23. Fejezet - Szerelem

(Ashley szemszög)

Mikor meghallottam Jasper lépteit azonnal megfordultam, és amint megpillantottam elállt a lélegzetem.  Egy hófehér ing volt rajta, aminek az első két gombja nem volt begombolva, így egy kis belátást nyerve az amúgy is tökéletes felsőtestére. Kétség sem volt bennem azt illetően, hogy jól döntöttem. Tudtam, hogy már nem tudnám elengedni, és hogy ha szükséges, akkor harcolni fogok azért, hogy velem legyen. 

Jasper lassan elém sétált, kíváncsi és egyben talán ideges szemekkel nézett rám. Belenéztem gyönyörű íriszébe, ami úgy ejtett rabul, mint egy örvény. És többé már nem akartam szabadulni, csak vele akartam lenni, örökké. És láttam a tekintetében, hogy ő is ebben reménykedik. Hirtelen eszembe jutottak a régi emlékek, mikor nem féltünk semmitől, mert a jövőnk akkor még biztosnak látszott. Akkor még minden rendben volt. De még helyrehozhatom, még együtt lehetünk, még lehetünk olyan boldogok és felhőtlenek, mint akkor. 

- Beszélni szerettél volna velem. – suttogta Jasper.
- Igen – leheltem, hihetetlen, hogy a közelsége mit ki nem hozz belőlem – Beismerem, hibáztam. Szörnyen hiányzol és szeretnék veled lenni minden pillanatban. Arcot folyamatosan a szemeim előtt lebeg, akár hova nézek csak téged látlak. A hiányod egyszerűen elviselhetetlen. És csak remélem, hogy még nem késő. Mert ha most nemet mondasz, akkor nem tudom mi lesz velem. – mondtam ki a szavakat, amik a szívemet nyomták. Jasper elmosolyodott, és közelebb lépett hozzám, két keze közé fogta az arcom.
- Soha, soha nem engedlek el. Nem is tudod mennyire reméltem, hogy meggondolod magad. Arra vártam, hogy üzenj, hogy felkeress. De megérte várni, mert ezért a percért mindent odaadtam volna. – suttogtam közel az ajkaimhoz. 

Majd lágyan érintette őket, és mintha egy elektromos áram futott volna végig a testemen. Jasper figyelmes volt és óvatos. Úgy csókolt, mintha még mindig ember lennék. Csókja finom volt és lágy. Nem kellettek többé szavak. Pontosan tudtuk, hogy a másik mire vágyik. Én pedig engedtem, végre annyi idő után engedtem a vágyaimnak és a szerelmemnek. 

Tudtam, hogy egy hosszú és kemény út vár ránk, de kétségem sem volt, hogy együtt ezzel is megbirkózunk. Mert ennek így kellett lennie, mert a mi szerelmünk a múltban kötettett és ezt semmi sem választhatja el. Megérte ennyi évet várni, mert mikor újra azzal lehetsz, akit szeretsz az felülmúlhatatlan egy érzés. Úgy érzem, hogy megérdemeljük a boldogságot annyi év szenvedés után. Minden gondolatot száműztem a fejemből, nem figyeltem másra csak Jasperre. 

Jasper elvált ajkaimtól és mélyén a szemembe nézett. Szemében nem láttam semmit csak szerelmet, vágyat és szenvedélyt. Valószínűleg ő is ezt láthatta az én szememben, mert a következő pillanatban szenvedélyesen kezdett csókolni. Kezeimet a nyaka köré fontam és beletúrtam selymes szőke tincseibe. Jasper kezeit a derekamra helyezte és közelebb húzott magához. Nyelvünk szenvedélyes táncot jártak egymással. Jasper egyre szorosabban ölelt magához, mellkasunk teljesen összepréselődött. Jasper egy percre elvált ajkaimtól és a szemembe nézett, szemei koromfeketék voltak a vágytól, most én hajoltam ajkaira és vettem őket birtokba.

Úgy éreztem, mintha ez lenne az első együttlétünk, a pillangók ott repdestek a gyomromban, és ha lenne szívverésem biztos, hogy az majd kiugrana a helyéről, valamint a vér sebesen száguldana az ereimben. De mivel nem volt ezért csak az izgalom maradt ott. Amit biztos, hogy Jasper is észrevett, mert belemosolygott a csókunkba. Annyira szerettem, olyan aranyos és kedves volt, az biztos, hogy én vagyok a legszerencsésebb az egész földön. 

