Sziasztok!
Nem is tudom hol kezdjem.
Talán az elején. Mostanában eléggé össze jöttek a gondjaim. Baj baj hátán, és nem tudok belőlük kihátrálni. A családomban, a suliban, de legfőképp lélekben. Egy ideje már nem vagyok megelégedve önmagammal, és egyre inkább, azt veszem észre, hogy magamba fordulok.
Ti nem veszitek észre, de én már a fejezeteimmel sem vagyok megelégedve. Úgy érzem a bennem dúló vihar kihat a munkámra is. Olyan mintha már nem is lennék önmagam. Nem alszok, és nem eszek, annyit stresszelek.
És ez a mostani időszakban még inkább fel fog halmozódni. Ma derült ki, hogy osztályozó vizsgát kell tennem. Egyenlőre még nem tudom, hogy mennyi tantárgyból, de a vizsga már biztos. Nekem kell megkérdeznem a tanárokat, hogy le tudnak-e zárni. Rengeteget hiányoztam, ami a betegségemnek volt köszönhető.
Szóval most gőzerővel tanulnom kell. Hat tz-t írok három nap leforgása alatt. Valamint már most el kell kezdenem ismételni a vizsgára.
Épp ezért fogalmam sincs, hogy mikor hozok új fejezetet. Tudom, hogy a saját gondjaim miatt nem titeket kéne büntesselek, de ha most leülök és írok, nem élvezem. A mostani helyzetben inkább szenvedés. Talán, ha túl leszek mindenen, akkor újra menni fog. Ígérem, hogy amint tudok jelentkezem. De szünet elejéig biztos, hogy ne várjatok fejeztet, aztán majd meglátjuk.
Nem biztos, hogy mindenki elolvasta és kíváncsi az én zűrös életemre, de úgy érzem jó volt, hogy legalább ide leírhattam.
Köszönöm a megértéseteket.
Puszi Trixi
3 megjegyzés:
Tedd, ahogy neked jobb, a lenyeg az, hogy te jol legyel, ha ugy erzed, hogy most jobb, ha nem irsz, akkor ne irj, a hu olvasoid ugyis varni fognak ameddig kell.
Ezen ne stresszeld magad, inkabb foglalkozz a sajat eleteddel, hiszen a blog meg a tortenet nem minden. Az meg nem jo, ha tul sokat stresszeled magad.
Es az iras amugy is azert van, hogy elvezd, nem hogy szenvedj kozben. Szoval majd akkor irsz, amikor idod, kedved, lelkiallapotod ugy erzi, hogy irnod kell.
Az olvasokert ne aggodj, mi ugyis megvarunk teged!
Ne add fel ez csak egy mély pont de hamarossan ne agódj vége lesz a fejezetek miatt ne agódj mert szuperek és mindenki vár vissza én pedig drukkolok a tzékhez meg a vizsgáhaz mert tudom, hogy sikerülni fog.
Szia drága!
Az a lényeg, hogy tedd rendbe magad, találj az életedben olyat, ami fontos Neked és szereted csinálni. Kell az ember életébe valami ilyen energiforrás! Ha az írás már nem jó érzés, vagy elégedetlen vagy magaddal és azzal, amit kiadsz a kezed közül, ha Neked nem tetszenek a fejezeteid, akkor tényleg elég mindegy, hogy mi mennyire imádjuk az írásaidat. Ha az írás most nem csak hogy örömet nem okoz, de rosszabb lesz tőle a kedved, akkor - olvasók, bocsánat! - ne írj, amíg nem akarsz. Ha túlerőlteted az írást, még a végén teljesen eleged lesz belőle, azt meg nagyon nem szeretném (látod, mégiscsak önző vagyok!).Nekünk persze ez most nem jó, de megerőltetjük magunkat, és képesek leszünk megvárni. Hiszek magunkban;)
De azt is tudom, hogy valaki, aki ilyen kreatív, mint Te, ki tud jönni a gödörből. Ha már tudod, hogy ez így nem oké, változtatni akarsz azon, hogy hogy érzed magad, és esetleg hajlandó vagy tenni is érte (semmi nehezet, csak olyat, ami Neked jólesik), akkor sikerül. Hajrá!
Találd ki, mit szeretnél csinálni - nem olyat, amit másokért csinálsz, hanem valamit végre csak saját magadért - aztán csak szánj rá pár kis, icipici pár percet az életedből minden nap. A saját életednek Te vagy a középpontja! Persze, le kell küzdeni az akadályokat a suliban, otthon meg mindenütt, de ehhez akkor van az embernek energiája, ha tudja szeretni önmagát, Te pedig megérdemled ezt magadtól.
Megjegyzés küldése