14. Fejezet - Emmett és a vásárlás

Kinyílt az ajtó és Nessie mosolyogós arcával találtam szembe magam. Majd szintén egy mosolygó izmos, olyan mackószerű, fekete hajú férfi léptett be. Kicsit hasonlított Felixre. Nessie mosolyogva jött oda és ölelt meg, majd a mackószerű férfi, kezet nyújtott.

- Emmett Cullen vagyok, Nessie bácsikája – mutatkozott be. Elfogadtam a kezét és megráztam.
- Ashley Henning, nagyon örülök – mosolyogtam. Az ember már messziről megállapítja, hogy nyilván ő a család humoristája. Csak remélhetem, hogy nem olyan perverz, mint Felix.
- A feleségem Rosalie nevében is szeretnék bocsánatot kérni. Nem gondolta komolyan, csak Nessie olyan mintha a lánya lenne, és ezért fontos a biztonsága. Ahogy mindenkinek – vigyorgott Nessie-re, aki csak megforgatta a szemeit.
- Semmi baj. Érthető viselkedés. Amolyan anyai ösztön – a végét már szinte csak magamnak mondtam. Hisz mindenkinél jobban megértettem Rosalie viselkedését, és egyáltalán nem haragszom rá. Renesmee furcsa szemekkel méregetett egy ideig, de aztán elmosolyodott.
- Mikor kezdjük? – olyan volt, mint egy kisgyerek, aki megkapja élete első karácsonyi ajándékát. Én csak csilingelően felkacagtam.
- Hát… ha gondolod, akkor tarthatunk egy kis bemutatót Emmettnek – vigyorogtam, mire Emmett vigyora kiszélesedett. Eddig nem is tudtam, hogy valaki ennyire képes mosolyogni.
- Igen – visította, és átrohant a táncterembe. Én és Emmett csak mosolyogva mentünk utána.
- Mindig ilyen? – néztem fel a nagymackóra.
- Általában nem. De most talált valamit, amit szívesen csinál. Tegnap egész este csak zenét hallgatott és táncolt a szobájában. Az egész ház remegett – röhögött – szóval a te hibád, ha Nessie lebontja a házat és költöznünk kell – nevetett még mindig.
- Azt hiszem vállalom a kockázatot – nevettem fel és már együtt nevettünk. Nem hittem volna, hogy Renesmee ennyire meg fogja szeretni a táncot.
- Jaj, gyertek már – türelmetlenkedett Nessie, de a szája mégis felfelé görbült. 

Odasétáltam Nessie-hez, majd elindítottam a zenét, és a tegnap tanult mozdulatokat ismételtük, amit Nessie mára tökéletesen elsajátított, ezért új mozdulatokkal tetőztem az eddigieket, de ügyesen és mosolyogva vette az akadályt. Még két számot végig táncoltunk, miközben én a mozdulatokat mutattam, addig Nessie tökéletesen utánozta azokat. Mindent megjegyzett és mosolyogva vette tudomásul, hogy milyen könnyű és mégis milyen különleges. Hiszen nem minden embernek adatik meg, hogy jó ritmusérzékkel rendelkezzen. Jó ez nem teljesen volt igaz, mert Nessie csak félig ember, de akkor is nagyon ügyes volt. Vigyorogva fordultunk Emmetthez, aki csak tátott szájjal bámult minket. Szemei kicsit kidülledtek és szája egy „O”-t formált. Elég érdekes látványt nyújtott, Nessie-vel egymásra néztünk, majd mindkettőnkből egyszerre tört ki a nevetés. Mire kinevettük magunkat Emmett is rendezte vonásait, és mosolyogva sétált oda hozzánk. 

- Ez fantasztikus volt. Gratulálok Nessie, nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz mozogni. Kétség kívül a ritmusérzéked nem anyádtól örökölted – nevetett a nagymackó. Ezen Nessie is elmosolyodott.
- Szóval semmi kifogásod az ellen, hogy Nessie nálam tanuljon? – kérdeztem mosolyogva, és felhúztam a szemöldököm.
- Viccelsz? A végén még híres táncost csinálsz az unokahúgomból – vigyorgott.
- Hát ez csak Nessie-n múlik – mosolyogtam az említettre. 

