44. Fejezet - Együtt a család

Sziasztok!

Meghoztam a fejezetet, köszönöm a komikat, és az új olvasókat. 

A helyzet az, hogy holnap elutazok és csak hétfőn jövők haza, ezért a fejezet csak jövő hét hétvégén fogom hozni. Jó olvasást.

Puszi, Trixi

Lucy az ajtóban várt minket, és megfogta mindkettőnk kezét, így léptünk ki a szabadba. Lucy egy mélyet szippantott a levegőből, majd elindult, miket pedig húzott maga után. Elmosolyodtam az izgatottságán. Vidáman lépdeltünk a fák takarásában. Lucy mindent alaposan megnézett, minden fát, bokrot, és virágot. Kíváncsian szemlélte a világot, és fedezte fel a dolgokat. Izgatottan kapta fel a fejét, egy-egy madár énekére, vagy a szél süvítésére, ami megrezgette a leveleket. Nyáron az erdő csodás zöld színt öltött, és a virágokat immár teljes szépségükbe csodálhattuk. Lucy egyáltalán nem fáradt el a séta közben. Ugyanolyan vidáman szedte a lábait, mint mikor elindultunk. 

Jasper elengedte Lucy kezét és megállt egy fa tövébe, Lucy összehúzott szemöldökkel nézte Jaspert, ahogy leguggolt, és matat valamit, majd feláll, és mosolyogva nyújt oda Lucy-nak egy leszakított virágot. Lucy elmosolyodott és megszagolta, kis orrát a virágba dugta, így mikor elhajolt tőle csupa virágpor lett az orra. Jasperrel felkacagtunk, majd Jasper lehajolt, és mosolyogva egyik ujjával letörölte Lucy orráról a sárgás színű virágport. Lucy arcának két oldalán megjelent a jól ismert rózsaszínes folt. Elmosolyodtam rajta, és Jasperre néztem. Jasper elém lépett és nekem is átnyújtott egy vadvirágot. Egy puszit nyomtam az arcára, és megfogva a kezét tovább mentünk. Lucy egyik kezével még mindig az enyémet fogta a másikkal pedig a Jasper által kapott virágot. 

Jasper megfogta a kezem, és egy percig lehunyta a szemét. Megéreztem az érzéseit. Boldogság, szerelem, szeretet, mindez olyan mennyiségben, hogy majdnem beleszédültem. Jasper mosolyogva nézett rám, és így haladtunk tovább. Tudtam mit érez, mert én is ezt éreztem. Tökéletességet, hogy végre teljes a családunk. És alig vártam, hogy elkezdjük a közös életünket. Az együtt eltöltött kalandokat, és a ránk váró izgalmakra. Egy boldogabb jövő reményében hoztam meg ezt a döntést, és úgy tűnik ez a legjobb döntés, amit valaha is hoztam. Teljes mértékben megérte, és minden kockázatot megért. 

Lucy megtorpant, ahogy meglátta a nagy fehér házat. Felnézett rám, és megéreztem a félelmét. Jasper is így érezhetett, mert Lucy mellett termett, és könnyedén a karjaiba kapta. Lucy a mellkasára hajtotta a fejét, és kis kezeivel Jasper vállaiba kapaszkodott. Jasper egyik kezével Lucy-t tartotta a másikkal pedig átölelte a derekam. Hallottam a család ideges fészkelődését a ház felől, és a belőlük áradó kíváncsiságot. Jasper magabiztosan sétált mellettem, miközben Lucy-t szorosan ölelte magához. Ahogy közelebb értünk a házhoz a többiek izgalma egyre nőtt. Jasper lassan sétált fel a lépcsőkön, és lépett az ajtóhoz. Kezem a kilincsre helyeztem és lassan lenyomtam. Jasperrel együtt léptünk be a nappaliba, ahová az egész család összegyűjt. 

Mind felsorakoztak egymás mellett, és kíváncsi szemekkel figyelték a Jasper karjaiban nyugvó édes teremtést. Lucy megunta a csendet, ezért felemelte a fejét, és a családunkra nézett. Éreztem, hogy meglepődik, de egyben kíváncsi is volt. A családunkra néztem. Esme szemeiben mintha a láthatatlan könnyeket véltem volna felfedezni, miközben Carlisle mosolyogva ölelte magához feleségét, és érdeklődve nézte legújabb unokáját. Rose valóságos rajongással nézett Lucy-ra. Rose derekát Emmett ölelte át, akinek a kifejezésén majdnem felnevettem. Emmett szemei kissé elkerekedtek, és nem sok hiányzott, hogy szájtátva bámuljon Lucy-ra. Nessie mosolyogva integetett Lucy-nak, míg Jacob csak biccentett. Edward pedig érdeklődve nézett a Jasper Lucy párosra. 

