Novella - Futótűz

Sziasztok! 
Újra itt! :) Ezúttal egy novellát hoztam nektek, amiben leírtam hogyan is zajlott az a heves megismerkedés Lily és Alec között :D Szeretném felhívni a figyelmet az erotikus részekre, ezért 18 karika :D Ezt a novellát a húgicámnak: Brigi Bogyónak ajánlom, remélem elnyeri a tetszését.
Ami pedig a novellákat illeti, ti is nyugodtan adhattok ötleteket, hogy miről olvasnátok szívesen, mi az amit bővebben kifejthetek. Jó olvasást! :) 
Puszi, Trixi

(Lily Whitlock)

-           - Ez egy nagyon rossz ötlet! – mondta anya immár sokadszorra, miközben előre meredt. Apa nyugtatóan fogta meg a kezét és kezdte simogatni. Szerettem nézni az összhangot, ami köztük van. Édesek voltak együtt.

-           - Már késő visszafordulni Ashley! – apa lágy hangjára anya csak sóhajtott. Egy pillantást vetett ránk a visszapillantó tükörben majd újra előre meredt. Apa ezek után csak rá fokuszált és szerintem nyugtatta. 

Sóhajtva döntöttem a fejem az ablaknak és néztem az elsuhanó tájat. A fák zöldre festették a tájat, ami megnyugtató érzést keltett az emberben. Gyorsan haladtunk az úton néhol még a port is lehetett látni, amit a kocsi kerekei felkavartak. Mögöttünk pedig még három kocsi jött ugyanilyen sebességgel. A mellettem ülő két személyre néztem és éreztem, hogy arcomra egy kis fintor ül ki. Josh és Katie összekulcsolt kézzel ültek egymás mellett. Míg Katie jelenleg az üvegen bámult kifelé addig drága öcsém élete párjában gyönyörködött. 

Néha akaratlanul is féltékenyen tekintettem testvéremre. Én voltam az idősebb Josh mégis hamarabb találta meg a boldogságot. Természetesen örültem, hogy boldog, csak… sokszor szívesen megtapasztaltam volna már én is ezt az érzést. Katie felém kapta a fejét és rám mosolyogott. Szerettem őt, kedves és önzetlen lány volt. Jó barátnőmmé vált. Újra az ablak felé fordultam és faarccal bámultam kifelé. Apa megmozdult az első ülésen majd úgy helyezkedett, hogy fél szemével engem lásson. Én csak egy kedves mosolyt küldtem felé, de úgy látszott apát nem sikerült meggyőznöm, túl későn vettem észre, és érzékelte az érzelmeimet. Sóhajtottam és megráztam a fejem, jelezve, hogy ne is foglalkozzon velem. 

Anyának úgyis nagyobb szüksége volt most rá. Teljesen kikészült mikor Aro felhívta és felszólította, hogy mielőbb menjen Volterrába. Apa pedig nem volt hajlandó egyedül elengedni, és a család sem. Pedig próbálta meggyőzni őket, még ránk is hivatkozott, de mivel mi is menni akartunk Josh-sal így alul maradt, és így indultunk útnak Olaszországba. Ami engem illetett én kíváncsi voltam rájuk. Anya természetesen mesélt róluk és nekem felettébb felkeltette az érdeklődésem, hogy anya milyen lehetett, mint Volturi vezető. De mivel apa megtiltotta, hogy anya múltjáról kérdezősködjek így inkább nem firtattam a dolgot. Most úgyis lesz lehetőségem többet megtudni róluk. 

Aztán hirtelen a látókörünkbe került egy apró kis város, ami olyan volt, mintha egy dombon helyezkedne el. Izgatottan kezdtem fészkelődni és csillogó szemekkel tekintettem előre. Anya lassított majd még a város előtt leállította a kocsit. Apa megszorította anya kezét, anya pedig egy sóhaj után kiszállt. Mi is így tettünk. A többiek ekkor értek be minket, és mindenki leállította a kocsikat. Anya fejét a város irányába kapta, majd egy pillanatra lehunyta a szemeit. Majd szinte öntudatlanul indult el a város felé. Apa követette, nagyapa pedig intett, hogy menjünk mi is. 

A kacskaringós utakon haladva éreztem, hogy homlokomon végigfolyik egy verejtékcsepp. Fülledt volt a levegő, ami kissé nehézzé tette a levegővételt. A forró levegővel megtelt a tüdőm én pedig egy sóhaj kíséretében fújtam azt ki. Egyik kezem a hideg kőfalra vezettem és megálltam egy pillanatra. Az ujjaim alatt éreztem a durva falat. Előre néztem és láttam, hogy Edward rám pillant és megfogta Lucy kezét, aki megállt majd Edwardra nézett utána pedig rám. Elindult felém, de én csak intettem, hogy menjek nyugodtan tovább. Ellöktem magam a faltól és tovább indultam. A család nagy része árnyékban haladt és anya szinte már ösztönösen haladt az utcákon. A falak árnyékot vetettek ránk és így haladtunk tovább. Majd hirtelen mindenki megállt. 