A beszélgetést nem tudtuk tovább folytatni, mert megjöttek a többiek. Emmett leült az egyik sarokban lévő padra, és onnan figyelt. A gyerekek elhelyezkedtek és elkezdtük. Először csak ismételgettünk, majd ugyanezt megtettük zenére is. Ma minél több új mozdulatsort akartam nekik tanítani, és mivel itt csak olyanok voltak, akik vagy nagyon jól táncoltak, vagy esetleg már tapasztalatuk is volt, ezért ez könnyen ment. A hangulat ugyanolyan jó volt mint a múltkor, a gyerekek ma is sokat nevettek és énekeltek. Amihez én is örömmel csatlakoztam. Vicces volt nézni az arcukat, amin döbbenet suhant át, amint meghallották a hangom. Vámpír voltam, az ég szerelmére. Vámpírként mindenkinek csodálatos hangja lenne. A gyerekek feléledve az ámulatból újra táncolni kezdtek. Ugyanezt a mozdulatsort, más és más zenére is eltáncoltunk. Az idő szinte repült, mire feleszméltem, már vége is volt. A gyerekek boldogan és vigyorogva mentek haza. 

Nessie odajött hozzám és szorosan megölelt. Visszaöleltem. Nessie nagyon kedves és aranyos lány, bár tele van energiával és élettel. Életvidám és folyton csak mosolyog. Néha szeretném, ha én is ilyen könnyen tudnék mosolyogni, és csak élvezni az élet adta örömöket. Kétség kívül Nessie jó hatással volt rám, bár szerintem mindenkire. Ezért is imádják őt. 

- Nos, akkor gondolom, megyünk haza – motyogta Nessie és bácsikájára nézett.
- Igen, apád aggódni fog – mondta Emmett, de szerintem ő maga is maradni akart.
- Hát… - kezdtem - ha akarjátok, akkor jöhettek velem, ugyanis én most nem haza megyek, hanem valami ruhát nézni a rendezvényre – mondtam, mire Nessie mosolyogva fordult felém.
- Komolyan? – kérdezte, és én tudtam, hogy ez a kérdés már eldőlt.  
- Igen – Nessie mosolya kiszélesedett, és hatalmas könyörgő szemekkel nézett bácsikájára, akinek mintha leesett volna, hogy neki is jönni kell rögtön ellenkezni kezdett.
- Nem, nem, nem. Felejtsd el Nessie. Ki van zárva. Majd mész Alice-szel, de én nem megyek – és közben a kezével mutogatott és csóválta a fejét.
- Ha ez megnyugtat, akkor elmondom, hogy én nem szoktam órákon át vásárolni. Bemegyek egy boltba, és amint meglátom, álmaim ruháját tudom, hogy nekem az kell, és emellől nem tágítok. Szóval alig egy óra lenne az egész – mondtam, és láttam, hogy Emmett elgondolkozik. Majd Nessie-re nézett, aki még mindig hatalmas szemeket eresztett. Végül Emmett csak sóhajtott egyet, és beleegyezően bólintott.

Felvettem a kabátom és a táskám, majd a parkoló felé vettük az irányt. Emmett csak savanyúan mosolygott, míg Nessie boldogan és kicsit ugrándozva jött mellettem. Megbeszéltük, hogy én a saját kocsimmal megyek, míg Emmett és Nessie hozzák a BMW-t. Az utat szokásomhoz híven gyorsan tettem meg, a pláza parkolójába beállva vártam Emmettéket. Néhány perc múlva ők is beparkoltak mellém és együtt indultunk a bajárat felé.  

- Amúgy milyen rendezvény is ez? – kérdezte meg Nessie mikor már az ötödik boltból jöttünk ki.
- Az orvosok számára tartják. Minden orvos jelen lesz, köztük a nagyapád is. És ha jól tudom, akkor az egész család hivatalos rá.
- És ezt nekünk Carlisle eddig miért nem mondta? – kérdezte Emmett, aki idő közben beért minket, mert eddig csak mögöttünk kullogott.
- Azért, mert az igazgató nekünk is csak ma mondta. Gondolom Carlisle ma este akarta elmondani – mondtam.
- Értem. Mikor is lesz? – kérdezte Nessie
- Egy hónap múlva – mondtam, mire Emmett felnyögött.
- Mi az? – kérdeztem
- Akkor biztos, hogy a lányok is jönnek, majd vásárolni és minket is magukkal cipelnek – mondta, és olyan arcot vágott, mintha kivégzésre menne.
- Annyira csak nem lehet rossz – mondtam, Emmett erre humor nélkül felnevetett.
- Csak egyszer menj velük vásárolni. Ha nem sétáltatnak és kezelnek minket úgy, mint egy málhás lovat, akkor ne legyek vámpír – mondta halálosan komolyan, mire nekem az ajkamba kellett harapnom nehogy elnevessem magam. 

