulajdonunkban van. Ezzel is áldásunkat adjuk a házasságodra. – Aro előhúzott egy lapos dobozt a zakójából és a kezembe adta. Meglepetten nyitottam ki és elámultam. A dobozban egy fülbevaló és nyakláncból álló ékszer szett volt. A nyaklánc apró gyémántkövekből állt össze, amik össze-visszafutó virágmintát alkottak. Majd a végén ahol a nyaklánc egybe ért, egy hosszabb rész kivált belőle és lelógott. Ehhez pedig ugyanolyan mintájú fülbevaló. Meseszépek voltak.

-           - Köszönöm! – a meghatóságtól csak ennyit bírtam kinyögni.

-           - Nem tesz semmit, örülünk, hogy ennyit adhatunk neked. – mosolygott rám, majd a doboz után nyúlt – Megengeded? – kérdezte és elvette a dobozt és kivette a nyakláncot én pedig csak bólintottam. Megfordultam és éreztem, ahogy Aro finoman a nyakamba helyezi a láncot, majd megfogta a karom és megfordított. Mosolyogva nézett végig rajtam még egyszer majd elismerően bólintott. Szorosan megöleltem őt még egyszer, majd Marcus-t, és Caius-t is.

-           - Mi megyünk is. Még vannak, akik szeretnének beszélni veled. – Aro megszorította a kezem és mosolyogva megszólalt – Lent találkozunk – tudtam, hogy Aro fogja a szertartást vezetni, ezért csak bólintottam. Majd elhagyták a szobám, de előtte láttam, hogy Aro lerakja a dobozt az asztalomra benne még a fülbevalókkal, én pedig az ikrek felé fordultam, akik eddig meg sem szólaltak. Alec reagált először és lépett elém és ölelt meg. A példáját követte Jane is és a végén már hárman álltunk egyhelyben és öleltük egymást.

-           - Nos, úgy illik, ha mi is adunk valamit, amolyan kölcsönbe. – kacsintott rám Alec és a zsebéből előhúzott egy ezüst ékszert.

-           - Ez édesanyánké volt. Legalábbis amennyire emlékszünk rá, ez az egyetlen emberi dolog, ami megmaradt nekünk. És mivel már a testvérünknek számítasz, szeretnénk, ha viselnéd. – magyarázta Jane, én pedig ledöbbentem.

-           - Ezt nem fogadhatom el. – ráztam a fejem, de Alec a vállamra tette a kezét.

-           - Dehogynem! Megtisztelnél vele. – és felém nyújtotta a kis ékszert. Most néztem csak meg igazán. A karkötő közepén néhány kő volt, és azokról pedig egy kis láncról lelógott egy ezüst szív, amiben szintén egy kő volt. Nem találtam rá szavakat. Alec megfogta a jobb kezem és felcsatolta.

-           - Tökéletes! – mosolygott rám. Felnéztem rájuk majd mindkettőt szorosan megöleltem.

-           - Köszönöm! – suttogtam. Annyi érzelem dúlt ebben a szobában, hogy nem csodálnám ha Jasper inkább lenn várna a parton.

-           - Ugyan már. – legyintett Jane, és szorosan ölelt meg.

-           - Akkor mi megyünk! Aztán csak ügyesen, és tudod. Bármikor meggondolhatod magad. – kacsintott rám Alec, én pedig felnevettem és megráztam a fejem. Alec Jane derekát karolva lépett ki a szobából, én pedig alig maradtam egyedül néhány másodpercre mert a lányok már vissza is tértek. Alice, Nessie és Rose is koszorúslány ruhában voltak. Mesésen néztek ki. A halványkék ruha, aminek a mell alatti részén egy lelógó szalag fut remek választás volt Alice részéről. Míg a Volturisoknak ugyanez lesz csak vörösbe.

-           - Gyönyörű vagy! Na, akkor már csak egy valami hiányzik. – jelentette ki Alice majd elsuhant. Én pedig meglepetten néztem utána. Az asztalhoz sétáltam, és a fülbevalókat megfogta behelyeztem őket a fülembe. Alice vissza is tért, egy kis négyzet alakú dobozkával a kezében.