Josh mellé sétáltam, aki egyik kezét a derekamra vezetette ezzel késztetve engem a megállásra. De így is mindent tökéletesen láttam. Négy vámpír állt előttünk, akik nyilván érkezésünkre jöttek ki. Az egyik nagy darab volt, kicsit Emmettre emlékeztetett, így csak ő lehetett Felix. Mellette legjobb tudásom szerinte Demetri állt, aki egyenes testtartással állt előttünk, de valahogy mégis sütött belőle az udvariasság. Köztük pedig az egyetlen lány. Amennyire láttam szőke haja volt, amit a feje tetejére fogott fel, és vörös szemeivel minket pásztázott. Csak ő lehetett Jane. A vámpírvilág egyik legkegyetlenebb kis vámpírja. Legalábbis a család szerint, anya szerint nem csak a felszín számít, elég megdöbbentő dolgokat mesélt Jane-ről. Jane mellett pedig egy fiú állt, aki nyilván az ikertestvére Alec. Ahogy rá néztem, rögtön rám kapta a pillantását, ami eddig anyán időzött. A vérvörös tekintete találkozott az enyémmel, én pedig valami földöntúli dolgot láttam a tekintetében. Arca egy aranyos kisfiús maszkot adott neki, ajkait pedig egy számomra pimasz vigyorra húzta. De még ez is varázslatossá tette. Egyszerűen nem tehettem ellene, de ajkaim akaratlanul is felfele görbültek, ő pedig még jobban vigyorgott, miközben tekintetében valami furcsa fény csillant meg. A pillanatnak apa vetett véget, aki megfordult és mikor látta, hogy Alec rám mosolyog az arca furcsán megrándult. Elkaptam a tekintetem apáról és inkább Katie-re néztem, aki sejtelmesen mosolygott. Megforgattam a szemeimet, de éreztem, hogy Josh valamiért erősebben karolja a csípőm. 

-           - Gondolom Aro már vár! – akadályozott meg anya egy veszekedést és intett a többieknek. A Volturi testőrség tagjai csak bólintottak, majd mind eltűntek egy lyukban, ami számomra nem volt túl kecsegtető. Közelebb sétáltam és lenéztem, de nem láttam mást csak sötétséget.

-           - Nincs már út? – kérdeztem anyát, aki csak megrázta a fejét.

-           - Gyerünk Nővérkém. – vigyorgott rám Josh – Mivel te vagy az idősebb tied az elsőbbség. – vigyorgott én pedig mielőtt megszólalhattam volna már csak azt éreztem, hogy zuhanok. Egy sikkantás szalad ki az ajkaimon és vártam a becsapódást, azonban az nem jött. Helyette éreztem, hogy két jéghideg kar öleli körbe a testem. Összeszorított szemeimet kinyitottam, és egy vörös pillantással találtam szemben magam. Alec gyengéden tartott a karjai között, miközben gyermeteg mosollyal nézett rám.

-           - Ne aggódj, itt nem eshet bajod! Nem engedem! – ajkaim egy „O” betűt formáztak. Éreztem, hogy ajkaim kiszáradnak és még pislogni is elfelejtettem. Majd mellkasom hevesen kezdett fel-le emelkedni és éreztem, hogy a vérem szinte felforr. Alec hangja szinte simogatott, éreztem a hideg leheletét, ami mintha gyenge nyári szellőként simítana végig az arcomon. Megbűvölt.

-           - Akár már el is engedheted a lányom! – apa fenyegető hangja szinte csak suttogásként érte el a tudatom. Ahogy szép lassan tisztult ki a tudatom úgy éreztem, hogy egyre nagyobb bajban vagyok és az arcom szép lassan égni kezd. Kiugrottam Alec karjaiból és a családomra néztem, akik elég érdekes szemekkel néztek rám.

-           - Menjünk! – anya megkerülte apát és céltudatosan haladt előre. Alec cinkosan nézett rám majd hátra arcot vágott és anya után indult. Egy pillanat erejéig még a földet pásztáztam majd elindultam anya után családom gyűrűjében. Ahogy haladtunk előre tekintem Alec-re siklott. Néztem a járását a testtartását, mindenét magamba szívtam. Olyan tökéletes volt és vonzó. Egyszerűen lehetetlen volt, hogy más felé nézzek. Így lassan haladtam előre, és közben ittam a látványt, amit Alec járása nyújtott nekem.
Egy hatalmas kétszárnyas ajtó elé értünk, ami kitárult anya pedig felemelt fejjel sétált be. Ahogy elhaladtam Alec mellett, ő rám nézett majd egy mosolyt küldött felém és rám kacsintott. Lehajtottam a fejem és inkább a termet vettem szemügyre, amiről már olyan sokat hallottam. Az egésznek a tetején egy kupola volt, amin a fény nem hatolt be, de mégis alapjáraton világossá tette a helyet. Előttünk pedig három trón volt felállítva. Ha jól sejtettem a fekete hosszú hajú férfi volt, Aro. A két oldalán pedig a másik két vezető Caius, és Marcus foglaltak helyet. Mindhárman érdeklődve kapták fel a fejüket. A család megállt a terem közepén anya viszont előre sétált. Megszorította apa kezét, aki ugyan kelletlenül, de elengedte anya pedig a vezetők elé sétált. Katie mellé álltam így új megvilágításból láthattam anya arcát. Számomra egy ismeretlen rideg maszkot öltött magára, és nem úgy tűnt, mintha ezt hamar megszűntetné. Érdeklődve figyeltem a történéseket.

-           - Kedvesem! – Aro hangjára, ahogy láttam anya arcán több érzelem is átfutott, majd ajkain egy halvány mosollyal bújt bele Aro ölelésébe. Senki számára nem volt meglepő. Anya számára mindig is sokat fognak jelenteni ők, bármennyire is próbálta őket eddig elkerülni.

-           - Nem kapkodtad el a látogatást. – Caius hangjából kihallatszódott a megfedés. Anya rá villantotta a szemeit, majd a másik két vezetőt is hasonlóképpen üdvözölte.

-           - Sajnálom. – válaszolta végül anya és édes mosollyal az arcán nézett a mogorva vezetőre – Az utóbbi években sok dolgom volt. – mosolygott és a szeme sarkából felénk pillantott.

-           - Oh, igen! – Aro szemei felcsillantak, ahogy szemügyre vett engem és az öcsém – A drága gyermekeid. Bemutatnád őket? – kérdezte, de szerintem inkább követelés volt. Anya egy pillanatig még hezitált majd bólintott.