Jasper végigsimított a gerincemen, ezzel egy időben pedig ajkaimat egy sóhaj hagyta el. Nem hittem volna, hogy emlékszik még a gyenge pontjaimra, de úgy látszik tévedtem. Hogy is kételkedhettem benne? Hisz ő tökéletes. Keze folyamatosan simogatta a hátam, ezzel apró sóhajokat kiváltva belőlem. Jaspert ez bátorította, ugyanis a következő percben lassan felkapott a karjaiba, miközben még mindig csókolt, majd finoman a földre helyezett. Egyik kezén megtámaszkodott, és fölém tornyosult. Másik kezével pedig az oldalamat simogatta. Én is meg akartam ezt tenni ezért egyik kezem a hátára simítottam, hogy aztán szépen lassan végigsimítsak hátán, majd a kezem eltűnjön az inge alatt. Jasper belesóhajtott a csókunkba, mikor kezem megérezte a csupasz derekán. Ez még inkább ösztönzésre bírt, ezért kezem feljebb csúsztattam, és megérezhettem tökéletes izmos hátát és lapockáját. 

Lassan mindkét kezem, a mellkasára helyeztem és elkezdtem lassan szinte idegőrlően kigombolni az ingét, ahogy egyre több gombbal végeztem és szép lassan feltárult előttem a mellkasa azt hittem végem van. Izmos volt, és kidolgozott, hasán szépen sorakoztak a kockák, amik igen csak szememre való volt. Felültem és lesimogattam róla az ingét, majd kezemmel végigsimítottam az annyira szeretett és régen látott testfelületen. Jasper lehunyt szemmel élvezte kezeim lágyságát. De mikor hasánál jártam megfogta a kezeim, én pedig értetlenül pislogtam fel rá. Jasper szó nélkül megfordított és lassan kezdte lehúzni a ruhám cipzárját. Miközben a nyakam csókolgatásával foglalatoskodott. Miután lehúzta a cipzárt, végigsimított hátamon, éreztem, hogy minden kisebb érintése, egy apróbb áramütésként ér, miközben még mindig csókolta a nyakam. Lágyan maga felé fordított és ismét a fűbe nyomott, miközben lassan elkezdte letolni a ruhám pántját. Én e közben a hátát, a mellkasát, a karjait és mindent, amit csak elértem simogattam.

Szenvedélyesen megcsókolt, amit ugyanúgy viszonoztam, ha nem hevesebben. Majd lassan áttért az államra, és a nyakamra. Belecsókolt a kulcscsontomba, ami egy elég erőteljes sóhajtást csalt ki belőlem. És mintha nem lett volna neki elég tovább ingerelt, azzal, hogy finoman beleharapott a bőrömbe és megszívta a helyet, ahol egykor kékes fő erem volt. Beletúrtam a hajába és felhúztam magamhoz egy ártatlannak igen csak nem mondható csókra. Ő volt az, aki megszakította a csókot azért, hogy áttérjen a vállamra, hogy aztán lecsókolja rólam a ruhámnak a pántját. Majd ugyanezt az utat végigjárta a másik oldalamon is. Lassan kezdte lejjebb húzni a ruhám, ezzel feltárva előtte idomaimat. Jasper vett egy éles levegőt, majd rám nézett, szemei fátyolosak voltak, majd ajkaimra hajolt, és szenvedélyesen vette őket birtokba. Majd lejjebb hajolt és melleimet kezdte csókolgatni, én csak sóhajtottam és nyögdécseltem alatta, és hajába túrtam, megmarkolva azt. Majd lejjebb haladt a hasamra, és a derekamra, a ruhám útját állta ezért egy mozdulattal lerántotta rólam. Így én már csak egy bugyiban feküdtem alatta. Jasper minden porcikámat végigcsókolta ezzel az őrületbe kergetve engem. De meguntam, hogy csak ő kényeztet ezért fordítottam magunkon és ráültem a csípőjére. 

