45. Fejezet - Ismeretlen ismerős

Sziasztok!

Itt is a fejezet, és előbb, mint ígértem. Nem is fűznék hozzá semmit, csak jó olvasást. 

Puszi, Trixi

Sóhajtva ültem le a kanapéra, miközben mosolyogva néztem Nessie-re, az illető csak vigyorogva ugrándozott tovább a nappali közepén. Már napok óta olyan izgatott volt, hogy Jasper nem tudott vele egy szobában tartózkodni. Edward mosolyogva nézett lányára, és csak megcsóválta a fejét. Kislányom, Jasper karjaiban kacarászott, miközben Emmettet nézte, aki valami vicces dolgot mondott neki. Esme és Carlisle egymást átkarolva álltak a szoba egyik sarkában és mosolyogva figyelték Nessie-t. Rose mellettem ült, és egy kezét a karomra helyezte, miközben rám mosolygott. 

-           - Sietnünk kell! Már nagyon kevés időnk van! Még nem tudom rendesen. Mi lesz, ha elrontom… vagy… vagy… - Nessie kétségbeesetten toporgott egyhelyben, miközben kezeivel össze-visszacsapkodott. Jacob mellé lépett és megfogta a kezeit, majd egy végtelennek tűnő pillanatig Nessie szemeibe nézett. Mellettem Jasper megkönnyebbülten sóhajtott fel. Megfogtam a kezét és rámosolyogtam, amit ő viszonzott.

-           - Ne aggódj! Csodálatos leszel – biztatta Jacob, miközben egy puszit nyomott Nessie homlokára.

-           - Mi van, ha valamit elrontok? – nézett el Jake mellett, és egyenesen rám nézett. Mosolyogva felálltam és mellé sétáltam.

-           - Rengeteget gyakoroltunk. Többet, mint amennyit az egész csapat együtt. Minden rendben lesz! – biztattam, és megsimogattam a karját, ő pedig hálásan mosolyogott rám.

-           - Elég ciki lenne, ha vámpír létedre elfelejtenéd a lépéseket – vigyorgott Emmett a kanapé mögül Nessie-re, aki kinyújtotta rá a nyelvét. Rose csak megcsóválta a fejét rajtuk.

-           - Így is elég ideges, ne tetézd még te is – nézett Edward Emmettre, aki csalódottan sóhajtott fel.

-           - Te minden mókát tönkre teszel, Öcsi – nézett Edwardra, aki megvonta a vállát.

-           - Viszont nem ártana készülődnünk. Ashley-nek és neked, már néhány órával előbb ott kell lennetek. – Esme hangjára Nessie felkapta a fejét, és felsuhant az emeletre. Alig telte el néhány perc, és ideges morgolódást, majd matatást hallottunk fentről.

-           - Ashley! Rose! Segítenétek?! – ez inkább követelés volt, mint kérdés. Rose mosolyogva indult el az emelet felé, hogy lenyugtassa feldúlt unokahúgát. Egy mosolyt intéztem Jasper és kislányom felé, majd én is az emelet felé indultam. Emberi léptekkel haladtam Nessie szobája felé, majd lenyomtam a kilincset, és beléptem. Odabenn Nessie akár egy forgószél úgy futkorászott a szobában. Rose sem tudta megnyugtatni. Hallottam, hogy Jasper felkapja lányunkat, és elhagyják a házat. Mint manapság mindig. Mosolyogva léptem Nessie elé, majd lefogtam kezeit, és lenyomtam az ágyra.

-           - Rose, kérlek, behoznád Nessie ruháját? – néztem kérdőn testvérem felé, aki bólintott, majd a következő pillanatban elhagyta a szobát. Leültem Nessie mellé, aki idegesen tördelte a kezeit. Kezem a kezeire helyeztem, ezzel elérve, hogy végre rám figyeljen.

-           - Nem lesz semmi baj. Tökéletesen tudod a lépéseket. Csodálatosak lesztek. Ne aggódj! Ott leszek, és figyelek rád – mosolyogtam rá bíztatóan, ő pedig egy kicsit ellazult. Rose belépett a szobába Nessie ruháit tartva a kezei között. 