-           - Lily! Josh! – anya a kezét nyújtotta felénk, én pedig testvérem mellé léptem. Josh megfogta a kezem és így sétáltunk anya mellé, aki közben apához lépett. – Lily és Josh Whitlock. – lépett mellénk anya és tekintete büszkén időzött rajtunk. Aro lassú, megfontolt léptekkel haladt felénk. Volt valami ősi, és megfejthetetlen a járásában. A szemei furcsa fényt tükröztek anya pedig nyugtalanul állt mellettem. A Volturi vezető végül elénk ért, Josh pedig ösztönösen erősebben szorította meg a kezem. Ő mindig is a védelmezőbb típus volt. Ebben apára ütött.

-           - Megengeded? – nyújtotta Aro felém a kezét és várakozóan nézett rám. Egy futópillantást váltottam anyával, majd elengedtem Josh kezét és Arohoz közelebb lépve, ujjai közé csúsztattam a kézfejem. Lehunyta a szemét és elmerült az emlékeimben. Néhány perc múlva nézett ismét rám, majd elengedte a kezem és megfordult. Ahogy láttam egy pillantást vetett az eddig türelmesen várakozó testőrség tagjaira, akik oldalt álltak, majd Marcusra nézett, aki oldalra billentette a fejét. Talán az ember csak ebből a mozdulatból szűrheti le, hogy valóban él valamennyire és mozog. Lehajtottam ezért a gondolatért a fejem majd inkább testvéremre néztem. Ő viszonylag nyugodtan állt mellettem, majd újra megfogta a kezem és felém intézett egy mosolyt. Szerettem a testvérem, szavak nélkül is tudta, hogy mire van szükségem és mindig meg tudott nyugtatni.

-           - Ashley kedvesem! – fordult meg végül Aro és anyára nézett, aki összeráncolta a szemöldökét – Azt hiszem beszélnünk kéne. De ha lehet először csak nyugodtabb körülmények között. – nézett anyára és szemei megvillantak. Anya bólintott és apára nézett. Némán üzent neki, apa pedig kelletlenül, de bólintott. – Heidi kedvesem mutasd meg a vendégeinknek a szobájukat. – nézett egy szőke vámpírra, aki mellette is termett. Szépsége nem ismert határokat. Anya róla is sokat mesélt. Josh átkarolta a csípőm majd intett Katie-nek, aki mellénk lépett, majd szorosan megmarkolta Josh kezét. 

Heidi pedig elindult kifelé a nagyteremből a család pedig követte. Nagyapa felém nyújtotta a kezét én pedig elindultam felé, mielőtt azonban kiléptem volna a nagyteremből hátra néztem a tekintetem pedig összeakadt egy vörös szempárral. Ahogy apa elhaladt mellettem a derekamra tette a kezét és húzni kezdett kifelé. Elfordítottam a fejem, titkolt vágyaim elképesztően helyes alanyáról és inkább ütemes léptekkel haladtam apa mellett. Ő nem mondott semmit csak védelmezően és óvón vont magához. A karjai közt mindig biztonságot éreztem és egy kicsit visszakaptam a gyerekkorom. Akkor mindig kislány lehettem még egy darabig. Még ha csak rövid időre is. Most is így éreztem. Végül Heidi csilingelő hangjára kaptam fel a fejem. Nem meglepő, hogy anya és apa egy szobát kaptak. Valamint az össze pár a családban, még Josh és Katie is. Így én egy teljesen külön szobát kaptam. Mielőtt Heidi magamra hagyott volna, mondta, hogy áthozott néhány ruhát, anya régi ruhái közül nekem, és betette őket a szekrénybe. Megköszöntem majd mivel egyedül maradtam úgy döntöttem lefürdök. Hosszú volt az út, és úgy teljesen ki tudtam kapcsolni, amire most nagy szükségem volt. 

Körbe néztem a szobában. Egyszerű volt, középen egy franciaággyal, azzal szemben pedig egy szekrénnyel. Velem szemben egy kétajtós franciaablak húzódott. Meglehetősen kellemes látványt nyújtott. A fürdőszobát az ágy melletti ajtó mögött sejtettem. Mivel semmi nem volt nálam így benéztem a szekrénybe, ahogy Heidi mondta. Egy apró lila pizsamát találtam benne, valamint holnapra új ruhákat. A pizsama egy spagetti pántos felsőből és egy rövidnadrágból állt. Átmentem a fürdőbe és egy pillanatra elámultam. Minden márványból készült és valami gyönyörű volt. A jobb oldalon egy hatalmas fürdőkád, mögötte pedig egy zuhanykabin. Ezekkel szemben a tükör, ami az egész falon végigfutott. Előtte pedig mosdókagyló, ami szintén márványból készült. Lekaptam a lábamról a cipőt és úgy léptem beljebb. Lábam hangosan csattant a kövön, ami mindig visszahozott a valóságba ebből a mesevilágból. 

Lekapkodtam a ruháimat, majd engedtem a fürdőkádba vizet és mélyen elmerültem benne. Lehunytam a szemem, és csak élveztem a körülöttem lévő csendet. A kellemes liliom illatot, amit a fürdősó okozott, a habot, ami körbeölelte a testem, a víz felszínén elterülő szőke tincseimet, és a csendet. A kellemes virágillat bekúszott az orromba, én pedig elmosolyodtam. Egy pillanatra elképzeltem milyen lenne itt élni. Minden nap a kertben sétálgatni, könyvtárba járni, esetleg a városba. Közelebbről is megismerni ezt a kultúrát és világot. Aztán arra gondoltam, hogy milyen lenne Alec-et minden nap a közelemben tudni. Kipattantak a szemeim és éreztem, hogy égni kezd az arcom, ami nem csak a forró víz miatt volt. A tagjaim már rendesen kiáztak és teljesen ellazultam. 