Végigcsókoltam az arcának minden négyzetcentiméterét. Ajkait, sebhelyes állát, szemöldökét homlokát, majd áttértem a nyakára, ahol egy kicsit elidőztem, csókolgatva és néha megharapdálva azt. Folytattam utamat a mellkasa felé, miközben kezemmel izmos karjait simogattam végig. Jasper egyik kezével megfogta az enyémet, majd összekulcsolta ujjainkat. Ahogy elértem hasát és azt kezdtem csókokkal beborítani, éreztem, ahogy erősebben szorítja a kezemet. Kezemmel elkezdtem az övével babrálni, hogy végre a nadrágjától is megszabadítsam, amint sikerült, és lehúztam róla, lassan a csípőmmel kezdtem körözni ágyékán. Jasper sóhajtozott, és nyögött, ami zene volt füleimnek, látni, ahogy a tekintete elködösült és a tudat, hogy én csalom ki ezeket belőle, elégedettséggel töltött el. Jasper végül fordítani akart rajtunk, de azzal nem számolt, hogy a tópartnak a szélén vagyunk, és egyenesen a vízben landoltunk. 

Felúsztam a tó felszínére, miközben a fejem hátravetettem és kinyomtam a mellkasom, amint kinyitottam a szemem, Jasper csillogó tekintetével találtam szemben magam. A következő pillanatban már szorosan húzott magához, és csókolt, úgy mintha attól félt volna, hogy a következő pillanatban eltűnök. Lágyan ringatóztunk és keringtünk a vízben, egymást ölelve és csókolva. A következő pillanatban pedig olyan mennyiségű érzelem hullám csapott meg, hogy majdnem beleszédültem. A szerelem, a ragaszkodás a szenvedély és a vágy, olyan mennyiségű érzéseit éreztem, mintha ezek ezerszeresre nőtték volna ki magukat. Jasper megszabadított minket az utolsó ruhadarabunktól is, amik cafatokban végezték. Majd szorosan húzott magához, és annyi év után szerelmünk végre újra beteljesedett. Jasper és én is felnyögtünk.

Jasper nem volt vad, vagy érzéketlen, ez a szeretkezés most lágy volt és szerelmes. Jasper óvatos volt és figyelmes, minden kis mozzanatom figyelte, de szerintem egy idő után megnyugodhatott, mert nem láthatott az én szememben sem mást, csak szerelmet és szenvedélyt. Úgy tartott a karjaiban, mint egy porcelánbabát. Éreztem a folyamatosan felőle jövő érzelmeket. Nem kellettek szavak, azok elhaltak, mi inkább megmutattuk egymásnak az érzéseinket. Amiknél nem lehetett őszintébb és igazabb vallomás. Nem voltak többé kétségek, szerettem őt, és ő is szeretett. Az űr a mellkasomból örökre eltűnt, már nem volt bennem félelem, a holnappal kapcsolatban, mert tudtam, hogy Ő mindig velem lesz. 

Éreztem, hogy már nincs messze a gyönyör, ahogy Jaspernek sem. Egyszerre éltük át ezt a csodás érzést, és éreztem, ahogy a testemen egy remegéshullám fut végig. A gyönyör kapujában szerelmem nevét sikítottam és körmeimet hátába mélyesztettem, míg szerelmem mellkasából állatias morgás tört fel. Szorosan húzott magához én pedig úgy simultam bele ölelésébe, mint egy kiscica, aki végre haza ért. Megvártuk, míg légzésük valamelyest csillapodik, majd Jasper karjaiba kapott, és kivitt a partra, majd ölelésébe zárt. Nem csináltunk semmit, csak élveztük egymás jelenlétét. 

Mikor felpillantottam arcára, egy percig csak azt hittem, hogy a képzeletem játszik velem. Jasper ahogy rám pillantott mosolygott és a szemei csillogtak a szerelemtől, pont úgy, mint régen. A szívem szárnyalt, most már biztos vagyok benne, hogy a szavai őszinték voltak. Hogy a családja tényleg nem tudta olyan boldoggá tenni, mint amilyen velem volt. A következő percben a hold előbújt a felhők mögül és megvilágította meztelen testünket. Egymásra néztünk és valószínűleg ugyanarra gondoltunk. Jasper csodálatos volt így, ahogy a hold megvilágította amúgy is hófehér bőrét, ami egy ezüstös színt produkált. Jasper lassan ajkaimhoz hajolt és megcsókolt. Finoman kóstolgatta ajkaimat, majd elmélyítette csókunkat. 

Ez a pillanat olyan volt, mint amikor még ember korunkban Jasperrel a közös dombunkon ugyanígy egymást ölelve néztük a naplementét. Jasper mellett még azt is elfelejtettem, hogy már nem vagyok ember. Olyan gyengéden bánt velem, hogy újra emberinek éreztem magam. 