Lucy mellé léptem, aki rám nézett, mintha csak magyarázatot várna. Esme és Carlisle mellénk sétáltak, és mosolyogva néztek Lucy-ra. 

-           - Ők itt Esme és Carlisle Cullen. Jasper szülei. – tettem hozzá magyarázatképp. Esme Jasper elé lépett.

-           - Szia! Ashley sokat mesélt rólad. – Lucy egy kicsit kihajolt Jasper kezeiből és Esme-re mosolygott.

-            - Csókolom! – köszönt illedelmesen, és elpirult. Carlisle Esme mellé lépett és átkarolta a derekát.

-           - Nyugodtan hívhatsz minket Esme-nek, és Carlisle-nak, nem kell nénizni és bácsizni. – mosolyodott el Carlisle, Lucy pedig bólintott.

-           - Akkor… ők itt Rosalie Hale és Emmett Cullen. – mutattam a párosra, akik közelebb sétáltak. Rose egy ideig egyhelyben toporgott, majd közelebb lépett, és végigsimított Lucy arcán.

-           - Nagyon szép vagy. – suttogta Rose, Lucy pedig szégyenlősen fúrta a fejét Jasper vállába, aki simogatta a hátát.

-           - Ők pedig Renesmee és Edward Cullen, valamint Jacob Black. – mutatok be végül mindenkit. Lucy kipillantott Jasper vállai mögül, és köszönt mindenkinek.

-           - Üljünk le! – intett Esme a kanapé felé, és mindenki helyet foglalt. Jasper mellém ült, miközben még mindig Lucy-t tartotta az ölében. Esme és Carlisle velünk szemben ültek. Rose és Emmett, a jobb oldalunkon Edward, Nessie és Jacob pedig a balunkon. Lucy a hátát Jasper mellkasának vetette, és érdeklődő szemekkel nézett a családunkra. Lucy felé fordultam és kisimítottam egy tincset a hajából, ő pedig megajándékozott csodás mosolyával.

-           - Szeretnéd megnézni a szobádat? – kérdezte tőle Rose kedvesen, mire Lucy felkapta a fejét.

-           - Itt is van egy szobám? – kérdezte Rose-tól, aki mosolyogva bólintott. Lucy kimászott Jasper öléből és Rose elé sétált, majd kis kezeit felé nyújtotta. Rose felállt, és megfogta Lucy kezét, és az emelet felé indultak. Mindenki felállt és utánuk indultunk. Lucy közbe visszanézett, hogy lássa követjük-e. Ilyenkor Jasperrel csak rá mosolyogtunk. Rose kitárt Lucy előtt egy szobát, ahova Lucy bizonytalanul lépett be. Az itteni szobája minden tekintetben elütött az otthonitól. A falak itt narancsos színben pompáztak. A baloldalon egy kis szekrény volt, mellette pedig egy íróasztal, ami felett az ablak volt. A függöny és a bútorok fele halvány rózsaszín volt. Az asztal mellett, pedig egy ágy. Halványrózsaszín takaróval, és kispárnákkal. Velünk szemben a falon, fehér kerek díszek díszítették a falat. Az összhang kellemes és megnyugtató volt. Lucy mindent alaposan tanulmányozott, majd mosolyogva megfordult.

-           - Nagyon tetszik. Köszönöm! – nézett fel Rose-ra, aki visszamosolygott rá.

-           - Örülök, hogy tetszik. Ha nagyobb leszel, akkor pedig átalakítjuk. – Nessie sétált Lucy mellé és leguggolt hozzá.

-           - Éhes vagy? – kérdezte tőle kedvesen, Lucy pedig félénken rám nézett, én pedig bólintottam egy aprót. Lucy a tekintetét ismét Nessie-re szegezte és bólintott.

-           - Gyere, a nagyi remek ebédet csinált. – mosolygott, Lucy pedig zavartan nézett rá.

-           - Tudod, Nessie úgy hívja Esme-t, hogy nagyi. – magyaráztam Lucy-nak, aki bólintott, jelezve, hogy megértette. Mellém sétált és megfogta a kezem. Az egész család lement a konyhába, ahol Esme el is kezdte kiszedni és megmelegíteni az ebédet. Megfogtam Lucy-t és leültettem az egyik székre. Esme mosolyogva tette le elé és Nessie elé a tányért.