Alec furcsa hatással volt rám. Olyan érzések lobbantak fel bennem, amik nem is hittem, hogy léteznek. Mindent elsöprő szenvedély és vágy. Azt hiszem jelen pillanatban csak ezt éreztem. Mint egy futótűz úgy terjedt végig rajtam és még mindig ég. Ahogy rám pillant, érzem, hogy pillanatokon belül kigyullad a testem, mindenem felforrósodik és csak a közelségére vágyom. Kíváncsi vagyok milyen érzés amik karjai körbe fonják a testem és megcsókol. Hiszem olyan szép ajkai vannak. Több ez puszta szenvedélynél? 

Tűnődve néztem a habokat a víz felszínén. Gondolataim teljesen elkalandoztak ezért jobbnak láttam, ha inkább lefekszem. Felálltam és magam köré csavartam egy törölközőt majd kiléptem a kádból. A víz csöpögött a hajamból és rólam is teljesen beterítve a padlót. Gyorsan megtörölköztem, felvettem a pizsamám és áttöröltem a tincseim, amik immár csak nedvesen tapadtak a hátamra és a vállamra. Egy utolsó pillantást vetettem még magamra a tükörben majd letettem a törölközőt a kád szélére. Kiléptem a fürdőből. Csak most vettem észre, hogy odabent mennyivel párásabb volt a levegő. 

Végül befeküdtem az ágyamba. A szaténágynemű körbeölelte a testem én pedig boldog mosollyal az arcomon simultam bele a meleg ágyba. Átkaroltam a kispárnám és hagytam, hogy a jótékony sötétség magával ragadjon. Mielőtt elaludtam volna egy vörös szempár kúszott a szemeim elé, én pedig hevesen dobogó szívvel aludtam el. 

Reggel mikor felébredtem kipihent voltam és fitt. Azonban az ágy olyan kellemes volt, hogy még legalább fél óráig szundiztam. Ilyenkor Emmett már rég kirobbant az ágyból most viszont nyugodtan pihentem. Végül kinyitottam a szemeimet, és rögtön a kétszárnyas franciaablakra esett a pillantásom. Ahogy felültem a szaténágyneművel bevont takaró szinte hangtalanul csusszant le rólam. Kikeltem az ágyból és először a fürdőbe mentem, majd a reggeli teendőim után ruhát választottam magamnak. Levettem a pizsamám és fehérneműben álldogáltam a szekrény előtt. Anyának volt itt néhány régi ruhája így kikaptam egy farmert és egy inget. A farmerral kezdtem és már épp gomboltam volna be mikor… kopogtak, majd be is nyitottak a szobába. 

Rémülten kaptam fel a fejem. Szőke tincseim repkedtek a levegőben, ajkaim elnyíltak, és ijedt szemeimet a faragatlan látogatom tekintetébe fúrtam. Alec lefagyva állt az ajtóban és láttam, hogy tekintete lassan végigpásztázza a testem. Kényelmetlenül éreztem magam, elvégre még senki sem látott így. A levegő hőmérséklete hirtelen megemelkedett, bár lehet csak én éreztem így. Alec végül elém lépett és a szemeimbe nézve nyúlt a nadrágom gombjához és gombolta be. Minden akaraterőmet össze kellett szednem, hogy ne adjak hangot, eme cselekedetének. A testem felforrósodott, főleg azon a területen, ahol érintett. Alec a fülemhez hajolt és érzékien belesuttogott. 

-           - Rám vagy bízva. A szüleid Aroval tárgyalnak, és rám bíztak. Azt csinálunk egész nap, amit csak szeretnél. – Alec utolsó mondatából csak én hallottam ki az ajánlatot? Bár lehet, hogy túlreagálom. Ezek után hátat fordított nekem és kilépett a szobából. Még mindig lefagyva és kicsit zsibbadtam álltam ott, ahol Alec hagyott. Miért csinálja ezt velem? Miért van rám ekkora hatással? Végül gépies mozdulatokkal nyúltam az inghez és bújtam bele. Lassan gomboltam be rajta a gombokat, majd mikor megvoltam vele felnéztem és vettem egy mély levegőt. Felkaptam a magas sarkú cipőmet és az ajtóhoz léptem. Hevesen dobogó szívvel nyitottam ki. Alec az ajtó előtt várt rám, arcán egy aranyos mosollyal.

-           - Merre szeretnél menni? – kérdezte és várakozóan nézett rám. Végül kinyögtem, azt, ami először eszembe jutott.

-           - Könyvtárba. – Alec elmosolyodott és a karját nyújtotta én pedig kuncogva karoltam belé. Olyan udvarias volt, és a helyzet úgy nézett ki, mintha pár száz évet visszarepültünk volna az időbe. Alec tudatosan vezetett a folyosókon én pedig mindent alaposan szemügyre vettem. Az egész helyről sütött az, hogy milyen régi és valami felsőbb hatalom tulajdonában van. A sötétség valahogy ott volt a levegőben. Mintha éreznéd, hogy minden sarkon várhat rád egy vámpír. Még szerencse, hogy egyik szülőm sem volt ijedős fajta. 

Alec elhúzott egy kisebb folyosóra majd megállt a közepén és egy kétajtós faajtó előtt állt meg. Kitárta előttem és előre engedett. Beléptem és elámultam. Cipőm hangosan kopogott a márványpadlón, ahogy beljebb léptem. Velem szemben hatalmas ablakok voltak, amik majdnem elértek a mennyezetig, mellettük pedig vastag kötéllel összefogott függönyök lógtak. Velem szemben pedig hatalmas könyvespolcok egészesen a mennyezetig, mind tele könyvekkel. Hallottam, hogy Alec is beljebb lép és becsukja az ajtót. Aztán már csak a perzselő érzést éreztem a hátamban. Tudtam, hogy figyel és minden mozdulatom követi. 