- El sem hiszem, hogy újra itt vagy velem – suttogta Jasper mikor elváltak ajkaink.
- Akkor már ketten vagyunk. Ez az egész olyan hihetetlen, ha nem lenne lehetetlen azt mondanám, hogy álmodom. – suttogtam én is olyan úgy, majd fejem mellkasára hajtottam.
- Akkor együtt álmodunk, és mindent meg fogok tenni, hogy ez az álom soha ne érjen véget – ölelt át szorosabban.
- Én pedig örömmel várom az álom folytatását – vigyorogtam fel rá. Ő is elmosolyodott, én pedig nyakhajlatába fúrtam a fejem, ő pedig beszívta hajam illatát.
- Szeretnék neked adni valamit – mondta, majd felpattant és a nadrágjához szaladt, majd a zsebéből kivett valamit. Én pedig csak zavartan pislogtam fel rá, mikor mosolyogva megállt felettem.
- Nyisd ki – helyezett egy kis dobozt a kezembe, majd leült mellém, és kíváncsi szemekkel nézett rám. Én pedig teljesítettem kérését és felpattintottam a kis doboz fedelét. Mikor megláttam a tartalmát elállt a lélegzetem. Ugyanis a kis fekete dobozban egy fehérarany gyűrű volt. Egy karika, ami végül egy szívben ér véget, annak a közepén egy kis kővel. Gyönyörű volt. Kíváncsian néztem fel kedvesemre.
- Ez a gyűrű még édesanyámé volt. Mielőtt megnősültem volna, adta oda nekem, azt mondta annak adjam majd oda, akit mindennél jobban szeretek. Akkor akartam neked odaadni, mikor bevonultam, csak akkor sajnos eltűnt, ezért adtam a nyakláncot helyette. De mikor minden szükséges dolgot elpakoltam a katonasághoz, egy táskával, amiben a legfontosabb emlékeim voltak megtaláltam. Sajnos már nem tudtam neked odaadni, de mindig megtartottam. Soha nem adtam oda másnak, mert tudtam, hogy ez téged illet. És most itt vagy és odaadhatom. Mellesleg jobb mint az a hatalmas nyaklánc a közepén egy még nagyobb kővel. – mosolyodott el a végére. Ha képes lettem volna sírni akkor már patakokban folyna a könnyem, Jasper ennél személyesebb dolgot még soha nem adott nekem, nagyon meghatódtam. A nyakába ugrottam és megcsókoltam olyan szenvedélyesen, ahogy csak tudtam, minden érzelmem próbáltam ebbe a kis, de annál sokat jelentőbb csókba sűríteni.
- Jasper ez gyönyörű, de ez édesanyádé, nem fogadhatom el – suttogtam.
- Dehogynem. Tudom, hogy anya is ezt akarná. Szeretett téged, úgy mint a saját lányát, épp ezért kérlek, hogy fogadd el. – nézett mélyen a szemembe. Én egy percig gondolkoztam, de végül csak mosolyogva bólintottam. Jasper mosolyogva vette ki a gyűrűt a kis dobozból, megfogta a kezem és felhúzta a jobb gyűrűs ujjamra. Tökéletes volt, pont ráillet az ujjamra.
- Mintha csak ide készítették volna. Jobb helyre nem is kerülhetett volna. – mosolygott rám, és megcsókolt, én pedig kezeimet automatikusan fontam a nyaka köré, és túrtam bele méz szőke hajába.
- Fel kéne öltöznünk – suttogtam ajkaiba, mert nem akart elengedni.
- Nem akarok. – makacskodott, olyan volt mint egy kisfiú, én pedig felkacagtam.
- Van egy ötletem. Gyere. – nyújtottam a kezem és felpattantam. 

Jasper nagy nehezen, de felállt és elkezdett öltözködni. Nos igen, a fehér neműm és Jasper bokszere, mivel darabokban végezte, ezért én csak a ruhámat tudtam felvenni, ami fűfoltos lett. Jasper ingével egyetemben. Mikor a nap kezdett feljönni, megcsillant bőrünkön, én pedig újra megláttam, hogy Jasper mennyire tökéletes. Majd mellém sétált, és egy csók után kézen fogva indultunk haza hozzám. 

Ashley gyűrűje