Nessie-t a fürdő felé lökdöstem, és mondtam, hogy fürödjön meg, addig én és Rose elkészülünk. Rose az én és a saját ruháját is elhozta. Rose ledobálta a ruháit, majd belebújt a gyönyörű selyemruhájába. Leült a tükör elé, én pedig mögé léptem, és a hajával kezdtem bíbelődni. Először kifésültem, majd az egyik tincset félretűztem a szeméből, de a haját leengedve hagytam, így sokkal szebb. Ezután a ruhájához hasonló sminket vittem fel az arcára. Rose mikor kinyitotta a szemeit, egy szikrázó mosolyt intézett felém, majd a vállaimnál fogva, lenyomott a székbe, amiben eddig ő ült, majd kérte, hogy csukjam be a szemem. A hajam felfogta, mivel a verseny, ezt kívánta. A sminkem volt talán a legfontosabb, az ilyen megjelenéseken, mindig fontos a külső. Miután ezzel kész volt, kérte, hogy vegyem fel a ruhám. Ledobtam magamról a ruháimat, majd Rose segített óvatosan rám segíteni a ruhát. Rose mosolyogva szemlélte a végeredményt, majd a tükör elé tolt én pedig megcsodálhattam magam. Egy gyönyörű fekete-fehér ruha volt rajtam, aminek a nyaktól kezdve a mellem között egészen a csípőmig húzódott egy kivágott csík. Azt hiszem, Jasper nem lesz túlságosan elragadtatva attól, hogy ebben lépek fel. De ez van. 

Gondolataimból az ajtó nyitódása zökkentett ki. Nessie egy törölközőbe csavarva lépett ki a fürdőből. Nedves tincsei az arcához tapadtak, ahogy felénk lépkedett. Végignézett rajtam, majd ajkai egy elégedett mosolyra húzódtak, miközben valami olyasmit tátogott, hogy: Jasper meg fog őrülni. Én csak megforgattam a szemeimet, majd mosolyogva néztem, ahogy Rose a fürdő irányába terelgeti Nessie-t. Megszárította a haját, majd az övét is feltűzte, aztán kisminkelte. Nessie mosolyogva szemlélte a végeredményt, majd a szobába szökdécselt, hogy megcsodálhassa az ágyra kiterített ruháját. A csapat kék színű ruhában egyezett meg, amit Rose és Alice tervezett, majd csináltatott meg. Ahogy az enyémet is. Alice maga álmodta meg a ruhát, és varratta meg, majd küldte el. Elvileg a párom ruhája is kész van, és azt is elküldte. 

Ma ugyanis egy táncversenyre vagyunk hivatalosak. Néhány hete neveztem be a csapatot. Mondanom sem kell először mindenki megrémült, de azóta annyit gyakoroltunk, és beszélgettünk erről, hogy végül is mindenki belement. Nessie minden nap több órát gyakorol. Szeretne tökéletes eredményt nyújtani. Ez lesz az első versenye, természetes hogy izgul. Bár Jasper szerint, ez már túlmegy a normális határán. Ilyenkor szoktunk egy kicsit elmenni itthonról. Vagy kettesben, vagy a lányunkkal kiegészülve. A versenyen kivételesen én is fellépek. Van egy férfi partnerem, akivel együtt fogunk páros táncot táncolni. Már előre várom Jasper arckifejezését. Általában nem volt féltékeny típus, de szerintem ez neki is beteszi a kiskaput. 

-           - Induljunk! El fogunk késni! – Nessie gyorsan felkapta a táskáját, és kirohant a szobából, le a nappaliba. Rose-zal karöltve mentünk le mi a nappaliba. Odalenn Nessie-t, Edward próbálta meggyőzni, hogy nem lesz semmi baj, és nem hagy itthon semmit. Amint feltűntünk a lépcső tetején, minden szempár ránk szegeződött. Jasper tekintetét végigjáratta testemen, majd megállapodott az arcomon. A vágy minden jelét ki tudtam olvasni a tekintetéből. Ezen elmosolyodtam. Egy kicsit gonoszkodni akartam vele. Mint mikor megvicceltünk a fiúkat, Rose-zal, és Nessie-vel. Jasper felállt és elém sétált. Finoman megfogta a kezem, és egy csókot lehelt rá.

-           - Egyszerűen csodálatos vagy – lehelte a kézfejemre, én pedig elmosolyodtam. Gyengéden a derekamra csúsztatta a kezeit, és közel húzott magához. A szemeibe néztem, ő pedig közel hajolt hozzám. Ajkai lágyan súrolták az enyémet, majd megcsókolt. Lágyan és érzékien. Kezeimet a nyaka köré fontam, és hozzá préselődtem. Mikor Jasper elvált tőlem, homlokát az enyémnek támasztotta, majd pár apró puszi után, amit arcomra adott, szembe fordított a családdal. Lucy kuncogva temette kezeibe az arcát, miközben Emmett az ölébe ültette és megróva nézett ránk. Ajkaimon egy kis kuncogás csúszott ki, ahogy rájuk néztem. Emmett hatalmas kezei között egy olyan törékeny kislány, mint Lucy.