Egy bőrfotelhez sétáltam, ami mellett egy kis faasztal helyezkedett el. Találomra lekaptam egy könyvet az egyik könyvespolcról és felcsaptam miközben az asztalnak támaszkodtam, amin több könyv is volt. Tekintetem gyorsan futattam végig a sorokon bár azt nem tudom miről olvastam. Alec tekintetét folyton magamon éreztem, amitől még lélegezni is nehezen tudtam, nemhogy az olvasásra koncentrálni. Nem tudom hányadik oldalt lapozhattam át mikor valami megváltozott. Csak egy süvítő hangot hallottam a következő pillanatban pedig már Alec előttem állt. Döbbenetemben a könyv is kiesett a kezemben, ami hangos puffanással ért földet. 

Alec tekintete pillanatról pillanatra sötétedett el. Láttam, hogy szemeivel lepillant az ajkamra majd éhesen tekintett vissza rám. Alec az asztalnak préselt és kezeivel megtámaszkodott az asztalon így menekülni sem volt esélyem. Na, nem mintha akartam volna. Hideg leheletét éreztem az arcomon, amitől megborsoztam. Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, egyik kezemmel megmarkoltam az asztallapot. Alec tekintete szinte feketére sötétedett, úgy hajolt egyre közelebb és közelebb hozzám. A levegő a tüdőmben rekedt és kiszáradt ajkakkal néztem Alec-re. A levegő szinte szikrázott közöttünk, úgy éreztem, hogy mentem meggyulladok. Szívem hevesen zakatolt, mellkasom hullámzott. Alec néhány kínzóan hosszú perc után megszűntette a köztünk lévő távolságot és ajkaimra hajolva megcsókolt. Ahogy ajkai az enyémhez értek, mintha egy bomba robbant volna szét bennem. A vágy elemi erővel terjedt szét bennem. Minden sejtem vágyott rá. Alec-ra. Nem másra, csak rá. Ezt Alec is megérezhette. Egész felsőtestével nekem feszült, szinte éreztem a hűvösséget, ami belőle áradt. A csókunk egyre hevesebbé, intenzívebbé vált. Alec tincseimbe túrt, és megmarkolta a tarkóm, hogy közelebb vonjon magához, az én kezeim pedig beterítették a hátát. Apró, kutakodó mozdulatokkal értem el a nyakát, és túrtam bele barna tincseibe. Alec két kezét a combomra vezetette és felültett az asztalra, majd szétfeszítette a lábaimat és közéjük férkőzött. Ajkai szinte falták az enyémet, ahogy egyik ujjai lágyan simogatták a combom belső felét. Kezemmel lesöpörtem az asztalon lévő könyveket, amik hangosan értek földet, és hátul markoltam meg az asztallapot, mikor hátam ívbe feszült, és Alec áttért nyakam csókolgatására. Majd elszakadt tőlem és rám nézett. Kapkodtam a számomra éltető oxigént, de mégis ajkaira hajoltam és most én kezdeményeztem a csókot. Közben kezeim a köpenye csatjával babráltak. Végül kioldottam, ami szinte hangtalanul ért földet, csak a csat része koppant hangosan a padlón. 

Alec mintha ettől tért volna magához. Háta hangosan csapódott a kőfalnak, ahogy eltávolodott tőlem. Hangosan zihált, annak ellenére, hogy nem volt szüksége levegőre, és meglehetősen rémülten tekintett rám. Egy pillanatra lehunytam a szemeimet és megnyaltam ajkaimat, hogy tudjak beszélni. Alec megfeszült és szemeivel szinte itta a látványom. Elengedtem az asztalt és letettem remegő lábaimat a földre. Egész testemben remegtem a vágytól így elég nehéz volt megállnom és koncentrálni bármire is, ami nem Alec-hez kapcsolódott. Végül elindultam felé, ő pedig megrázta a fejét, jelezve, hogy ne tegyem. Eszemben sem volt megállni. Ha most mondd nemet darabokra szaggatom. 

-           - Alec! – hangom enyhén szólva is erotikusra sikeredett, és láttam, hogy Alec megremeg. Elé értem és végigsimítottam az arcán. Gyengéden cirógattam az arcát, amikor pedig elakartam húzni a kezem ő utána kapott és visszasimította az arcára. Elmosolyodtam, és úgy éreztem nyert ügyem van.

-           - Ez nem helyes! – nyögte végül és lehunyta a szemét egy pillanatra, majd meggyötörve nézett rám – Te Ashley lánya vagy, aki olyan mintha a húgom lenne. Engem elevenen nyúz meg, ha ez kiderül.

-           - Nem akarsz engem? – kérdeztem és közelebb hajoltam az arcához. Alec remegve bújt hozzám közelebb és ajkaival apró csókokat lehelt az arcomra és a fülemre.

-           - Mindennél jobban, ha tudnád mit éreztem tegnap mikor megláttalak. Sose éreztem még ilyet… annyira, de annyira. Erős a vágy… - hangja egy sóhajba fulladt és rám nézett majd ajkaimra tapadt. Kezeivel fordított rajtunk és így engem lökött neki a falnak. A hideg kőfal a hátamnak nyomódott én pedig hajába túrtam és viszonoztam édes és akaratos csókját. 

