17. Fejezet - Egy pillantás

(Ashley szemszög)  

                 
- Az egész 1859-ben kezdődött Texasban, a szüleim eléggé befolyásosak voltak a városban, épp ezért eléggé ismert volt a családom. Azon a téli estén is egy estélyre voltunk hivatalosak, ahol az egész életem megváltozott. Egy másik szintén befolyásos, család a fiúkat akarta kiházasítani. És mivel én is hajadon voltam, ezért minket is meghívtak. Én mindig is a kényszerházasság ellen voltam. Szerettem volna szerelembe esni, és úgy férjhez menni. De akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám. Az asztalnál ültem egyedül, mert mindenki táncolt. Amikor valaki felkért táncolni. Már akkor magával ragadott a megjelenése. Ahogy szőke kusza tincsei kicsit a szemébe lógtak, a szépen ívelt ajkai, és a mindent magával ragadó zöld szempárja. Amikor táncoltunk olyan kecsesen siklottam a karjaiba, ő pedig erősen tartott karjai között. Fejem a mellkasára hajtottam, hallgattam szívverését. A világ megszűnt létezni, nem érdekelt semmi és senki. Csak ő és én voltunk. Majd mikor elváltunk, nem tudom mennyi ideig, csak egymás szemébe néztünk, láttam a csillogást a szemében. Mikor megtudtam, ő volt az, aki feleséget keresett magának. Én is meglepődtem mikor udvarolni kezdett nekem. A legboldogabb nő voltam a világon, mikor fél évvel később a felesége lettem. Gyengéd, megértő, kedves, vicces és kisfiús volt. mindent megadott, amire szükségem volt. Együtt terveztük meg a jövőnket, rengeteg álmunk volt. Örökre együtt akartunk maradni. Hatalmas családot akartunk, gyerekeket, unokákat. A lehető legboldogabb voltam mellette. Mi voltunk Texas álompárja. De házasságunk után egy évvel, kitört a polgárháború, és ő is bevonult. Kiskora óta ez volt az álma, én pedig nem tiltakoztam. Mellette álltam, és támogattam, mert megígérte, hogy visszajön a szavát adta. Vissza is jött, de csak egy napra, de az-az egy nap meghatározó volt. Ugyanis egy hónap után kiderült, hogy terhes vagyok. Azt akartam, hogy minél hamarabb haza jöjjön, hogy együtt neveljük fel a gyermekünket. Fél évig minden rendben ment, a szüleim, és az Ő szülei is sokat segítettek. De aztán… aztán megkaptuk a halálhírét. Eltűnt, és soha többé nem találták meg. Összetörtem, nem akartam nélküle élni. Aznap este, rémálmom volt, és végső elkeseredettségemben az erdőbe rohantam, ahol megtámadott egy vámpír. Három nappal később egyedül ébredtem fel az erdőben, a kisbabám ott volt véresen a lábaim között, elvesztettem. Nem tudtam mi történt velem, a fájdalom és az elkeseredettség ezerszeresére nőtte ki magát. Ezért lettem gyerekorvos és tánctanár, hogy egy kicsit visszakapjam, azt, amit elvesztettem. Azóta, egyedül vagyok, és egyedül is maradok. A stúdióban újra meghallottam, azt a zenét, amire először táncoltunk és megrohamoztak az emlékek. – a végére már zokogtam, Nessie ölelt át, hogy nyugtatott.
- Ez szörnyű, annyira sajnálom – suttogta Nessie a fülembe.
- Ashley? – kérdezte Emmett bizonytalanul, én ráemeltem a tekintetem – Ne vedd tolakodásnak, de hogy hívták a férjedet? – kérdezte végül szemöldök ráncolva.
- Jasper – suttogtam – Jasper Whitlock. – Emmett szeme elkerekedett és Nessie megfeszült az ölelésemben – Miért? – kérdeztem végül, mikor kibontakoztam Nessie öleléséből.
- Semmi, csak kíváncsi voltam – dadogta Emmett, de úgy éreztem titkolnak valamit, de most nem tudott érdekelni.
- Bocsássatok meg, de haza szeretnék menni – mondtam majd felálltam, Nessie és Emmett is megölelt, majd a kocsimhoz sétálva elhajtottam. 