-           - Sült krumpli és rántott hús, remélem, szereted. Ez Nessie kedvence. Jó étvágyat! – Lucy éhes tekintettel szemlélte az előtte lévő ételt.

-           - Igen, szeretem. Köszönöm! – mosolygott vissza Esme-re, és enni kezdett. Gondolatai között láttam, hogy ízlik neki, és, hogy ez az egyik kedvence. Ezt a gondolatot megosztottam Esme-vel is, aki megkönnyebbülve fújta ki a benntartott levegőt. Lucy lábait himbálva ült az asztalnál és evett. Mosolyogva néztünk rá. Rose és Esme a pultnak támaszkodtak, míg Jasper és én az asztál mellett álldogáltunk. A fiúk inkább a nappaliban várakoztak. Jasper és én sem tudtuk levenni a szemünket Lucy-ról. Olyan volt ő számunkra, mint egy valóra vált csoda. Mint egy élettől kapott ajándék. 

Ebéd után, Lucy a kertbe ment játszani Nessie-vel, Emmettel és Rose-zal. De mivel még bizalmatlan volt, ezért Jasper és én is kimentünk. Olyan megnyugtató, és békés volt az egész helyzet. Majd a csendet, Lucy sikongatása törte meg, aki Emmett elől futott a kertben. Kis kezeit maga előtt tartotta, és úgy futott egyenesen felénk, hogy aztán Jasper lábait átölelve, mosolyogva nézzen Emmettre. Jasper felkapta Lucy-t, és valamit súgott a fülébe, mire Lucy hevesen bólogatott, és Emmettet kezdte üldözni, aki gyerekeket megszégyenítő hangon kezdett el segítségért kiabálni. Majd Jasper is Lucy után eredt, és együtt sikeresen a földre nyomták Emmettet. Lucy diadalmasan foglalt helyet Emmett mellkasán, aki csak mosolygott. 

Jasper rám mosolyogott, én pedig visszamosolyogtam rá. Esme mellém lépdelt, és egy pokrócot adott a kezembe. Hálásan mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az arcára. A többiekhez sétáltam, és leterítettem a földre a pokrócot, amire Lucy azonnal rátelepedett. Jasper és én is mellé ültünk. Rose távolabb húzta Emmettet, és hallottam, hogy Nessie, is bemegy a házba. Lucy vidám nevetése, és élénk csilingelő hangja betöltötte az egész erdőt. Csillogó szemekkel néztem Lucy-ra, aki miután kifogyott a szavakból, lefeküdt és a felhőket kezdte tanulmányozni. Jasperrel mi is mellé feküdtünk. Lucy megfogta az egyik kezem, és rám mosolyogott. Szerettem a mosolyát, tulajdonképpen mindent szerettem benne. Lehet, hogy az anyai ösztöneim túlságosan hamar feléledtek, de számomra ő tökéletes volt. 

Kicsit később Rose és Emmett is csatlakoztak hozzánk, majd végül az egész család. Jó volt látni, ahogy Nessie máris a szívébe fogadta Lucy-t, és úgy bánik vele, mint a húgával. Valamint az Emmett szemében lévő csillogás is megfizethetetlen volt. Az én kicsikém először tartott tőle, de aztán látta, hogy Emmettel lehet játszani, és rögtön megszerette. Esme és Carlisle egymást ölelve figyelték az egész családot. Én Jasper mellé bújtam, és szorosan magamhoz öleltem. Jasper egy puszit nyomott a fejemre, én pedig felkuncogtam. 

Ahogy végignéztem mindenkin végre kijelenthettem, hogy megtaláltam azt, amit mindig is kerestem. A felhőtlen és gondtalan életet. Egy családot, és egy gyermeket. Aki Jasperé és az enyém. Nessie épp Emmett egyik beszólásán nevetett, míg Jasper morgolódott, hogy ha lehet, akkor a gyerek előtt fogja vissza magát. Rose csak a szemeit forgatta férje gyerekességén. Edward pedig lehunyt szemmel és csendben figyelte az eseményeket. Mellé ültem, és megfogtam a kezét. Edward rám mosolygott, és végig nézett ő is mindenkin. Majd tekintete megállapodott a lányán, aki most csillogó tekintettel és mosolyogva ültette Lucy-t az ölébe. 