Alec megragadta a derekam és el nem szakadva tőlem kormányzott az ajtó felé. Egyik kezével szorosan magához húzott a másikkal pedig a kilincset kerestem, majd mikor megtalálta szinte kitépte az ajtót és kilökött rajta. Levegő után kapkodva néztem rá és elmosolyodtam, miközben ujjaimmal hívogatóan hívtam magamhoz. A falhoz préselődtem és úgy hátráltam Alec pedig ajkain egy csábos mosollyal közeledett felém, majd mint egy vadász úgy csapott le rám, a gyanútlan áldozatra. Ajkai az enyémet kényeztették, én pedig úgy éreztem egyre kevésbé bírom már. Megfogta a kezem és elhajolva az ajkaimtól egy apró csókot nyomott a kézfejemre, majd karjaiba vett és elsuhant velem valahova. Az ajtó nyitódását majd csukódását hallottam csak. Alec hangosan csapta be a szobája ajtaját. Letett a lábaimra és az ajtónak préselt. Ködös tekintettel nézett rám, majd eltűrt egy tincset az arcomból és ajkaimra hajolt majd érzékien vette őket birtokba. 

Viszonoztam édes csókját miközben a hajába túrtam, majd kicsit lejjebb és tarkójára simítottam. Alec elszakadt ajkaimtól, és nyakam kényeztetésébe kezdett. Megmarkoltam a szövetkabátot, ami rajta volt, és ajkaimba haraptam. Hallottam, hogy szorításom alatt megreccsen az anyag, Alec pedig belemosolygott a nyakgödrömbe. Nem finomkodtam csak letéptem róla, ami néhány nagyobb darabban hullott a földre. Alec kezeit a csípőmre helyezte és simogatni kezdte. Kutakodva kerestem meg ajkait és egy csókot loptam tőle. Ujjaimat a garbója alá vezettem és felfedeztem izmos felsőtestét. A hátizmaitól kezdve áttérve a mellkasára majd lefelé a hasáig. Alec elhajolt tőlem és egy apró sóhaj tört fel mellkasából. Megfogtam a zavaró tényezőt és lehúztam róla. Tekintetem éhesen jártattam végig rajta, majd újra megcsókoltam. Magamhoz húztam fedetlen felsőtestét, míg Alec épp az ingem gombjai kigombolásával foglalatoskodott. Végül morogva tépte szét az anyagot, a gombok szétrepültek és hangosan koppantak a padlón. Belemosolyogtam a csókunkba és még közelebb húztam magamhoz. Alec lehúzta rólam a felsőm és elszakadt tőlem. Mellkasom hintette be csókokkal én pedig szégyentelenül kezdtem sóhajtozni. Kezeivel közben a csípőm és a derekam simogatta, majd egyik kezével felhúzta a lábam a csípőre ezzel a legintimebb pózt felvéve köztünk. Kikapcsolta a melltartóm és elhajította valahova. Kezeit a hátamra vezette és miközben megcsókolt mellkasára húzott. Felsóhajtottam a közelségétől. Azonban nem volt elég. Bőröm felszínén apró szikrák kezdtek pattogni, a vágy pedig, mint a futótűz száguldott végig rajtam. 

Alec az ágy felé kezdett tolni, majd finoman ledöntött rá, és rám hajolva megcsókolt. Agyamra egy köd ereszkedett semmit és senkit nem érzékeltem, ami nem Alec volt. Gyengéd és intenzív kényeztetése hatására egyre többször nyögdécseltem és sóhajtoztam. Megelégelve ezt az állapotot fordítottam magunkon és ráültem a csípőjére. Pimaszul mosolyogva néztem rá, miközben előre hajoltam. Szőke tincseim előre hulltak ezzel keretbe foglalva arcom és Alec ajkaira hajolva megcsókoltam. Egész arcát csókokkal hintettem be, majd tovább haladtam nyakára és végül mellkasára. Ajkaimat kezeim követték én pedig nem tudtam betelni vele. Lejjebb csúsztam csípőjén és egy rántással lehúztam róla a nadrágját. Alec ködös tekintettel nézett rám, majd fordított magunkon és hevesen vette birtokba megduzzadt ajkaimat. Kezei közben farmerom gombjához siklottak és lehúzták rólam a zavaró ruhaneműt. Most is akárcsak reggel forróság öntött el. Mindent felemésztő, tűz égetett belülről. Érezni akartam őt, mindennél jobban vágytam már rá. Még az sem tudott érdekelni, hogy még nem voltam együtt senkivel. Az agyam kiürült. Végül félretolta a bugyim és úgy kezdett kényeztetni én pedig megvonaglottam a kezei alatt. Ujjaim a szaténágyneműbe markoltak, hátam ívbe feszült ezzel kitolva a mellkasom. Alec fölém hajolt és megcsókolt ezzel szítva fel bennem még jobban a vágyat. Végül szinte már könyörögtem neki. Homlokomon végigfolyt az első verejtékcsepp, ajkaimat folyamatos nyöszörgés hagyta el. Alec végül mindkettőnket megszabadított az utolsó zavaró ruhadarabtól is és fölém helyezkedett. Megcsókolt én pedig tincseibe markoltam, majd éreztem, hogy belém hatol. Erősen markoltam Alec tincseibe miközben testem megfeszült. Alec egy végtelennek tűnő pillanatig nem mozdult majd lassan mozogni kezdett. A fájdalom helyét gyönyör vette át, egyik lábammal átöleltem Alec derekát, a másikat pedig őmaga húzta a csípőm mellé. Perceken belül a szobát hangos sóhajaink és nyögéseink töltötték meg. Alec lehelete csiklandozta a nyakam, ahogy fejét a nyakhajlatomba fúrta és apró csókokat lehelt a nyakamra. Fejem hátravetettem, ujjaimmal Alec hátát markoltam és körmeimmel karcoltam a felsőtestét. A gyönyör pillanatában felsikkantottam Alec pedig felmorgott. Szorosan húztam magamhoz. Alec fejét a mellkasomra hajtotta és a szívdobbanásaimat hallgatta. Én a nyakába fúrtam a fejem és próbáltam kontrollálni a légzésem. Alec végül a hátára fordult engem pedig a mellkasára húzott. 