-           - Nos, minden szabályt betartottunk. Meg van a kölcsön, - nézett a kezemre – és a régi – itt a nyakamra – és a kék is. – kacsintott rám.

-           - Akkor mi hiányzik? – kérdeztem értetlenül és közelebb sétáltam hozzá.

-           - Valami, amit a családunk ad neked erre a különleges napra. Ez Carlisle idejéből származik, és eddig minden női családtag viselte az első esküvőjén. Így te sem maradhatsz ki. – mosolygott rám, majd kinyitotta a kis doboz fedelét. Egy tiara volt benne. Virág és levélmintákból állt, amik üvegből készültek, mindez egy vékony arany fonalra felvezetve. Meghatódva néztem rájuk, majd a tiara felé nyúltam és végigsimítottam rajta, vigyázva nehogy kárt tegyek benne.

-           - Ezt egy olyan személynek kell fel felhelyeznie, aki mindenki életében egy biztos pont volt és meghatározó személyiség. – ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó és lépett be rajta a második anyukám. Esme mosolyogva nézett rám, én pedig a karjaiba repültem és halkan felzokogtam. Szorosan ölelt magához és simogatta a hajam. Annyira szerettem őt, mintha tényleg a második anyukám lett volna. Mióta velük vagyok mindent megadott nekem, és úgy szeretett, mint a saját lányát. Esme eltolt magától és csillogó szemekkel nézett rám.

-           - Már a saját lányomként tekintek rád. Épp ezért megérdemled, hogy te is úgy éld meg az esküvődet, ahogy mi is tettük. Isten hozott hivatalosan is a családban. – ölelt meg én pedig teljesen elérzékenyültem. Esme a tiara után nyúlt majd finoman a hajamra vigyázva belefűzte a hajamba. Esme végigtekintett rajtam és megölelt.

-           - Szeretlek kislányom! – suttogta én pedig úgy éreztem szétrobbanok a boldogságtól.

-           - Én is szeretlek… anya! – suttogtam és éreztem, hogy megremeg a teste. Az idillt az ajtó kattanása törte meg. Elengedtem újdonsült anyukámat és az éppen belépő Carlisle-ra néztem.

-           - Itt az idő! – mosolygott rám, én pedig meglepetten nézem az erkély irányába, ahol a nap már valóban lemenőben volt. A lányok elhagyták a szobát, és így tett Esme is, aki még egy bátorító mosolyt intézett felém.

-           - Csodálatosan nézel ki! – sétált felém Carlisle, majd a tekintete megállapodott a fejemen és elmosolyodott. – Ugye tudod milyen boldoggá tetted Esme-t? – kérdezte tőlem, és megfogta a kezem.

-           - Enyém a megtiszteltetés, mert egy ilyen nagyszerű nőt tudhatok az anyukámnak. És tudod… anya mellé egy csodás apát is kaptam. Mármint ha nem veszed sértésnek. – tettem gyorsan hozzá, de láttam, hogy Carlisle szemei csak hálásan csillognak.

-           - Örülök, hogy a lányomnak mondhatlak. Megváltoztattad a családom, és ezért örökké hálás leszek neked. – mosolygott rám, majd megölelt. – Akkor készen állsz? – engedett el, én pedig bólintottam. Felvettem az ágyra kikészített csokrom és felé fordultam. Carlisle a karját nyújtotta én pedig belé karoltam, és hagytam, hogy elinduljunk. 

Carlisle magabiztosan sétált mellettem én pedig szorosan kapaszkodtam belé. Ahogy egyre távolodtunk a háztól az ismerős izgatottság szállta meg a testem, az, amit az esküvőnk napján is éreztem. Arcomra egy mosoly futott és egy pillanatra lehunytam a szemeimet. Hallottam a tenger zúgolódását, a szél süvítését a pálmalevelek között, a kókuszok összekoppanását, éreztem a sós illatot a levegőben. Majd megéreztem a homokot a talpam alatt. A lábam a homokba süllyedt és a cipőm telement homokkal. A ruhám pedig súrlódott a homokban és csíkot húzott maga után. 