Az út hazáig most még gyorsabb volt, mint máskor. Felérve a szobámba a szekrény tetejéről elővettem egy hatalmas dobozt. Az ágyamra ültem és kinyitottam. Amint kinyitottam, megcsapott Jasper jellegzetes illata. A dobozban a legfontosabb emberi emlékeim voltak. A legtetején volt Jasper inge, a kezeim közé vettem és megszagoltam. A mellkasom régi ismerősként köszöntötte a mérhetetlen fájdalmat és az űrt. Tovább nézegetve a dobozt, megtaláltam az újságcikket, amiben benne voltunk. Benne volt még a menyasszonyi csokromból egy elszáradt virág. A legalján megláttam egy kis sziporkázó dolgot. Nem hittem a szememnek, a nyakláncom volt az, az ami Jaspertől kaptam, mikor megígérte, hogy visszajön. Sóhajtottam egyet és mindent szépen visszapakoltam, majd a dobozt visszatettem a helyére, és az erkélyre sétáltam. Az ég most borús volt, és ez soha nem jelentett jót, most az egyszer reméltem, hogy tévedek. 

(Nessie szemszöge)

Emmett bácsi és én még mindig sokkolva álltunk a park közepén. Nem, ez nem lehet igaz. Hisz Jasper bácsi sosem mesélt az emberi életéről, vajon ezért? Reméltem, hogy ez nem igaz, mert ha igen és Ashley meglátja Jaspert az estélyen Alice nénivel, akkor össze fog törni. Hiszen még most is szereti. Ahogy beszélt róla, olyan csodálattal, áhítattal.

- Most arról beszélt, akire gondolok? – kérdezte Emmett még mindig teljesen lefagyva.
- Nem tudom – suttogtam, de aztán hirtelen ugrott be a tegnap este. Jasper bácsi azért lett olyan ideges, mert megemlítettem Ashley nevét. Még szereti. Még szereti. Arcomra hatalmas mosoly szaladt.
- Te meg min vigyorogsz? Ez nem vicces – oktatott ki Emmett.
- Nem érted? Tegnap este, azért volt olyan furcsa Jasper, mert megemlítettem Ashley nevét. Azért volt olyan rideg Alice nénivel. Még szereti, még mindig szereti – mosolyogtam, mire Emmett arára is mosoly szaladt.
- És akkor most mi lesz? Elmondjuk Jaspernek?
- Dehogy. Elintézzük, hogy találkozzanak – mosolyogtam ördögien.
- És mégis, hogy tervezed? – kérdezte. Én csak mosolyogtam és a kocsihoz terelgettem, nem szerettem volna, ha valaki meghall minket. Tudtam, hogy Emmett is örülne, ha Ashley a családunkhoz tartozna, mert kishúgaként tekint rá. Ha rajtam múlik, akkor Ashley hamarosan újra Jasperrel lesz. 

/Egy hónappal később/

(Ashley szemszöge)

A fiókhoz hajoltam, és kivettem a ruhám és a cipőm. Kikészítettem az ágyra, majd elmentem fürödni. Lekapkodtam a ruháimat, és beálltam a zuhany alá, és csak élveztem, ahogy a vízcseppek leperegnek a bőrömön. A hajam is megmostam. Körülbelül fél óra után kiszálltam, és magam köré tekertem egy töröközőt. Megtörölköztem és felvettem a fehérneműt, amit választottam. Úgy döntöttem először a hajam csinálom meg. Nem akarok túl bonyolultat, ezért a hajam végét kicsit begöndörítettem, majd feltűztem, csak egy-két tincset hagytam szabadon. Miután megvolt a hajam, kimentem, hogy felvegyem a ruhám. Most is olyan tökéletesen állt, mint aznap a boltban, felvettem a cipőm és visszamentem a fürdőbe, hogy feldobjak egy halvány sminket. A szememre egy halvány színt vittem, szempillaspirál, és egy enyhe szájfény. Készen is voltam. Sóhajtva vettem fel a kocsi kulcsot és indultam el. Bepattantam a kocsiba és indítottam. 