Már kezdett sötétedni mikor bementünk a házba. Rose egy eléggé érdekes ötlettel állt elő, miszerint kislányom fürödjön meg itt, és úgy vigyük haza. Lucy eléggé felvillanyozódott az ötlettől. Így Rose kezét megragadva elindultak a fürdő felé. Én pedig fejcsóválva követtem őket. Először a gyerekszobába mentünk, hogy kiválasszunk egy váltásruhát. Rose és Lucy között egy kisebb vita alakult ki, ugyanis kislányom hallani sem akart a rózsaszínről. Kis fejét megrázva adta Rose tudtára, hogy ő már bizony fel nem veszi a habos-babos rózsaszín ruhát. Végül egy egyszerű kis narancssárga felső, és egy kis szövetnadrág mellett döntöttünk. 

A ruhákat megragadva indultunk a fürdő felé, ahol Nessie már a tusfürdőt készítette elé, míg Esme a vizet engedte a kádba. Kislányom gyorsan dobálta le magáról a ruhákat, és ült be a kád forró vízbe. Nessie-nek hála a kád tiszta hab volt, így a csillagom kedvére lubickolhatott a vízben. Esme és Nessie halkan távoztak, majd néhány perc múlva Rose is magunkra hagyott. Mosolyogva ültem le a kád szélére, és néztem amint Lucy kedvére kijátssza magát. Mosolyogva jött oda hozzám, majd adott egy puszit az arcomra. Kezemet a vízbe mártottam, és kis köröket írtam le a víz tetején. 

Nem tudom pontosan mennyi idő múlva, Jasper nyitott be hozzánk, és kérdezte meg, hogy mi tart ennyi ideig. Én pedig a tudtára adtam, hogy a kislányunk nem akar kijönni a vízből. Jasper mellém térdelt, majd Lucy-t finoman a víz alá nyomta, és elkezdte fürdetni. Azok a pillanatok mindent megértek. Én a végére, már a hasam fogtam a nevetéstől, Lucy-val együtt, míg Jasper csak kissé durcás arcot vágva, és teljesen habosan és elázva vette ki kislányunkat a vízből. Lucy csak somolygott, mikor átvettem Jaspertől, megtöröltem és felöltöztettem. Jasper már épp készült volna elhagyni a fürdőt, mikor két kis kéz kulcsolódott a térdére, és hatalmas zöld szemekkel néztek rá. Jasper persze, rögtön felkapta lányunkat, és szorosan megölelte. Lucy el is könyvelte magában, hogy ha valami bántja az apjához fog fordulni. 

Én magam is eléggé meglepődtem, mikor Lucy gondolatban apának, és anyának hívott minket. Már elfogadta, hogy a szülei soha nem jönnek vissza, és úgy gondolta, hogy most kapott újakat. És még ha szóban eddig nem is mert, minket anyának és apának megnevezni, jó volt tudni, hogy az ő szívében már ilyen helyet töltünk be. Jasperrel ezt a gondolatot eddig nem osztottam meg, és nem is akarom. Hadd legyen meglepetés. Szeretném látni az arcát, mikor Lucy először kimondja ezt a bizonyos szót. 

Emmett harsány nevetése betöltötte a nappalit, mikor meglátta Jaspert, teljesen elázva. Jasper letette Lucy-t és felment a szobájába, hogy átöltözzön. Addig én leültem a többiekhez, akik már azt hallgatták, hogy Jasper miként ázott el. A lépcső felé pillantva megláttam kedvesem, aki immár száraz ruhában sétált lefelé, majd helyet foglalt mellettem, és egy csókot lehelt az ajkaimra. Kezeimet a hajába fűztem és közelebb húztam magamhoz. A pillanatot Emmett torokköszörülése szakította meg, aki megrovó pillantásokat küldött felénk. 

Nessie végül felkapta Lucy-t és elvitte vacsorázni. Esme természetesen ment utánuk. Én pedig sóhajtva dőltem szerelmem mellkasának, aki átölelt, majd megcsókolt. Emmett csak megforgatta a szemeit, majd bekapcsolta a tv-t, és letelepedett a kanapéra. Carlisle Esme után ment a konyhába, Rose pedig felsétált a szobájába. Jake és Edward pedig a kanapén ültek, látszólag mindketten a gondolataikba mélyedve. Én csak élveztem Jasper közelségét, miközben fejem a mellkasának vetettem, és beszívtam nyugtató illatát. 

A konyhából Lucy önfeledt kacagása hallatszott, s éreztem, hogy Jasper megremeg alattam. Felnéztem rá, és láttam, hogy szemeit behunyta, és ajaki mosolyra húzódtak. Karjai közé bújtam, és fejem a mellkasába temettem. Jó volt, nem gondolni semmire, csak lenni. Hallani a család hangját körülötted, és érezni a szerelmed közelségét. Most éreztem igazán, hogy otthon vagyok. Itt Jasper karjai között, a Cullen házban a családdal körbevéve. És tudtam, hogy Jasper is így érez. Fejét a hajamba fúrta, és éreztem, hogy megborzong, miközben beszívja az illatom. 