Elsétáltunk egy bolt mellett, de a szemem megakadt a kirakatban lévő próbababán és az azon lévő ruhán. Rögtön bementem a boltba, és megkérdeztem, hogy van-e a ruha a méretembe. Szerencsére az eladó nő kedves volt, mert rögtön megmutatta, hogy találom a ruhát. A kezembe vettem és elmentem felpróbálni. Tudtam, hogy végül is úgyis ezt veszem meg, de látni akartam, hogy milyen rajtam. Elhúztam a függönyt, és a tükörhöz sétáltam. A ruhát mintha csak rám öntötték volna. Gyönyörű volt. combközépig érő halvány citromsárga színben pompázott. Az alja kicsit fodros volt, és a mell alatti részen körbe volt egy sötétebb sárga csík, amin volt egy bross és abból egy fél masni és abból jött a pántja, ami spagetti pántos volt. Tudtam, hogy ez kell nekem. Mögöttem hallottam egy éles levegővételt. Megfordultam, és Nessie-vel és Emmettel találtam szemben magam. Emmett álla a földet verdeste míg Nessie csak kikerekedett szemekkel nézett. 

- Egy gyönyörű, mintha csak neked csinálták volna – ámuldozott Nessie.
- Igen, tényleg szép – szedte magát össze Emmett. 

Én csak elmosolyodtam és visszamentem átöltözni. Felvettem a ruhám és a pénztárhoz sétáltam. Kifizettem a ruhát és átmentünk egy cipőboltba. Nessie ebben profi volt, úgyhogy rögtön vagy hat cipőt nyomott a kezembe. Én mindet felpróbáltam, de kettő nagyon elnyerte a tetszésem. Nessie sem tudott dönteni, ezért végül Emmett mondta ki a döntő szót. Ami egy arany pántos cipőre esett. Bevallom nekem is az tetszett jobban. Megvettem a cipőt és boldog mosollyal az arcunkon hagytuk el a helyet. 

- Na, akkor hova tovább? – kérdeztem – Ugyanis én végeztem. – jelentettem ki végül.
- Hihetetlen… - suttogta Em – alig vagyunk itt másfél órája és te már végeztél.
- Mondtam, hogy gyors leszek – nevettem.
- Oké ezentúl csak veled jövők vásárolni – vigyorgott
- Én benne vagyok, de Rose és a többiek mit szólnának hozzá? – kérdeztem mire rögtön lefagyott a mosoly az arcáról.
- Azt hiszem Ashley-nek igaza van – nevetett most már Nessie is. 

Miután kinevettük magunkat az autóhoz sétáltunk. Odakinn most kezdett sötétedni. Alkonyat. A szerelem napszaka. Felhők most nem voltak az égen, az égbolt tiszta és nyugodt volt. Talán, azért mert ma én is jól éreztem magam. Igen, annyi év keserűség után végre kijelenthetem, hogy ez egy boldog nap volt, és biztos nem felejtem el. Betettem a csomagokat a csomagtartóba, és Emmették felé fordultam.

- Akkor találkozunk holnap – mondta Nessie és megölelt. Miután elengedett csak mosolyogva hátrált el a kocsiig.
- Hát kislány. Azt hiszem ez egy klassz nap volt. Egyszer megismételhetnénk. – ez után a mondat után Emmett a szája elé kapta a kezét – Mit mondtam? Úristen. Még, hogy én még egyszer vásárolni? Te szörnyű hatással vagy rám – nézett rám rémülten. 

Én csak csilingelően felkacagtam. Emmett sem bírta tovább és Nessie-vel együtt nevetni kezdtek. Már mindhárman nevettünk, és az emberek eléggé megbámultak. Miután mindenki megnyugodott még egyszer megöleltem Nessie-t, majd Emmett is felkapott és egy eléggé erős, bordaropogtató ölelésben részesített utána beszálltak és elhajtottak. Én is beszálltam, és hazáig meg sem álltam. Boldog mosollyal az arcomon száguldottam végig az utakon. Elérve a házamat, kipattantam a kocsiból, kivettem a ruhám és a szobába indultam. A ruhám és a cipőm eltettem az egyik fiókomba, hogy könnyen megtaláljam. Utána az ágyamra feküdtem és mosolyogva pörgettem vissza a mai emlékeimet. Ez határozottan egy jó nap volt, Emmett humoros vicces, egy igazi nagy szeretnivaló mackó. Olyan mintha a bátyám lenne, akire ezentúl mindig számíthatok. Nessie az már nehezebb kérdés. Ő olyan mint egy kedves barátnő, aki mindig felvidít, de mikor vele vagyok, mégis úgy érzem, hogy bármilyen helyzetben képes lennék őt megvédeni.