A rendezvény egy kibérelt helyen lesz, ahol táncolni is lehet. Az úton a gondolataimba mélyedtem. Nem sok kedvem volt szórakozni, nem szoktam eljárni sehova. Csak az vigasztal, hogy Nessie és Emmett is ott lesznek, bár a többiekkel nem szívesen találkozom, főleg nem Rosalie-val és Alice-szel. De majd Carlisle visszafogja őket. Amint bekanyarodtam, meg is pillantottam az épületet. A kocsimmal beálltam egy üres helyre és kiszálltam. A szél lágyan simogatta az arcom, és meglengette a ruhám. Egy nagy levegő után elindultam a bejárat felé. A bejáratnál rögtön beengedtek, én pedig beléptem. 

A hely maga nagyon szép volt, jobb oldalt volt egy bárpult, előttem balra pedig élő zene, a többi hely a táncolóknak volt fenntartva. Ahogy beljebb sétáltam megláttam, hogy jobbra leghátul vannak az asztalok. Sokan táncoltak éppen ezért a szellő felém fújta vámpírok illatát. Azonnal oda kaptam a tekintetem, Nessie is észrevett és bőszen integetni kezdett. Én pedig halvány mosollyal az arcomon elindultam feléjük. Ahogy közeledtem megláttam mindenkit. Nessie-n egy halványrózsaszín ruha volt, fekete övvel a mell alatt, csodálatos volt benne. Nessie mellett, egy rézbőrű fiút vettem észre, aki a derekát ölelte, csak ő lehet Jacob. Mellettük volt Rosalie, akin egy nagyon szexi és vadító tűzpiros ruha díszelgett. Csodáltam, de Emmett nem volt itt. Mellette állt Alice, akin egy aranyszínű ruha volt, aminek az alja tölcsér alakban volt kivágva. Mellette állt, Bella és Edward, aki Bella derekát ölelte. Bellán egy sötétkék ruha volt. Mellettük egy mogyoróbarna hajú nő, aki kedvesen mosolygott, rajta egy lilaorgona színű ruha díszelgett, csodálatos volt. A sort pedig Carlisle zárta, aki mosolyogott. Amint odaértem Nessie a nyakamba ugrott. 

