Ízelitő

Tudom, hogy nagyon régóta nem voltam, de a fejezetet már elkezdtem írni, ha minden összejön akkor a hétvégén már fenn is lesz, de ha nem akkor is sietek vele. El se hiszitek milyen lelkiismeret furdalásom van, mert eddig nem frisseltem. Na de addig is egy kis szösszenet. Remélem sikerül felcsigáznom titeket.

"Egymás mellett futottunk vissza a ház felé. Emmett bácsi a jobb oldalamon Jasper bácsi pedig a bal oldalamon futott, mellette pedig Rosalie néni, aki támogatólag fogta végig a kezét. Jasper bácsi csak szorosan összezárta a szemét, és próbálta összeszedni magát. Szörnyű volt őt így látnom. Mióta megtudtam az igazat sokkal jobban szeretem Jasper bácsit, és azt szeretném ha boldog lenne. Ami most biztos, hogy nem fog összejönni. Sóhajtottam mikor megéreztem a többiek illatát. Lelassítottunk és megálltunk a hatalmas ház előtt, ahol a többiek már vártak.
- Jasper mi történt? Hol voltál? Jól vagy? - zúdította összes kérdését Alice néni Jasperre. Két keze fogta az arcát és kétségbeesetten nézett Jasperre. Jasper bácsi sóhajtott és kinyitotta a mostanra már vérvörös szemeit. "