-           - Menjünk! Majd folytatjátok később – rivallt ránk Nessie, miközben már kifelé indult. Edward bocsánatkérően nézett ránk, majd lánya után indult. 

Mindenki felállt és a kocsik felé indultunk. Nessie, Jakobbal és Edwarddal együtt a Volvóval mentek. Én és Jasper a saját kocsimmal mentünk, míg Carlisle, Esme, Rose és Emmett a Mercedesszel. A verseny egy parkban kerül megrendezésre. Egy színpad lesz felállítva, és bárki eljöhet. Igaz, nem ez lesz az első versenyem, de mégis ez az első, amit én is annyira végigizgulok, mint a többiek. Ez a kis csapat igazán a szívemhez nőtt. Velük annyit nevettem, és mosolyogtam. Emlékszem még az első órára, amit velük töltöttem. Aztán az összes többire. Mindenkit ismerek, és szeretek. Épp ezért ez a nap, nem csak Nessie-nek, de nekem is legalább annyira fontos. 

Most kivételesen Jasper vezetett, míg én az ablakon kifelé nézelődve gondolkoztam. Jasper megfogta a kezem, ezzel kiszakítva a gondolataimból. Ránéztem, és elmosolyodtam, majd megfogtam a sebváltón pihenő kezét, és összekulcsoltam ujjainkat. Jasperrel váltottunk egy röpke pillantást, ami többet mondott minden szónál. Mellette úgy éreztem, mindig önmagam vagyok. Nem számított hol vagyok, csak az, hogy ő mellettem legyen. Vele a világ végére is elmentem volna, bárki lettem volna érte. Annyira szerettem. Jasper megérezhette az érzéseimet, mert a kezét a combomra csúsztatta, és mosolyogva nézett rám. 

Lefordultunk a főútról, ami egyenesen a parkba vezetett. Jasper még a park előtt leparkolt, és a többiek is így tettek. Mindenki kiszállt a kocsiból, és végignéztek mindenen. A hely, már elő volt készítve mindenre. Előttünk egy hatalmas színpad volt. Mellette egy kisebb asztal, ahol gondolom a szervezők és a zsűri ül. Nessie idegesen kezdte szemlélni a tömeget. Egyelőre még csak a csapatok voltak itt, és gyakoroltak. Amolyan főpróbát tarthattak. Rögtön kiszúrtam a csapatom többi tagját. Elengedtem Jasper kezét, majd egy csókot nyomtam ajkaira, és Nessie-t karon ragadva a csapatom felé vettem az irányt. 

Az egyik lány rögtön kiszúrt, és heves integetésbe kezdett. Szép lassan a többiek is észrevettek. Volt, aki megkönnyebbült attól, hogy itt vagyok, és olyan is, aki már alig bírt nyugton maradni. Mosolyogva mentem a lányok felé, majd öleltem meg mindenkit. Először megnéztem, hogy mindenki itt van-e, azután pedig igyekeztem mindenkit megnyugtatni, és minél több erőt sugározni. Végül mindenki úgy látta a legjobbnak, ha tartunk egy főpróbát a fellépés előtt. A többiektől távol a színpad mögött húzódtunk meg, és kezdtük meg a végső táncpróbát. Mindenki kitett magáért, és egy mesés koreográfiát hoztunk össze. 

Mindenki mosolygott a végén, és több önbizalommal mentünk a vissza a színpad elé, ahol már ott voltak a családtagok, rokonok, barátok. Mindenki szétszéledt, és megkereste a hozzátartozóját. Nessie és én a család felé mentünk, akik mosolyogva fogadtak minket, majd mindenki megölelte Nessie-t, és sok szerencsét kívántak neki. Felszólalt egy férfi hangja, aki mondta, hogy a csapatok a színpad mögött gyülekezzenek. Nessie egy utolsó nézés után, a csapathoz sétált, és eltűntek a színpad mögött. Én itt maradtam a családdal, hogy innen nézzem őket. Igaz ők csak a harmadikok voltak, ami csak fokozta az izgalmat. Éreztem a felőlük áradó izgalmat, adrenalint, kétséget. Mosolyogva néztem rájuk, amint eltűnnek a színpad mögött, majd felhangzott a zene, és az első csapat színpadra is lépett. 