Kezeivel cirógatni kezdte a hátam, és egy csókot hintett a fejemre. A fáradtság elemi erővel telepedett rám. Alec halkan dúdolt a fülembe én pedig éreztem, hogy egyre nehezebbek a szempilláim majd végül erejét vette rajtam a fáradtság és Alec karjaiban nyomott el az álom. 

Sose volt még ilyen nyugodt éjszakám. Az oldalamra fordultam és a párnámba fúrtam a fejem miközben a kezemmel Alec után tapogattam ám nem volt itt. A szemeim kipattantak majd a takarót magam elé húztam és azon gondolkoztam hol lehet. Talán Aro hívatta el. Viszont ekkor vettem észre, hogy az ajtó nyitva van. Rossz érzésem támadt, valami nem stimmelt, erre pedig a következő percek adtak magyarázatot. Alice és Rose néni jöttek be a szobába és rémült szemekkel néztek rám. A rossz érzésem csak fokozódott és azt kérdeztem, ami a legfontosabb volt ebben a pillanatban. 

-           - Alec? – a hangomból kihallatszott a jeges félelem és a kétségbeesés. Szorosan markoltam a takaró szélét, ami szinte egybeivódott a testemmel. Két nénikém csak egymásra nézett, de nem szóltak semmit. – Mondjatok már valamit. – hangom néhány oktávval magasabban csengett és tekintetem cikázott köztük.

-           - Most nem kéne látnod. – tördelte az ujjait Alice néni, de nem nézett a szemembe. Tudtam, hogy baj van, ha nem néz a szemembe, akkor már rég baj van. Nem foglalkozva a lepedőt magam előtt tartva ugrottam ki az ágyból és kaptam az első ruhaneműm után. Gyorsan kapkodtam magamra a ruháimat nénikéim közben ijedt pillantást váltottak. Az egyetlen éppen maradt gombot gomboltam be az ingemen, ami éppen csak takarta a kínosabb részeket és így néztem rájuk. Szőke tincseim a szemembe lógtak, amik kócosak lehetettek, ruhám pedig rendezetlen volt. Alice néni elé suhantam és megfogtam a két karját.

-           - Hol van? – kérdeztem és kicsit megráztam. Alice tehetetlenül megrázta a fejét és segélykérően nézett Rosalie-ra.

-           - Valószínűleg apád épp a földdel teszi egyenlővé, és akkor még örülhet, hogy a feje a nyakán maradt. – szólalt meg Rose nekem pedig a tüdőmben rekedt a levegő. – A szüleid a keresésedre indultak a megbeszélés után, és mivel sehol nem találtak titeket… nos a szobád felé vették az irányt. Jasper már a folyosó végéről is leszűrte, hogy mi történt. Ashley fogta le, mielőtt rátok rontott volna, Alec végül kijött apád pedig a torkánál fogva a falnak préselte majd kinyitotta a szoba ajtaját. Látta, amint alszol és nem kell mondanom, hogy a takaró elég lengén fedte a tested, apád agyát pedig elöntötte a vörös köd. Fejvesztve rontott annak a félkegyelműnek és közbe csak azt ordítozta, hogy megöli. – számolt be Rosalie az eseményekről, amit én teljesen lezsibbadva hallgattam. Alice néni megfogta a kezem és könyörgően nézett rám.

-           - Anyád megkért, hogy tartsunk távol. Ne csinálj semmi Lily! Néhány nap múlva úgyis elmegyünk és csak egy emlék lesz. – megráztam a fejem. Nem! Ő nem lesz csak egy emlék. 

Kirántottam a kezem nénikém szorításából és kifutottam a szobából. Hagytam, hogy a szívem vezessen, majd néhány pillanattal később dulakodás hangja ütötték meg a fülem. Gyorsan szedtem a lábaimat, amíg valami kertféleségben nem kötöttem ki. Alec ebben a percben csapódott a földbe, apa pedig a gallérjánál fogva ráncigálta fel a földről majd megrázta. Szemeiben gyilkos fény égett. Egy apróbb sikoly szaladt ki a számon. Alec nem úgy tűnt, mintha nagyon tenne apa cselekedete ellen, inkább csak tűrte. Hogy lehet ekkora idióta? 

Anya és a család többi tagja mind felém kapták a pillantásukat. Láttam, hogy Alec a szeme sarkából felém pillant. Apa rá morgott és Alec az utolsó pillanatban kapta el a fejét, mielőtt apa álkapcsa az arcánál nem csattant volna össze. Teljesen elhűlten figyeltem a jelenetet. Anya, apa mellett termett és próbálta lefejteni a kezeit Alec nyakáról. A család többi tagja is mögé lépett ám apa megállíthatatlannak tűnt. Apa újra megrázta Alec-et és ráüvöltött. 

-           - Meggyaláztad őt! Hogy merészelted? Hogy használhattad ki? – ordított apa, anya pedig alig tudta visszafogni, nehogy tragédia történjen. – Megöllek! – morogta végül és Alec-et a földre dobta, mielőtt viszont újra nekieshetett volna a család tagjai egyenként fogták le. Edward, John, Emmett, Josh, és anya. Alec felállt, Jane Demetrivel és Felix-szel közre fogta. Alec elé suhantam és kitártam a karjaim miközben apa szemeibe néztem. Olyan volt az a tekintet most mint egy háborgó óceán. Mindent eltörlött csak a gyilkolás maradt ott. Mellkasa hevesen hullámzott, ajkait vészesen hátra húzta. Olyan volt a legveszélyesebb ragadozó.