Aztán végre megláttam a helyet. A helyet, ahol örök hűséget fogadok szerelmemnek. Alice túlszárnyalta önmagát. Egyszerű volt, de mégis maga a paradicsom. Egy boltív volt előttünk, amit virágok díszítettek. Azok előtt pedig fehér székek sorakoztak, aminél a családom tagjai álldogáltak. A boltív előtt rózsaszirmok voltak leszórva. Ezek mellett pedig gyertyák. De nem egyszerű gyertyák, ugyanis minden gyertya egy kagylóba volt állítva. Több időm nem volt a helyben gyönyörködni, mert megpillantottam szerelmem. 

Ott állt déli úriemberekhez méltón, és büszkén mosolyogott rám. A nap lemenő fényében tincsei narancssárgás színben csillantak meg, és arca halványan csillogott. Ajkain mosoly volt és a szemei úgy csillogtak, ahogy régen. Látszott rajta a szerelem és büszkeség, ami engem a mennyekbe repített. Tudni, hogy szeret és mellettem lesz még ennyi év után is mámorító érzés. Carlisle megállt Jasper előtt, majd a kezem Jasper kezébe helyezte. Egy mosolyt intéztem Carlisle felé, majd Jasper felé fordultam, aki összekulcsolta ujjainkat. Aro belekezdett a szokásos szövegbe én azonban nem tudtam figyelni. 

Jasper kitöltötte mindenem. Szemeibe néztem végig, és szinte a lelkéig láttam. Éreztettem vele a szerelmem, amit nem győztem visszakapni. Ott állt egymással szemben egy tengerparton szűk családi körben a lemenő nap fényében örök hűséget készülve esküdni egymásnak. Ennél romantikusabb dolgot el sem tudnék képzelni. Őrült dolog volt ez a hirtelen esküvő, de mindenképp felejthetetlen. Ez lesz az a pillanat, amire mindig emlékezni fogunk, mert ez nem egy egyszerű esküvő volt. Ez az új életünk első napja. 

-           - Fogadod-e hites feleségedül Jasper Whitlock, az itt jelenlévő Ashley Henninget? Hűséges leszel-e hozzá, szeretni fogod, és tisztelni az örökkévalóság hátralévő részében? – fordult Aro Jasperhez, aki szeretteljesen mosolygott.

-           - Igen! – hangja magabiztos volt és büszke, valamint szerelemtől túlfűtött.

-           - És te Ashley Henning fogadod-e az itt jelenlévő Jasper Whitlockot hites férjedül? Szeretni és tisztelni fogod, valamint hűséges leszel hozzá az örökkévalóság hátralévő részében? – kérdezte most tőlem én pedig elmosolyodtam.

-           - Igen! – jelentettem ki, mire Jasper ajkaira is egy mosoly kúszott. – ezek után felhúztunk egymás ujjaira a karikagyűrűket és mosolyogva fordultam Aro felé.  

-           - Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatod a menyasszonyt! – mosolygott Aro ránk, én pedig Jasperre néztem. Két kezébe fogta az arcom és szerelmes érzéki csókban részesített. Kezeimmel átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz. A többiek felálltak és állva tapsoltak. Többségük köztük Emmett is hangosan örült a boldogságunknak. Mosolyogva engedtem el szerelmem és fordultam szembe a többiekkel. 

Mindenki gratulált és szorosan megölelt. Jaspernek először a család, nekem pedig a Volturis ismerőseim. Aztán egy kis tornádó átölelte a lábaimat én pedig mosolyogva néztem le a kislányomra majd kaptam fel és nyomta egy cuppanós puszit az arcára. Lucy megdicsért, hogy milyen szép vagyok, és mennyire örül, hogy Jasper elvett engem. Láttam a gondolatai között, hogy erre várt, hogy újra legyen egy családja. Mosolyogva öleltem magamhoz, amihez később Jasper is csatlakozott, így hárman álltunk ölelkezve a naplemente narancsos fényében. Alice ezt az időt választotta, hogy lefényképezzen minket. Állítása szerint rengeteg kép kell mivel a fele meghívott nem vett részt az eseményen és jó, ha meg vannak elevenítve az ilyen dolgok. 