Az idillből Lucy szakított ki, aki csilingelő hangon megszólalt, és végre kimondta. Kimondta a már évek óta áhított szót. 

-           - Anya! Apa! – futott felénk, majd felpattant a kanapéra, és megölelte Jaspert. Éreztem, hogy Jasper megdermed. Kibújtam az öleléséből, és Lucy-ra néztem. Hallottam, hogy az egész család minket figyel. Rose lefutott a lépcsőn, Carlisle és Esme kilépett a konyhából. Emmett felénk fordult a kanapéról. Nessie megállt a szoba közepén. Az én fejemben viszont ez az egy szó zakatolt folyamatosan. Anya. Anya. Anya. Felnéztem Jasperre, és láttam, hogy az ő arcán, is a csodálat, hitetlenkedés, futott át. Kislányom felé fordultam, aki azt hitte, hogy valami rosszat mondott.

-           - Saj… sajnálom… én nem akartam… - dadogott, miközben elengedte Jaspert és lehajtott a kis fejét. Jasper azonnal kapcsolt és szorosan magához ölelte, miközben Lucy is átfonta kis kezeit, Jasper nyakán. Én hátulról és puszit nyomtam Lucy fejére, miközben a fülébe suttogtam.

-           - El sem hiszed, milyen boldoggá tettél. Nagyon szeretlek angyalom. – duruzsoltam a fülébe, ő pedig kíváncsi szemekkel fordult meg.

-           - Szóval nem haragszotok? – kérdezte, hatalmas zöld szemei köztem és Jasper között cikázott.

-           - Dehogy haragszunk, kicsim – Jasper elengedte Lucy-t, és mosolygós szemekkel nézett rá. 

Ezek után még beszélgettünk egy kicsit, de mivel láttuk, hogy Lucy elfáradt ezért jobbnak láttuk, ha megyünk. Mindenkitől elköszöntünk, és miután Esme és Carlisle megengedte lányunknak, hogy nagyinak és nagyapának szólítsa őket, elindultunk kifelé. Esme teljesen meg volt hatódva, és nem győzte Lucy-t szorongatni, és puszit adni neki. Már besötétedett, mikor elindultunk. Lucy nem igazán nézett ki jól, ezért Jasper a karjaiba vette, és így indultunk el. 

Lucy eléggé szorosan kapaszkodott Jasperbe, amiből azt vontam le, hogy talán fél a sötétségtől. Egyik kezemmel megfogtam szerelmem kezét, aki összekulcsolta ujjainkat. Békés volt a fák árnyékában a csillagok alatt sétálni. Alig tettünk pár lépést, és az én angyalom Jasper vállaira hajtva a fejét, már el is aludt. Nyugodtan futhattunk volna, mégsem tettük. Csak élveztük a másik jelenlétét, és a természet adta nyugalmat. De sajnos így is elég hamar hazaértünk. Egyenesen Lucy szobájába mentünk, ahol levettem róla a kis kabátot, majd a cipőt. Álmos szemekkel nézett rám, én pedig kihasználva az alkalmat gyorsan pizsamába öltöztettem, majd betakartam, és egy puszi után, amit a homlokára nyomtam, már aludt is. 

Átmentünk a mi szobánkba, és lefeküdtünk egymás mellé az ágyra. Néztem kedvesem arcát, és hálát adtam az égnek, amiért visszakaptam őt. Órákkal később egy kis sikítás töltötte be az éjszaka csendjét. Azonnal átrohantuk kislányunk szobájába, ahol az ágyon összekucorogva találtunk rá. Gondolatain keresztül láttam, hogy újraálmodta szülei halálát. Jasper se szó se beszéd a karjaiba kapta és a szobánk felé haladt, kíváncsian követtem, ahol ő már le is rakta Lucy-t az ágyra, és betakarta, majd mellé feküdt. Lucy magzatpózba feküdt, és közelebb bújt szerelmemhez, aki óvón ölelte magához. Lucy másik oldalára feküdtem, és finoman a szőke tincseit fésültem át ujjaimmal, majd a fejét simogattam. Jasper rám mosolygott, és a párnák fölött megfogta az egyik kezem, hogy összekulcsolja ujjainkat. Ezek után békés esténk volt, Lucy nem ébredt fel többet, és az ajkaira húzódó mosoly árulkodott róla, hogy szépet álmodik. 

Lucy szobája