-           - Elég legyen! – sikítottam. Hangom végigfutott a kerten és hangosan visszhangzott. Ziháltan néztem apára, aki végignézett rajtam majd tekintete egy árnyalattal ismét sötétebb lett. Bár ez nem tudom, hogy volt lehetséges.

-           - Állj félre, Lily! – hangzott apám parancsoló hangja én viszont nem mozdult. Kitartóan álltam apám tekintetét, aki még mindig veszélyesen nézett rám. Még nem volt önmaga.

-           - Nem! Nem fogsz kárt tenni benne, mert nem engedem meg. – válaszoltam elszántan és éreztem, hogy a szemeimben apró zászlóként kezdenek lobogni az érzelmek.

-           - Ne legyél gyerekes. – morogta – Kihasznált téged. És most fizetni fog érte. – apa a többieknek feszült és kitörni próbált az őt fogva tartó kezek közül.

-           - Ez nem igaz. – éreztem, hogy a szemeim egyenesen szikrát szórnak – Nem használt ki, egyáltalán nem. És tudod miért? Mert én is akartam, pont ugyan úgy, mint ő. – vágtam a kegyetlen szavakat apám arcába. Elértem a kívánt hatást, mert apám ledöbbent és egy pillanatig csak meredt rám. Szemei vészesen megvillantak, amin még anya nyugtató hangja sem segített.

-           - Áltat téged Lily. Nem kellesz neki. Mint vársz tőle? Ez csak vágy, majd elmúlik. – válaszolta apám kimérten, csaknem ugyanolyan hangsúlyban, mint én az előbb. Alice és Rose felszisszentek, akik most léptek ki a kertbe. Utánuk szorosan Aroval és még néhány testőrrel.

-           - Nem használt ki. Fogalmad sincs, mit érzek. Nem fogom hagyni, hogy bántsd őt, mert szeretem. – kiabáltam végül apám arcába, akinek kiült a döbbenet az arcára. De nem csak neki a többieknek is. Ekkor eszméltem fel, hogy mit is mondtam és így, kimondva, és szembesülve vele sokkal valóságosabbnak tűnt. Azonban nem bántam meg. Tudtam, hogy mit érzek. Ez nem lehetett egyszerű vágy. Nem! Annál sokkal intenzívebb volt. Sokkal mélyebb, tiszta érzelmekkel. A csókjára nem csak a féktelen szenvedélyt éreztem, hanem mélységes nyugalmat. Amikor a karjai között aludtam el, békés és nyugodt voltam. Olyan, mint még soha. Vele olyan boldogságot érzek, amit még a családom sem tud megadni. Elszántan néztem a többiekre, közben éreztem Aro érdeklődő kifejezését rajtunk, aki úgy tűnt nagyon kíváncsi a dolgok végkimenetelére.

-           - Ezt nem mondhatod komolyan. Még egy napja sincs, hogy ismered. – apa már nem kiabált, de a hangja még mindig kimért volt.

-           - Nem az számít, hanem, hogy mit érzek mikor a közelemben van. – válaszoltam, de apát nem láttam megenyhülni – Ne tedd ezt, ne kérd, hogy ilyen döntést hozzak.

-           - Miről beszélsz? – kérdezte, de nem hiszem, hogy választ akart hallani.

-           - Ha nem fogadod el a helyzetet kénytelen leszek itt maradni. – válaszoltam, apa pedig felhördült.

-           - Felejtsd el! Hazajössz, most azonnal, egy percig sem maradunk tovább! – válaszolta és el is indult, hogy elvigyen anya viszont megfogta a karját, én pedig Alec mellkasának nyomtam a hátam, ő pedig egyik karjával átölelte a derekam.

-           - Nem! – válaszoltam és elszántan néztem rá. Soha nem voltam még ennyire biztos semmiben – Nem akartam ezt tenni, de válasz! Ha nem fogadod el, ezt az egészet, akkor kénytelen leszek Volterrában maradni Alec mellett, ti pedig elfelejthettek engem. Ha viszont hajlandó vagy végiggondolni a dolgokat, akkor hazamegyek veletek. Persze nem egyedül. – mosolyodtam el, Alec pedig szorosabban ölelte a csípőm, és egy lehelet finom puszit nyomott a hajamra.

-           - Zsarolsz engem? – kérdezte apa elhűlten és teljesen megdöbbenve nézett rám. Talán kicsit csalódottan is. Nem gyengülhettem el, tudtam mit akarok.

-           - Nem! Ezek tények. Szükségem van rá, és ha nem egyezel bele a dologba, hát itt maradok. – válaszoltam és most már inkább könyörögve néztem rá. Szükségem volt a családomra, és a boldogságom vele is meg akartam osztani. Apa nem mondott semmit csak elviharzott. 

Ezek után egy alapos fejmosást kaptam mindenkitől, és anya alaposan kifaggatott az érzelmeimről én viszont biztosítottam, hogy tényleg szeretem őt, és vele akarok lenni. Ő pedig nem ellenezte, tudta, hogy ha nem így lenne, nem álltam volna így ki Alec mellett. Apa pedig kénytelen-kelletlen beleegyezett, hogy Alec hazajöjjünk velünk. Aro elengedte, bár csak egy kis időre, és anya külön kérésére. Azt a néhány napot amit még Volterrában töltöttük ezek után csak felügyelettel tölthettem el. Ehhez apa ragaszkodott, és még Alec közelébe sem engedett nagyon. A hír, hogy Alec Volturinak barátnője van, aki ráadásul a negyedik uralkodó lánya Lily Whitlock futótűzként terjedt a palotában, de nem bántam. A lényeg az volt, hogy szerelmes lettem és viszont szerettek, ami a legcsodálatosabb dolog a világon.