A zene csak úgy dübörgött a hangfalakból, és mindenki, aki körülöttünk volt tapsolt, táncolt, és szurkolt. Meg kellett mondanom jók voltak, de nem annyira, mint mi. Egy különleges meglepetést csempésztünk a számunkba, amivel remélhetőleg elnyerjük a zsűri csodálatát. Amíg a második csapat lépett színre, én a tekintettemmel Jaspert kezdtem keresni, akit most sehol sem láttam. Fogalmam sem volt hol lehet. Aztán hirtelen két kéz kulcsolódott a derekamra, majd megéreztem Jasper ajkait, amint belecsókol a nyakamba. Jólesően sóhajtottam fel, és szembe fordultam vele. 

-           - Merre jártál? – szegtem neki a kérdést, de mosolyomból rájöhetett, hogy igazából nem haragszom rá.

-           - Csak volt egy kis dolgom – felelte, már épp kérdeztem volna, hogy mi az, mikor lecsapott ajkaimra és egy észveszejtő csókban részesített. – Majd idejében megtudod – hangzott a titokzatos válasz, majd szembe fordított a színpaddal, miközben hátulról átölelte a derekam, és szorosan a mellkasára húzott. 

A számnak vége volt, és mindannyian tudtuk, hogy a csapatom következik. Lucy tapsolt és sikongatott, amint meglátta nővérét a színpadon. Emmett alig bírta megfogni, hogy nehogy leessen a nyakából. Lucy ugyanis kijelentette, hogy nem lát semmit, így Emmett rögtön a nyakába kapta, amit Lucy nagyon élvezett. Tapsolva néztem a lányokra, majd hallottam, hogy felcsendülnek az első dallamok, és ahogy a lányok egy pillanatra lehunyják szemüket, majd mind egyszerre kezdenek mozogni. A kemény munkának most megvolt az eredménye. Ugyanis tökéletes összhangban mozogtak. A zene ütemére kezdtem táncolni, és hangosan biztatni a lányokat, nem törődve az emberek megrovó pillantásával. Családom is csatlakozott hozzám, majd együtt tapsoltunk, és kiabáltunk. Az utolsó dallamok csendültek fel, mikor a lányok megálltak egyhelyben, míg a legkisebb és legvékonyabb lány, nekifutásból a lányokhoz futott, akik a magasba emelték. Csodálatos összképet alkottak. Ez volt az a pillanat, mikor az emberek is sikítani kezdtek, és tapsolni. Mindenki állva tombolt, míg a csapat verejtékezve hajolt meg a közönségnek. Azonnal hátra rohantam, és gratuláltam a lányoknak. Mindenkit megöleltem, és hagytam, hogy kifújják magukat. 

Ezek után nekem kellett felkészülnöm. A páros táncok következtek. A színpad mögött mindenkin átfutattam a tekintetem, de a párom sehol sem láttam. Pedig mi következtünk. Végül, mikor meghallottam a nevem, kénytelen voltam a színpadra sétálni. Már épp kész voltam közölni, hogy a párom nem jött el mikor megláttam valakit a színpadon, aki mosolyogva nyújtotta felém a kezét. Arcomra egy mosoly kúszott, ahogy megláttam szerelmem odaadó tekintetét. Oldalra döntöttem a fejem, és angyalian elmosolyodtam.  Tehát akkor ebben mesterkedett. Elé léptem, és kezem a kezébe helyeztem. Félnem kellett volna, mert egyszer sem próbáltuk el, és nem voltam benne biztos, hogy tudja a lépéseket, de nem féltem. Csak rábíztam magam, és hagytam, hogy vezessen. 

Nem kellett csalódnom benne. Jasper kezei a derekamra siklottak, és közel húzott magához. Ahogy az első dallamok felcsendültek, Jasper mosolyogva pörgetett ki a kezei közül, és kezdte ringatni a csípőjét. Meglepve tapasztaltam, hogy az egész koreográfiát tudja. Mosolyogva léptem ismét a karjai közé, és élveztem, hogy együtt lépdelünk, hajlongtunk, pörögtünk a zenére. Könnyed mozgásunk, szinte már-már olyannak hatott, mintha repülnék. És talán így is volt. A szerelem az egekbe repített minket, és ha nem lettek volna emberek, akkor megkockáztatom, hogy talán tényleg pár méterrel a föld fölött táncoltunk volna tovább. A zene lassan véget ért, és ekkor egy nem várt dolog következett. Ahelyett, hogy Jasper utoljára kipörgetett volna, megfogta a derekam, és felemelt. Így forgott körbe a színpadon, én pedig kezeimet a magamba emelve, szemeimet lehunyva élveztem. Amint a zene elhalt, újra szilárd talajt éreztem a lábam alatt. Jasper homlokát az enyémnek döntötte, majd megcsókolt. Az emberek ujjongását csak halványan érzékeltem. Végül elszakadtam kedvesemtől és lehúztam a színpadról. Majd ott, ahol már nem láttak az emberek újra ajkaira hajoltam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Kezeimmel szőke tincseibe túrtam, miközben ő átkarolta a derekam, és egyre hevesebben csókolt. 