Ezek után Alice zenét biztosított és megmondta, hogy táncolnunk kell, mivel miénk az első tánc. Jasper átkarolta a derekam és szorosan a mellkasára húzott. Imádtam vele táncolni. Könnyedén siklottam a karjaiban a bársonyoson homokot taposva. Idő közben levettem a cipőm, mert így sokkal könnyebb volt, Alice ragaszkodott a formaságokhoz. Beszívtam Jasper kellemes illatát, és engedtem, hogy az érzéseim és a zene magával ragadjon. Nem is tudom mikor hagytuk abba, csak azt vettem észre, hogy többen is táncolnak mellettünk. Köztük Lucy és Emmett is, amin jót kuncogtam. A nagy mackó, amint a kezét Lucy felé nyújtva és pörgeti meg a kislányom, aki nevetve táncolja körbe Emmettet. 

Ezután Lucy evett Jacobbal és Nessie-vel együtt. Addig mi táncoltunk tovább a többiek pedig vagy minket csodáltak, vagy ők is táncoltak, esetleg halkan társalogtak. Amíg Alice ki nem jelentette, hogy ideje eldobnom a csokrom. Így előre sétáltam és hátat fordítottam a lányoknak. Majd hármat számolva eldobtam a csokrom és mosolyogva fordultam meg. Tekintetem találkozott kislányom döbbent tekintetével, majd nagy kacagások közepette jött oda hozzám és szaladt a karjaimba, én pedig felemeltem és megpusziltam. A többiek is jót mosolyogtak rajta. Jasper összeráncolta a szemöldökét, és inkább mellénk sétált és átölelt minket. 

Nevetve álltam fel, mikor Jasper és Lucy már legalább százszor fellöktek én pedig mindig a vízben landoltam. Együtt játszottunk és boldogok voltunk. Láttam Jasperen, hogy boldogabb, mint valaha és tényleg úgy tekint Lucy-ra, mint a lányára, és Lucy is őrá. Mosolyogva álltam fel és kezdtem őket üldözni a vízben, Lucy sikítva szaladt el előlem egyenesen Jasper karjaiba, aki felkapta és megpörgette. Majd súgott valamit Lucy fülébe és letette, majd mindketten engem kezdtek fröcskölni. Nevetve szaladtam el előlük bele menve a játékba. Jasper kapott fel és pörgetett meg, majd letett és megcsókolt. 

Mikor Lucy elaludt Emmett kijelentette, hogy itt az ideje, hogy a fiúk is kapjanak valamit. Jasper persze értette a célzást, így fél térdre ereszkedett előttem és a lábam a térdére helyezte. Felhúzta a ruhám, gondosan ügyelve arra, hogy tenyere egész végig beterítse a combom, majd a harisnyakötőm a fogai közé vette és szép lassan húzni kezdte lefelé. Majd egy ügye mozdulattal megszabadított tőle és diadalmasan lengette meg a kezében az anyagot. Én csak megcsóváltam a fejem Jasper pedig eldobta a ruhadarabot a fiúk közé. Jasper felállt és megcsókolt, én pedig nem győztem viszonozni. 

Este a gyertyák kellemes fényességet adtak, a csillagok sziporkázása mellett. Egy kicsit elváltunk a többiektől és immár kettesben sétáltunk a tengerparton kéz a kézben. Megnyugtató és békés volt. Hallottunk a tenger hullámzását, és a többiek halk beszédét a távolban. Jasper megállt és maga felé fordított miközben eltűrt egy tincset a szememből. 

-           - Szeretlek! Szeretlek, Ashley! Amíg világ a világ és még az után is. – mosolygott rám és még így is láttam a szemei csillogását.

-           - Én is szeretlek Jasper. Mindenkinél jobban! – jelentettem ki és, hogy szavaimnak nyomatékot adjak, szenvedélyesen megcsókoltam. Jasper csak erre várhatott mert, a karjaiba kapott és a sziget dús növényzete felé indult velem. 

Ezen az estén a csillagos égbolt alatt, teljesedett ki szerelmünk. Egész este szerettük egymást, és tudtunk, hogy ma valami új kezdődött. Ma végre újra egybe fonódott az életünk. Ezúttal örökre. A szerelmünk mindent kibírt, és most itt vagyunk együtt jobban szeretve egymást mint valaha, mert ennek így kellett lennie.