- Szia! – visította a fülembe, amire felkacagtam. Mindig képes jókedvre deríteni.
- Szia Nessie! – köszöntem mikor végre elengedett.
- Ő Jacob, a barátom – mutatta be Nessie a mellette álló srácot.
- Nagyon örülök, Ashley Henning. Nessie sokat mesélt rólad – mosolyogtam, mire ő is elvigyorodott.
- Nessie is rólad, végre van egy igazi barátnője – mosolygott kedvesen. Utána Carlisle-hoz léptem és megöleltem.
- Csodálatosan nézel ki! – ha ember lettem volna tuti már paprikavörös lennék.
- Ugyan! – legyintettem – A feleséged sokkal szebb – mosolyogtam a mellette álló nőre.
- Ő Esme Cullen, a feleségem – mutatta be Carlisle.
- Nagyon örülök, Ashley Henning – nyújtottam kezet.
- Carlisle sokat mesélt rólad, és amúgy teljesen igaza van gyönyörű vagy – hihetetlen mennyi kedvesség és szeretet van benne.
- Köszönöm! – hajtottam le a fejem.
- Kis húgi – kiáltotta valaki a hátam mögött, megfordultam és Emmett vigyorgó arcával találtam szemben magam. Emmett felkapott és megpörgetett a levegőben.
- Emmett tegyél le – kacagtam.
- Hűha – füttyentett elégedetten – Jobban áll, mint egy hónapja a boltban. Tuti minden pasi rajtad legelteti a szemét – a háta mögé tolt, és körbepásztázta a termet. Én vigyorogva megkocogtattam a vállát, mire felém fordult.
- Tiszta a terep? – kérdeztem és a mosolyom alig bírtam visszatartani.
- Viccelsz. Minden pasi erre nézeget. Ha nem lenne ez a rendezvény fontos Carlisle-nak, akkor már rég elvittelek volna téged meg Rose cicát – mondta és a hátam mögé pillantott.
- Ne túlozz Emmett – sétált mellénk Rose.
- Nem túlzok cica – mondta és átkarolta a derekát.
- Figyelj! Tudom, hogy a kapcsolatunk nem kezdődött éppen jól, de Emmett számára fontos vagy. Talán fontosabb, mint bárki a családból, és ezért szeretnélek megismerni. Kezdhetnénk előröl? – kérdezte félve. Én pedig csak pislogtam, Rose bocsánatot kért, és a barátom akar lenni? A végén csak elmosolyodtam és megöleltem, ő pedig visszaölelt. Mikor elváltunk akkor mosolygott, de nem olyan kényszeredett mosoly, hanem igazi szívből jövő. Ekkor felhangozott, egy zene a hatvanas évekből. Rock and Roll. Emmett vigyorgott, nekem meg borzalmas érzésem támadt. 
- Na húgi, mutasd meg, hogy rázod – vigyorgott még mindig.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet – próbáltam ellenkezni.
- Ugyan már, ha elfelejtettem volna mondani én vagyok itt a táncparkett ördöge szóval gyerünk! – Emmett megragadta a kezem és a táncparkett felé húzott. Még hallottam, ahogy Nessie felkacag mögöttem. 

Még jó, hogy pörög a ruhám. De meg kell mondanom Emmett tényleg jól táncolt. Jól megpörgetett. Hatalmasakat kacagtunk tánc közben. Önfeledt voltam, vidám, boldog. Emmett bármikor meg tudott nevettetni, és tudta is, hogy mikor kell. Hálás voltam neki, hogy próbálta feledtetni a múltat, és csak a jelennek élni. Nessie-vel már egy hónapja csak ezen dolgoztak, mindig elvittek valahova. Sokat kacagtunk, nevettünk és jobban megismertük egymást. Szinte mindent tudunk a másikról. 

Emmettel még két számot végigtáncoltunk, majd boldog mosollyal az arcomon mentünk vissza a családjához. Carlisle, Rose, Esme, és Nessie csak mosolyogtak rajtunk. Mikor odaértünk hozzájuk Nessie jött oda és megölelt. 

- Túléltél egy táncot Emmett Cullennel, ez nagy dolog – vigyorgott.
- Hé. Kikérem magamnak, én igenis jó táncos vagyok – fonta keresztbe karjait a mellkasán és bevágta a durcát.
- Hát persze, hogy az vagy. Jó ritmusérzéked van, sőt nem olyan falábú, mint a többi férfi – mondtam mire Emmett megölelt.
- Az én húgom – mondta. 

Nessie a következő pillanatban megragadta a kezem, és hátra felé kezdett húzni. Hiába kérdeztem, hogy hová visz nem válaszolt, csak ördögien mosolygott és azt mondta: ne aggódj, sőt hálás leszel nekem. Hát nem győzött meg. A következő pillanatban pedig egy kendőt kötött a szemem elé, így nem láttam semmit. Éreztem, hogy a hideg levegő megcsap, szóval kimentünk. Majd lépdeltünk és felmentünk három lépcsőfokot, és megálltunk. A levegőbe szagolva éreztem, egy másik vámpír illatát. Nessie a következő pillanatban levette a kendőt a fejemről. Én pedig kinyitottam a szemem, de nem akartam hinni a szememnek. Ez nem lehet.