Végül elszakadtam tőle, és mosolyogva néztem rá. Nagyon nehéz volt neki ellenállnom. Főleg ebbe a fehér szerelésbe, ami kiemeli a hátsóját, és ráadásul a fél mellkasát megmutatja. A ruha az enyém mellé lett csináltatva, így Jasper nyakától a köldökéig egy vágás éktelenkedett a ruháján. Családunk mosolyogva jött oda hozzánk, és mindenki gratulált. Jasper kezét megragadva a csapathoz sétáltunk, és vártunk, amíg az összes többi csapat is fellép. Emmett a lányunkat szórakoztatta, akit Rose próbált ebédelésre bírni, de ő inkább játszani akart. Rose ezért nem épp kedves pillantásokat lövellt Emmett felé, aki csak ártatlanul pislogott. 

A lányok kezét szorongatva együtt reménykedtünk, hogy a csapatunk nyerni fog. Eredményhirdetés volt. Mindenki izgult, és rettentően félt. Minden idegszál a pattanásig feszült, míg a bemondónő végül be nem kiáltotta a csapatunk nevét. Mindenki egyszerre lélegzett fel, és a lányok egymás nyakába vetették magukat. Mindenkinek gratuláltam, majd a lányok felmentek és átvették a díjat. Elégedettséget és boldogságot tükrözött az arckifejezésük. Boldogan simultam Jasper ölelésébe, aki egy puszit nyomott a fejemre. A meglepetés akkor jött, mikor meghallottam a nevem, és azt, hogy Jasperrel nyertünk a páros kategóriában. Meglepetten pislogtam fel rá, aki rám mosolygott. Megfogta a kezem és a színpad felé húzott, ahol átnyújtották a kis kupánkat, amit sűrűn pislogva fogadtam el, majd végül Jasper nyakába vetettem magam. Egy tökéletes nap, tökéletes befejezése. Legalábbis ezt gondoltam. 

~

-           - Fantasztikusak voltatok – mosolygott ránk Carlisle, immár a nappaliban ülve. Nessie elégedetten simult bele Jacob karjaiba, aki a hátát simogatta.

-           - Kár volt ennyit idegeskedned. Vigyázz! A végén még megjelennek a ráncaid – cukkolta Emmett Nessie-t, aki egy párnát vágott bácsikájához, aki vigyorogva hajolt el előle, Nessie pedig kinyújtotta rá a nyelvét. 

Egy kocsi fordult le a jól ismert ösvényre, és mindenki meglepetten fordult az ajtó irányába. Nem sokkal később egy kanárisárga Porsche parkolt le a házunk előtt. Mindenki arcára mosoly szaladt. Mindenki tudta mit jelent ez. Esme a szája elé kapta a kezét, és az ajtót kémlelte, várva, hogy végre kinyíljon. De amire senki sem számított, hogy nem egy vámpír, hanem kettő lép be az ajtón. 

-           - Megjöttem! Jó újra itthon – sikította Alice, és egy hatalmas mosollyal lépett be az ajtón, majd mielőtt bárki is reagálhatott volna, egy másik vámpírt húzott be a házba, egész pontosan egy férfit, aki kíváncsian szemlélte a családot, majd a tekintete megállapodott Jasperen. Az egész család ledöbbent, és hirtelen mindenki megfeszült. 

Tekintetem az idegenre vezettem, aki nem is volt annyira idegen. Egy aprót ráztam a fejem, hátha akkor felébredek, és kiderül, hogy csak álmodom, de erre nem volt esély. Meglepetten álltam fel, és így néztem a két érkezőre. Ez lehetetlen. Ez nem lehetséges. Hiszen… Alice és… A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, miközben a vérvörös szempárba néztem. A vámpír rám szegezte a tekintetét és kíváncsi szemekkel nézett rám, miközben ajkain megjelent egy apró félmosoly. 

Ashley és Jasper ruhája